B+William Camus: Tűzmadarak - indián mítoszok, Tericum, 2007, 2670 Ft.
Általános iskolás koromban én még olvastam indián meséket és mítoszokat. Persze sápadtarcú átdolgozásban. De ez a hermeneutikai probléma nem akadályozott meg abban, hogy megszeressem a varjakat, sőt később még Ted Hughes verseit is, hiába tette a fejét Sylvia Plath a gázsütőbe.
A fiam viszont, aki még éppen a terjesztők által ajánlott korosztályba tartozik, egy megvető fintorral lepattintott, amikor óvatosan felvetettem neki, nem érdekli-e véletlenül ez az indiánosos mesés könyv, amit éppen olvasok. Mondjuk nem csodálkoztam, a focin, a tuningolt autókon és a számítógépen kívül egy ideje valahogy nem köti le semmi. Én viszont értelmes időtöltésnek éreztem, és szívből kívánom, más járjon nálam nagyobb sikerrel!
Az 1923-ban született szerző apja irokéz prémkereskedő volt, olyan átmeneti ember, aki próbált beilleszkedni a fehérember gazdasági szisztémájába. Európai anyja viszont az addig indiánként nevelkedett fiút 11 éves korában Franciaországba küldte tanulni, ahol nem igazán érezte jól magát, így aztán előbb autóversenyző majd újságíró lett. Negyven felé közeledve beiratkozott pszichológia szakra, és elkezdte kutatni ősei kultúráját. Éveken keresztül gyűjtötte az észak-amerikai indián törzsek mítoszait, a maguk nyelvén, és jó sok könyvben közzétette őket, hátha egyszer a civilizált embernek tanulni támadna kedve a vademberek dolgaiból.
