Fotó: Egyed Péter
Első alkalommal adják át a Libri-díjat és közönségdíjat, amit 60 közéleti személyiség szavazott meg a 2015-ben megjelent, a díj követelményeinek megfelelő 182 tény- és szépirodalmi könyvből. A zsűri két tagját, Szilágyi Zsófia irodalomtörténészt és kritikust, valamint Károlyi Csabát, az Élet és Irodalom munkatársát, kritikust kérdeztük emailben a díjról.
Mi a jelentősége egy irodalmi díjnak ma? Fontos, hogy ki adja, ki kapja? Mennyire a része ma a kánonképzésnek egy irodalmi díj ?
SzZs: Néha úgy tűnik, sok a díj, ráadásul jönnek létre újabbak is, olyanok is, amelyeknek egyik célja az emlékőrzés, a másik a díjazás (ilyen a Hazai Attila-díj, amelyet idén először, vagy a Bodor Béla-díj, amelyet idén harmadszor adnak át). A díjaknak talán kisebb lenne a jelentősége, ha az irodalmi intézményrendszer más szegmensei jobban működnének, gondolok itt a folyóiratok helyzetére vagy az irodalmi ösztöndíjakra – ezt viszont, sajnos, épp mostanában nem tudjuk ellenőrizni. Egy irodalmi díj a marketingnek, az irodalomnépszerűsítésnek is az eszköze, hiszen ráirányítja a könyvekre a figyelmet, segíthet az olvasóknak a tájékozódásban – ebből a szempontból, például, fontos, hogy a díjat alapító mennyi energiát, pénzt tud, akar a „körítésbe” beletenni.
KCs: Kevés fontos irodalmi díj van ma, több jó díj megszűnt, például a Magyar Irodalmi Díj vagy a Palládium-díj, az Artisjus-díj esetében pedig a jelenlegi hatalom elérte, hogy ne járhasson pénzzel. Az állami díjak és sajnos még a Prima-díjak is átpolitizálódtak. Meg kell becsülni tehát nagyon, ha egy cég üzleti és nem politikai megfontolásból irodalmi díjat működtet. Ez esetben fontos, ki kapja, és ki adja. Ha a díj jó helyre kerül, akkor része lesz a kánonképzésnek, ha nem jó helyre megy, akkor nem lesz része.
A közönségszavazásról:
Május 10-ig lehet szavazni a http://www.libri.hu/irodalmi_dij oldalon. A szavazók között 100 darab ajándék könyvcsomagot sorsolnak ki a szervezők. Az ajándék könyvcsomag tartalma a Libri irodalmi díj 10 döntős könyvéből áll össze. A Libri irodalmi díj és a Libri irodalmi közönségdíj ünnepélyes díjátadója május közepén lesz.
Milyen egyéni szempontokat állítottak fel a zsűrizés megkezdése előtt, ami alapján a könyveket olvastátok?
SzZs: Nem voltak egyéni szempontok – a tíz könyvet, amelyet megkaptunk, nem akkor kezdtem el olvasni, természetesen, amikor zsüritag lettem. Mindannyian más irányból, másképpen olvasunk, azt hiszem – majd a döntéskor valahogy összefésüljük az irányokat, hogy meglegyen a díjazott.
KCs: A díj létrehozója nem kötött ki kötelező szempontokat, a zsűrire bízza a mérlegelést. Minden zsűritag a maga szempontjai alapján dönthet, a legjobb tudása, ízlése, lelkiismerete, egyénisége, értékei szerint.
A 10-es listát nem a zsűri állította össze. Mik voltak a személyes kedvencek 2015-ből, amiket szívesen látnátok a listán?
SzZs: Egy könyvet mondok, amelynek a hiánya nekem nagyon fáj – Schein Gábor Svéd című regénye. (Jó helyen mondom… Épp a Könyvesblogon ez lett 2015-ben az év könyve, akkor meg annak nagyon örültem.)
KCs: Egy tizes listára 10 könyv fér. Tavaly több tucat jó irodalmi kötet jelent meg. Sorolhatnám. A leginkább nekem talán Darvasi László novelláskötete (Isten. Haza. Csal.), Schein Gábor regénye (Svéd), Györe Balázs regénye (Halálom után eltüzelni!) és Végel László regénye (Balkáni szépség) hiányzott. De rajta lehetne Spiró György Diavolinájától Háy János Hozott lélek című novelláskötetéig sok minden.
A mezőny elég színes, hogyan lehet összehasonlítani Bartist mondjuk Ungváry vagy Réz Pál könyvével? Milyen közös szempontok lehetnek a szépirodalom és a non-fiction megítélésében?
SzZs: Ez egy furcsa megoldás, vannak is olyan tervei a díj alapítójának, hogy jövőre szétbontja a kategóriákat, és lesz külön fiction, non-fiction, meg, esetleg gyerekirodalom is (legalábbis én ezeket hallottam). De nem lennék telhetetlen, jó, hogy ezt elkezdték, és segítek azzal ebben a kicsit még „kísérleti” fázisban, hogy összehasonlítom azt, ami összehasonlíthatatlan. Egyébként leginkább a non-fictiont művelve azt hiszem, vannak kritériumok mégis, egy ilyen könyvnek is van szerkezete, stílusa, az olvasót megszólító ereje, újdonságértéke, stb. Ugyanakkor nagyon jó lenne, ha lenne külön díj az ún. tényirodalomnak – akkor talán nagyobb figyelmet kapna ez a terület, és ez ösztönözhetné a kiadókat, a szerzőket, az olvasókat… Szép álom.
