Miért nem készült sok film Ottlik Géza írásaiból? Miért beszélte le Jancsó Miklóst Ottlik az Iskola a határon megrendezéséről? Sok-sok talány
“Ottlik írásait nagyon szeretem, újra és újraolvasom őket. Főleg nem filmes szempontból, hanem "csak úgy". Vannak bizonyos írásai, amelyek kapcsán felmerül bennem a megfilmesítési szándék, de az Iskola a határon nem tartozik ezek közé. Nem tartom magam hozzá elég érettnek. Az a könyv, szerintem, nem egyszerűen jó regény, hanem remekmű, és azokkal csínján kell bánni. Nagyon ritkán készül jó film remekművekből” - nyilatkozta Horváth Lili, az Uszodai tolvaj című Ottlik-novellából készült kisfilmje bemutatója után. (Az Iskola a határonról még többet olvashat itt, Ottlikról magáról pedig itt.)
Ebben az idézetben már benne van a válasz arra a kérdésre, hogy a sok érdeklődés ellenére miért nem készült soha az Iskola a határonból filmes feldolgozás. (Ottlik Géza születésének 100. évfordulójára a regény helyszínéül szolgáló Jurisics Miklós Gimnázium hirdetett filmpályázatot is, de kifejezetten középiskolások számára, akik 2-10 perc közötti hosszban dolgozhattak fel motívumokat a regényből.) Ottlik egyébként számos hangjátékot fordított francia és amerikai szerzőktől, Valencia-rejtély címmel maga is írt egy természettudományos krimit, amely 1988-ban jelent meg a Kortárs című folyóiratban, majd a Radnóti Színpad felolvasó színpadán elhangzott Dömölky János rendezésében, aki később tévéfilmet is készített belőle.
A kisfilmesek fantáziáját is beindította Ottlik: Szemző Tibor tízperces, Ez van! című etűdje 8mm-es filmre készült. Szemző saját bevallása szerint az Ottlik-vonzódás az Iskola a határon óta fontos elem életében. „Az Ottlikkal kapcsolatos szálakat úgy gondoltam elvarrni, hogy a rádió archívumában meghallgattam a vele kapcsolatos anyagokat.” A filmben felhasznált anyag egy nyilvános beszélgetés, amelyet Czigány György vezetett a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Szemző, Ottlik, rádió
A film Szemző által komponált zenéje már előbb készen állt, mint a képanyag, a Super 8-as kamerával rögzített képek később csatlakoztak a rádió környéken felvett hangokhoz. Erre épült az Ottlik által mondott szöveg: „Az izgatott, hogy hogyan lehet a beszélt szöveget zenei szólamként kezelni. Ottlik talán a legnehezebb téma egy filmes számára, az Ez van! tisztelgés Ottlik előtt. Talán ezután majd merem magamban Gézának szólítani.” - mondta Szemző 2005-ben a Filmszemlés vetítés után. Az Ottlik-kisfilmet vetítik az A38 hajón is a Szemző-életművet bemutató koncertsorozat keretében 2012. május 29-én is, de most itt is megnézhető:
Az Uszodai tolvaj című Ottlik-novella két kamasz barátságáról szól és a rendező szakos Horváth Lili készített belőle vizsgafilmet a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Horváth Lili az eredeti novellához képest rengeteg apróságot változtatott meg a filmben: “Amikor az Uszodai tolvaj című novellát olvastam, nagyon erősen megjelent előttem egy hely, egy tér a kilencedik kerületben, és egy arc, a főszereplő Gyuszié, akit régebbről ismertem – ebből a kettőből kiindulva hirtelen összeállt a fejemben, hogy lehetne ezt filmre áttenni úgy, hogy az eredeti írás lelkéhez hű maradjon, de közben az enyém is legyen.” Nézd meg a filmet!
A siker: Hajnali háztetők
„Nem hiszem, hogy a kisregényem alkalmas lenne filmre” – a feljegyzés, melyet Kelecsényi László a Holmi 2008. júliusi számában ismertetett, Ottlik Géza hagyatékából került elő. A felemlegetett kisregény a Hajnali háztetők, amelynek első változata folytatásokban 1944-ben jelent meg a Magyar Csillag című irodalmi folyóiratban, és amely – több más elbeszéléssel közösen – kötetben végül 1957-ben került a könyvesboltok polcaira.
Ottlik tehát a jelek szerint 1959 októberében valamiért nem hitt abban, hogy a Hajnali háztetők a filmvásznon is megállná a helyét. Ez volt az az év pedig, amikor kijött az Iskola a határon, amelynek a megfilmesítésére Jancsó Miklós amúgy az elsők között bejelentkezett. „A Gerbeaud-ban szelíden lebeszéltem a filmről, és fizettem neki egy kávét és egy kis konyakot. Aztán még sokáig sokan kértek, végül már nem fizettem a lebeszélésért még kávét sem” – nyilatkozta utóbb Ottlik Bán Magdának egy 1986-os interjúban.
