A Sorvezetőben ezúttal a legnagyobb irodalmi inspirációikról vallanak a megkérdezettek. A könyvekről, amik miatt írók, költők akartak lenni, és amik néha azonosak a lakatlan szigetre cipelt túlsúllyal. Elsőként Deres Kornélia.
Fotó: Tillai Tamás / Jelenkor
Mint későbbi életem folyamán sokszor: már az írásra is fiktív személy inspirált. Egy vörös hajú lány, aki szerette, ha tág tere nyílik a képzeletnek: Anne Shirleyről beszélek. A gyerekkori bevésődés intenzív kapocs, így Lucy Maud Montgomery Anne-sorozatának, elsősorban emléke miatt, ott a helye listámon.
Ugyanígy A Gyűrűk ura három kötetének Tolkientől, az erkölcsi, lelki épség megőrzése miatt. Olyan szökőút ez, amelyik kivezet a Rossz unalomig ismert, fojtott labirintusából. És nem kendőzi el a kijutás közben szerzett sérüléseket. 12 évesen olvastam először, de nem utoljára. Egyes vélemények szerint évente újra kell olvasni ezt a történetet, hogy megállítsuk a gonosz terjedését. Ahogyan a Harry Pottert is. Én megengedőbb vagyok: legyen három év.
Könyves Magazin 2017/4.
LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2017, 72 oldal, 490 HUF, vagy 5 pont + 199 HUF
Szerencsére az inspiráció folyamatos megújulásban van, s az utóbbi időben például filozófusok, teoretikusok is segítettek az írni (élni?) akarásban: Derrida, Lacan, Jung és Barthes is jöhetnek velem a szigetre, könyvtársként.
De mivel nagy Office-rajongó vagyok, Dwight Schrute klasszikus mondatát idézve: lakatlan szigetre természetesen fejszét vinnék, nem könyvet.
A válasz eredetileg a Könyves magazin 2017/4. számában jelent meg.