KCs: Mivel a zsűri készen kapta a tíz címet, ezeket kell hát összemérni. Például azon az alapon, hogy melyiket mennyire volt jó olvasni. Melyiket mennyire szívesen ajánlanám szakmabeli és nem szakmabeli ismerőseimnek.
Az Aegon-díjnak és a Libri-díjnak is hasonló lett a 10-es listája. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi évben ennyire egyértelmű volt a helyzet? Mások nem írtak jó könyveket?
SzZs: Nem, szerintem nem ezt jelenti, nem volt ennyire egyértelmű (lásd a Könyvesblogon Schein Gábor első helye, vagy az ott az első tízbe bekerült Marno), bár tendenciákat mindenképpen mutat. De nemcsak az irodalom legjobb teljesítményeit jelzi ez, azt is, miként formálódik a vélemény. Én abban bízom, hogy ez jövőre más másképp lesz, az irodalomnak is jobb lenne, ha több könyv címe forogna, érdemes elgondolkodni rajta, mit kellene ehhez tenni.
KCs: Lásd a 3. választ. És valóban: a két shortlist 7 tételben egyezik. Ott egyébként három lírakötet van, itt csak egy. Ott kilenc magvetős könyv van, itt hét, ez mindkét esetben aránytalan. Ott két női szerző van, itt is kettő. Mindkét helyen kevés a fiatal is. A tavalyi évben szerintem sokkal több jó kötet volt, mint ami a listákra került, ugyanakkor nem volt egy igazán kiemelkedő közülük, úgy érzem.
A Könyves Magazin friss számában azzal foglalkozunk, hogy külföldön és itthon is az irodalmi díjakat osztó testületek nem veszik észre a női szerzőket: a Prima Primissimát 2003 óta adják át, egyszer kapta nő, az Aegon-díjat is egyszer nyerte el nő 11 év alatt, a József Attila-díjat 2000 óta 194 alkalommal adták át, de csak harmincszor nőnek. Mi lehet ennek a tendenciának a hátterében szerintetek?
SzZs: Talán az egyes díjak esetében más-más a helyzet, és éppen az ilyen típusú díjaknál van esély a változásra: azért is, mert nem szerzőket, hanem könyveket díjaznak az Aegon- és a Libri-díjnál, így kevésbé befolyásolja a döntéshozókat a szerzők neme. De ez csak sokfelől egyszerre változhat meg, és nem megy könnyen, különösen, hogy nem támogató, hanem sokszor éppen akadályozó a közeg, amelyben változnia kellene a helyzetnek. (Az akadémiai közgyűlésen, ahol nem akadémikus közgyűlési képviselőként volt szerencsém részt venni, életemben először, a szürke öltöny a szinte egyeduralkodó viselet – viszont épp az én generációmban ez a helyzet már, lassan, nagyon lassan, változni látszik.)
KCs: Nem hiszem, hogy tudatos összeesküvés volna emögött, ugyanakkor tényleg jó lenne, ha több női szerző kapna díjat. Én például, ha két éve az Aegon-díj zsűrijében lettem volna, mint ahogy akkor nem voltam, Kun Árpád regénye helyett (Boldog Észak) Tompa Andreáéra szavaztam volna (Fejtől s lábtól), ám nem azért, mert női szerző, hanem mert azt egy kicsit jobban szerettem. Tavaly Rakovszky Zsuzsa verseskötete mellet szerettem Márton Evelin Szalamandrák éjszakái és Láng Orsolya Tejszobor című kötetét is, megjegyzem e kettő ráadásul véletlenül „határon túli” szerző is, és akkor azzal is lehetne jönni, hány ilyen van a listákon.
Egy díj története kirajzolhat egy ízlést is, megmutat egy nézőpontot. A Libri-díjat most először adják át, mi lehet ennek a díjnak az ismertetőjegye?
SzZs: Türelmetlenek vagyunk, persze, rögtön brandet meg hagyományt szeretnénk, de ehhez, szerintem idő kell, hogy legyen ismertetőjegy, nézőpont, stb. Nyilván más az arca ennek a díjnak attól, hogy lesz közönségdíj is, hogy a szakmai zsüriben nemcsak irodalmárok ülnek – de azért erre a kérdésre érdemben csak évek múlva lehet válaszolni. Nagyon drukkolok a díjnak, hogy kitartson, és legyen története.
KCs: Egyrészt az, hogy egyszerre van szakmai és közönségdíj, ez jó. Másrészt az lehet a jövőben az ismertetőjegye, ha – ahogyan azt tervezi az alapító – kibővül majd a díj, és lesz jövőre külön szépirodalmi, tényirodalmi, gyerekirodalmi díj is. Az is jó lenne, ha merészebb 10-es listák születnének, de ennek nehéz megtalálni a legjobb módszerét. Sajnos, nem minden kiadó tudja egyforma erővel megmutatni a köteteit, a marketingben nagyok az esélyegyenlőtlenségek, ebben a kereskedelmi, menedzselési aránytalanságban sokat segíthetnének a bátrabb 10-es listás válogatások.