A Hajnali háztetőkből azonban film lett, igaz, az első könyves megjelenést követően jó pár évtizedet kellett még rá várni. Dömölky János rendező lett végül a befutó, aki eredetileg a Prózát akarta filmvászonra vinni, ám erről a tervéről később letett. Abban, hogy Ottlik engedélyt ad a Hajnali háztetők megfilmesítésére, még maga a rendező sem mert reménykedni, és saját bevallása szerint az a tény, hogy végül ő készíthette el az első Ottlik-filmet, nagyrészt a véletlennek köszönhető.
A Hajnali háztetők mindenesetre nem önmagában, hanem az életmű részeként izgatta, ismerte el egy 1987-es Filmvilág-interjúban Dömölky, aki az Ottlik-művek vissza-visszatérő karaktereinek, Bébének és Halász Petárnak a barátságát a következőképp jellemezte: „Szerelmi erejű baráti kapcsolat az övék, ugyanakkor tartósabb sok szerelemnél. Az ilyenfajta barátságok titka régóta foglalkoztat, nem egyszerűen azért, mert hiányzik az életemből, hanem azért is, mert mintha már mindenkiéből hiányozna: emberi kapcsolataink összességét olykor képtelenül szegényesnek és kicsinyesnek látom.”
Ottlik 1981-ben végül áldását adta a Hajnali háztetők megfilmesítésére, sőt, még a forgatókönyvírásba is beszállt. Dömölky szerint a közös munka „csataszerű vitákban” zajlott: eszerint az író elvitte a rendező által írt első változatot, „javított, beleírt, kihúzott, szidalmakkal árasztott el, akkor jöttem én megint”. A rendező mindezek ellenére „szörnyen szép élményként” jellemezte a közös munkát.
A kettejük felfogása közötti legnagyobb különbséget ő maga amúgy abban látta, hogy míg Ottlik kizárólag a regényt, addig Dömölky az egész életművet vette volna alapul, amire – tette hozzá a már idézett Filmvilág-interjúban – „főleg az ötvenhatos keret-cselekmény feldúsítása adott módot”. Ottliknak azonban ez nem feltétlenül tetszett, így például az ÁVH-sok jelenetét ki is húzatta volna a forgatókönyvből. Dömölky szerint Ottlik attól félt, hogy „nagybetűs Ávósok szerepelnek majd a filmen, holott neki semmi köze nincs elvont típusfigurákhoz. Amikor aztán látta, hogy a megvalósult epizódban nem jelképek játszanak, megbékélt a jelenettel”.
A kész filmet végül 1987 februárjában mutatták be a Magyar Játékfilmszemlén, ahol Koltai Lajos operatőr és Cserhalmi György teljesítményét is díjazták. A korabeli kritikák mindenesetre eléggé vegyesek voltak: a Népszabadság például „vitathatatlanul tehetséges emberek” félsikeréről (vagy félkudarcáról) írt, a Film Színház Muzsika cikke szerint a film „éppen a téma legfőbb hangsúlyainak a megragadásában gyengélkedik”, a Filmvilág kritikusa pedig úgy vélte: „A Hajnali háztetők című film inkább tisztelgés az elmúlt évtizedeket emelt fővel átélt Ottlik Géza előtt, mintsem átköltés a Hajnali háztetők című regényből”.
„Én még soha ilyen szép filmet nem láttam" – rebegte meghatottan az író a Hajnali háztetők mozipremierje után.
Szerzők: Libor Anita és Ruff Orsolya
FILMES PROGRAMOK AZ OTTLIK100 KERETÉBEN
2012. JÚNIUS 16.
Séta Ottlikkal. Kövesse nyomon a Hajnali háztetők világát okostelefonján!
Az interaktív, irodalmi séta egy okos-telefonra letölthető alkalmazás segítségével kelti életre Ottlik Géza regényét és hozza közelebb a történetet, valamint az 1930-as évek Budapestjét, az író fiatalkorát a közönséghez
A Moholy Nagy Művészeti Egyetem, a MTA-SZTAKI és PIM közös projektje
További információ: www.pim.hu
2012. OKTÓBER 16. 18 óra
„Ilyen szép filmet én életemben még nem láttam…” – Ottlik és a film
Vendégeink: Kelecsényi László irodalomtörténész, Dömölky János, a Hajnali háztetők című film rendezője
Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest, Károlyi Mihály u. 16.)
2013. JANUÁR 30. 18 óra 20 óra
„Mint néző kezdjük az ingyenmozit…” – Fiatal filmesek Ottlikról
Horváth Lili és Joó Tamás filmbemutatója
A 2012-es Ottlik-év és a Minden megvan-kiállítás záró rendezvénye
Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest, Károlyi Mihály u. 16.)