Kulka János: Próbáltam nem magamról beszélni

Kulka János: Önételrajz

Kossuth Kiadó, 176 oldal, 2012, 4080 HUF

Fotó: Valuska Gábor

Kulka János hazánk egyik legismertebb embere, a Kossuth-díjas színművész, aki annak ellenére még mindig picit mindannyiunk Magenheim doktora, hogy a Nemzeti Színház vezető színésze, a Milla rendezvényeinek állandó műsorvezetője, a főszereplésével készült A vizsga című film pedig díjat-díjra halmoz. Most pedig Önételrajzot írt (tehát ÖnÉTELrajz, nem önéletrajz) - vagyis egy szakácskönyvet, ami a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg.

Nagy alakú könyv, rengeteg színes fotóval 176 oldalon. A fotóanyagra nem lehet panasz: Pintér Árpád bejárta Kulkával múltja és jelene összes fontos helyszínét, és a személyes képek mellett az ételillusztrációk is ízlésesek, még akkor is, amikor Kulka “elizgulta a vajkrémet”, így a széteső tortára csorgó karamellszósszal kellett megmenteni a recept becsületét. A képek dinamikusak, inkább elkapott életképek az asztal körül, egy-egy kiemelt idézettel. A receptfejezeteket egy-egy színes anekdota vezeti fel, de rögtön az elején tisztázni kell: a félrevezető cím ellenére az Önételrajz inkább szakácskönyv mintsem memoár, noha sok személyes élmény helyet kapott benne, családi és színpadi emlékek, evések, inkább főzni lehet belőle, mintsem megismerni Kulka Jánost.

Az ételek inkább a hagyományos magyar konyhát képviselik, tehát van benne gulyásleves, becsinált leves, tökfőzelék és piros főzelék (Csákányi Eszter kedvenc étele), dödölle, töltött káposzta és szilvás gombóc is. De a KisParázs és a Két Szerecsen nyomán megjelennek a modernebb, kozmopolitább ételek is - és szívesen olvastam volna még a színházi büfék titkos világáról is, hogy milyen volt a híres lecsó a Radnóti büféjében, és hogy milyen ízű a színpadi kelléknek készült carbonara spagetti. Nem véletlen, hogy a fejezeteket felvezető kis színesek közül a leghosszabb, legizgalmasabb a Színházi büfé - lett volna sztori bőven, kár volt ilyen rövidre fogni. Az időnként feltűnő paleo motívum is csak mérsékelten zavaró - két paleo süti mellett azért van benne bőven mindenféle tészta, kenyér, galuska, sőt még horrorisztikusan hangzó burgonyás rétes is.

Önételrajz - egy szójátékra épül a cím, de nem játék a megidézett műfaj: az önéletírás. Mit lát, ha belenéz ebbe a tükörként szolgáló könyvbe?

Először is: ezt a kissé modorosnak tűnő címet én találtam ki, úgyhogy vállalok érte minden felelősséget. De nem akarom, hogy bárki is becsapva érezze magát: ha valamit írni akartam, akkor az mindenképpen egy szakácskönyv volt. Csodálatos találkozásom volt a GoodFood magazinnal, a második lapszámukban főztünk együtt. Annyira eufórikusra sikeredett a főzés, a fotózás, az evés és a sok bor, amit megittunk, hogy talán én is hívtam fel őket, hogy miért nem csinálunk ebből egy könyvet. Színészként nekem annyi a dolgom, hogy próbálok-játszom, de egy olyan kész terméket létrehozni, amin már nem lehet változtatni - ez nekem mindig nehezemre esett. Az én ötletem volt, hogy a könyvben legyenek személyes dolgok is. Próbáltam nem magamról beszélni, csak annyit, amennyit az evés kapcsán kedvem van elárulni.

Milyen csomópontok köré épül a könyv?

Fontos emberek, helyszínek köré. Nők, barátok, akik valaha főztek rám. Mariska néni, Terka néni, F. Nagy Angéla. Biztos óriási közhely, hogy az evés közösségeket teremt, de sokszor eszembe jutott, hogy színészként kapunk egy-egy díjat, egy-egy jó kritikát, de mégis olyan jó dolog, amikor főzöl egy jó gulyáslevest, és akkor azt kanalazzák az emberek az asztal körül.

Nemrégiben F. Nagy Angéla egy interjúban azt mondta, hogy a szakácskönyvírás igenis irodalmi teljesítmény.

Ebben van valami. Nem akartam azt a benyomást kelteni, hogy iszonyat bonyolult ételek elkészítésére is képes vagyok. Úgy írtam meg, ahogyan főzni tudok, nem akartam olyan szavakat használni, amik tőlem idegenek. Így a nyelvhasználata is inkább köznapi. Angéla nekem egy tanácsot adott, amikor megtudta, hogy mire vállalkozom: “A receptek legyenek pontosak!” (Kulka János receptjének elkészítését lásd a cikk végén.)

Olvastam egy interjúban, hogy szokott színészéletrajzokat olvasni - mennyire ajánlható ez a könyv azoknak, akik Kulka-történeteket akarnak olvasni?

Nekik nem ajánlanám. Ahhoz, hogy az ember valódi önéletrajzot írjon, ahhoz több mindennel tisztában kell lenni. Ha nagyon úgy érzem 20 év múlva, hogy el akarom mesélni életem olyan történéseit, amiket nem szoktam megosztani a nyilvánossággal, vagy ha úgy érzem, hogy okulásul, tanulságul szolgálhat másoknak, akkor lehet, hogy rászánom magam. De most nem érzek rá semmi késztetést. Ennek a könyvnek az a tétje, hogy általában azt gondolják rólam, hogy “van az a kopasz, szomorú szemű színész, aki mindig olyan magának való” - nekik szerettem volna megmutatni, hogy van nekem testvérem, anyám, sógorom, unokatestvérem. Hogy a Kulka az Kulka, de szokott nyaralni, főzni, és egy ronda piros kötényben kavargat egy lábosban. De nem szeretem, ha kérdezgetnek, begörcsölök, leállok, nem érzem jól magamat akkor, ha a magánéletemről kell beszélni egy interjúban.

Mennyire új szerelem ez a főzés?

Én mindig is főztem, úgy 25-30 éves korom óta. Magamnak nem szoktam több fogásos ebédeket készíteni, de családot, barátokat nagyon szívesen vendégül látok.

Egy új hobbi vagy hivatás lesz?

Nem fogok ezentúl szakácskönyveket írni vagy főzőműsorokat csinálni, ha erre vonatkozott a kérdés. Csak annyira főzök, mint bárki más, bár az mindig a fejemben volt, hogy milyen jó lenne nyitni egy jó vendéglőt. Most itt is órák óta rakosgatom a tányérokat ide- oda.

Másképpen főz egy férfi mint egy nő?

Szerintem igen. Mi férfiak talán egy kicsit bátrabban, felszabadultabban, kevésbé könyv alapján kimért mennyiségekkel.

A könyvbemutatón két fontos dolog történt. Egyrészt a Két Szerecsen felett található lakásétteremben, a Kis Szerecsenben tartották, amiről még nem is hallhattunk korábban, hiszen még meg sem nyitott. Másrészt a könyvet és a bemutatót is támogatta a legnagyobb élelmiszeráruház, így az újságírók távozáskor kaptak egy-egy pakkot, hogy a könyvben szereplő és a bemutatón kóstolt Citromos álom nevű desszertet könnyedén elkészíthessék. Így most következzék a KönyvesBlog első főzős cikke, fotókban.