Krasznahorkai lenyűgözte New Yorkot

Fleuriste | 2012. július 14. |

A fiatal feltörekvő New York-i írók körében sikk lett Krasznahorkai László könyveit olvasni – legalábbis ez derül ki a Guardianből, amelynek hétvégi számában nagy cikkben számolt be az író amerikai felolvasókörútjának július 2-i záróeseményéről.

A közönségtalálkozót New York egyik független könyvesboltjában, a Housing Worksben tartották, amely zsúfolásig megtelt. Az író, akit James Wood kritikus kérdezgetett, egyebek között elmondta, hogy híresen hosszú, bonyolult mondatai már azelőtt fejben teljesen összeállnak, hogy papírra vetné őket, emellett azon véleményének adott hangot, hogy a mondat végi pont „nem az emberekhez tartozik, az Istené”.

A beszámoló szerint a résztvevők a felolvasás alatt szorgalmasan posztolgattak (köztük a cikkíró is), hozzátéve, hogy az egybegyűltek egy órán keresztül fürödhettek az író jelenlétében, akit Susan Sontag egyszer „az apokalipszis kortárs magyar mesterének” nevezett.

A Sátántangó (George Szirtes fordításában) tavasszal jelent meg az Egyesült Államokban, és a Guardian szerint a könyv, illetve az író maga hamar a New York-i irodalmi körök egyik kedvencévé vált. George Szirtes, Angliában élő költő, műfordító nevéhez fűződik még a Háború és háború és Az ellenállás melankóliája angol nyelvű fordítása is. A Sátántangót az Egyesült Államokban a New Directions adja ki, amelyet 1936-ban alapított Ezra Pound; ennél a kiadónál jelent meg többek között F. Scott Fitzgerald, Dylan Thomas és James Joyce több műve is. (A magyarok közül szerzőik közé tartozott annak idején Kosztolányi Dezső és Déry Tibor is.)

Krasznahorkai László a Könyves magazinnak korábban adott interjújában egyébként úgy vélte, hogy könyvei nem kötődnek „sem erősen, sem gyengéden” a személyéhez, hiszen ő maga prózaíró, nem pedig rejtett vagy valóságos alanyi költő: „Az életem eseményeihez annyiban azonban igen, hogy ha én magam Mongóliában, Japánban vagy Kínában születek meg magyarként, akkor Az urgai fogoly, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó illetve a Rombolás és bánat az Ég alatt című regények beelőzik a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját, azaz a mongol-japán-kínai irreálisból a magyar irreálisba, valamint a magyar irreálisból a mongol-japán-kínai irreálisba haladtomban a sorrend felcserélhető, úgy hiszem. Van jelentősége egy ilyen vagy olyan sorrendnek? Ha az alany ugyanaz? Nem tudom. Nem hiszem. Az viszont biztos, hogy az út az elkerülhetetlen véletlen útja, s ezen mindig tovább újabb és újabb irreálisok felé.”

Az író mostani amerikai felolvasókörútján érintette New Yorkot, Washingtont és San Franciscót is, azt megelőzően pedig a Jeruzsálemi Írófesztivál vendége volt. Krasznahorkainak a következő hónapokban is több meghívásnak kell eleget tennie, így – miután törökül és szerbül is megjelenik Az ellenállás melankóliája – részt vesz az Isztambuli Könyvvásáron és az októberi Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron. Bukarestbe is elutazik az év végén, mert kiadják románul a Sátántangót.