Félmosoly Kierkegaard arcán

A
(Joakim Garff: SAK – Søren Aabye Kierkegaard, fordította Bogdán Ágnes és Soós Anita, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2004, 594 oldal, 3800 Ft)

A Jelenkor Kiadó 2004-ben indította el tízkötetesre tervezett Kierkegaard-sorozatát, de ugyanebben az évben – amolyan épületes bevezetőként – kidobta a piacra minden idők legjobb életrajzát is, melyet valaha írtak a kótyagos dán egzisztencialistáról. Joakim Garff a koppenhágai Kierkegaard Kutatóközpont munkatársaként karnyújtásnyira volt a filozófus óriási – részben kiadatlan – hagyatékától, és hát ne szépítsük: keményen elcsábult. Legalábbis ez szűrhető le a közel hatszáz oldalas kötetből, melybe a szerző olyan módon csempészte bele saját kellemes humorát és ironikus hangját, hogy az életrajzíró önkényesen vállalt szerepén felülemelkedve, szövegek közötti mászkálásával anno a fanyalgó dántól is kicsikarhatott volna egy alig látható félmosolyt.

„1813. május 5-én született, 1830-ban érettségi vizsgát, 1840-ben államvizsgát tett, 1841-ben doktorált és 1855-ben elhunyt” – foglalta össze röviden Garff a filozófus élettörténetét. És valóban: a Vagy-vagy szerzőjének filozófiai eszméi mögött megbújó mindennapokat általában egy-két összetett mondattal szokták elintézni – mára egyértelművé váltak a szövegekre gyakorolt életrajzi „hatások”, és ezzel a probléma látszólag megoldott. Garff évekre lebontott kronológiája, vonalvezetése első látásra maradinak tűnhet, de aztán kiderül, a kutató célja az, hogy – óvatosan szétbontva Kierkegaard egzisztenciáját a megannyi álnévnek megfelelően – egymásra olvassa a filozófiai szövegeket, a naplóbejegyzéseket, a leveleket, és a korabeli Dánia különféle szövegeit az anyakönyvektől kezdve a halálozási listákon át a cselédek által vezetett kiadási naplókig.

Az életrajz „ezen a ponton” kezdi eszmetörténeti munkaként olvastatni magát. A filozófussal a középpontban a XIX. századi Dániát is megismerhetjük, hiszen a komikus külsővel megáldott Kierkegaard minden fontos helyre szabad bejárást kapott: a királlyal folytatott beszélgetések alkalmával megmosolyoghatta a királynő bakijait, az egyház egyik képviselőjeként vérre menő vitákat folytathatott a dán egyház akkori vezetőivel, órákig tartó városi sétái közben pedig számos korabeli hírességgel diskurálhatott, és rengeteg útszéli virágot fejezhetett le sétapálcájával. Az elsődleges kontextus megrajzolásával kerül reflektorfénybe néhány titokzatos esemény is: Garff megdöbbentően vázolja zűrös viszonyát Regine Olsennel, Kierkegaard titokzatos betegségét, és kapcsolatát apjával, mely egész életét meghatározta.

Ha esemény „éppen” nem is volt, és Kierkegaard egyik új művének megírásán fáradozott egy vizsgált évben, Garff megakasztja az életrajzi narratívát, és műelemzésbe fog. A SAK nem elméleti munka, de ezekben a passzusokban az érdeklődő olvasótól a Kierkegaard-ból disszertáló doktoranduszig mindenki fellelheti a filozófus kesze-kusza gondolkodásának alappilléreit, miközben jó kis anekdotákkal is gazdagodhat. A SAK egyszerűen remek olvasmány, olyan, akár egy díjnyertes dokumentumfilm – önmagában felér egy mindenki által szerethető lexikonnal is: elég csak felcsapni, és egy fejezetet elolvasni, hogy mi is elcsábuljunk.