fotó: Valuska Gábor
Egy Richard Gere-hasonmás, ötvenes holland bölcsész, Matthijs Van Boxsel '95 óta abból él, hogy az emberi hülyeségről írogat, meg erről tart előadást az egyetemeken is, és most a Nyitott Könyvműhely kiadta fő művét, A butaság enciklopédiáját.
A könyv első ránézésre a Politikai filozófia szöveggyűjteményt juttatta eszembe, és második nekifutásra is pont ugyanolyan unalmasnak tűnt. Aztán eltöltöttem pár órát a Millenáris parkjában a füvön, és rá kellett döbbennem, hogy az egyes fejezetek nem a Közigazgatási jog, meg a MÁV-menetrend "lebilincselő" stílusában íródtak, hanem pont olyan rövidek és viccesek, mint a 101 mini sci-fi novellái. És mivel a középkori metszetek mellett képregények voltak a szemléltető ábrák, meg lettem véve kilóra.
Nyugodtan elfelejthetjük a hírhedt brit tudósokat, a hollandok kiütéssel győztek a hülyeségben! Matthijs Van Boxsel például még ezt a Bugs Bunny epizódot is felidézi a könyvében, némi magyarázattal:
"A klasszikus rajzfilmekben Tapsi Hapsi túlszalad a szakadék szélén. Egy darabig a levegőben lépked, mintha még mindig lenne talaj a lába altt. Csak amikor lenéz, és tisztába jön a helyzetével, akkor zuhan le. Véleményem szerint az egész emberiség ebben a kmikus intervallumban, közbeeső térben toporog. (...) Aki butaságot csinál, nincsen tudatában a butaságának, ennélfogva kitart a tévedése mellett. A jobb belátásra térés egyet jelent a hülyeséggel."
Matthijs Van Boxsellel a Könyvesztiválon beszélgettünk.
Kezdjük az alapoknál. Mi a butaság definíciója?
A butaság a civilizációk fő hajtóereje. Mindennek az emberi butaság a középpontja. És ez az univerzum titkos struktúrája is, amit a patafizika, a képzeletbeli megoldások tudománya tár fel: megmérni Isten felületét, vagy kiszámolja a haluszonyok hatását a tenger hullámzására.
És a morozófia, amit a könyvében is említ?
Az a butaság filozófiája. Már a görögök is foglalkoztak vele a II. században, később Erasmus említi A balgaság dicsérete című könyvében. Mivel én is holland vagyok, el akartam készíteni Erasmus művének modernizált változatát. De nem álltam meg egynél, 7 könyvet írtam eddig a témában, mert az intelligencia kezdetektől fogva katalizálja a butaságot. Csak néhány példa: amióta elterjedtek a számítógépek, hogy kiváltsák a papírmunkát, kétszer annyi papírt használunk. Amióta kitalálták a bokamereveítős sícipőket, megszaporodtak a csípősérülések.
Így zajlik a morozófia óra is? Darwin-díjas sztorikat mesél, és félévkor visszakérdezi a tesztekben?
Nemcsak az egyetemen tartok előadásokat, cégeknek is. Az emberek nem tudnak elmenekülni a butaság elől, de megmutatom nekik, hogyan vegyék észre maguk körül az önromboló, buta dolgokat, hogyan tanuljanak mások butaságaiból. És végül azt is, hogyan éljenek együtt a butasággal, hogyan kovácsoljanak előnyt belőle.
És mikor döntött úgy, hogy könyvet ad ki erről? Csinált valami nagyon nagy butaságot, és elhatározta, hogy ír róla, nehogy más is így járjon?
Nem, a könyvet igazából magamnak írtam. Az csak külön jó, hogy azóta már tizenhat nyelvre lefordították. A saját butaságom miatt mindig szégyenkeztem, mások butasága viszont mindig idegesített. Nem voltam boldog ember, meg kellett tanulnom együtt élni a butaságaimmal.
Mik az ön butaságai?
Túl alapos vagyok, túl sokáig ragaszkodok bizonyos dolgokhoz. Például a könyveim egyes fejezeteit rendszeresen túl hosszúra írom, így elveszik bennük a lényeg. Rengeteget írok, és évekbe telik, mire rászánom magam, hogy mindet kihajítsam, és olyan ütős, rövid fejezetekkel helyettesítsem, mint a mostani könyvemben. Inkább megkímélem az embereket a hosszú filozofálgatásaimtól.
Mit csinált 1995 előtt?
Már a 80-as években is a butasággal foglalkoztam. Előtte holland irodalmat tanultam, de a diplomamunkám már a butaságról szólt. Cum laude minősítést kaptam, a professzorom szerint a butaság nagyon erős oldalam.
Ezek szerint már megvolt a könyvtárazós, kutatói rutin könyvben szereplő példatörténetek összeszedéséhez?
Inkább mindig arra bátorítom a közönségemet, hogy mondjanak példákat, és ezeket építem bele a könyveimbe. Egy időben eljátszottam azzal, hogy a tanulmányaim végére odaírtam: „Minden történetet Tvan Jismath Slobex 1957-es La Morosophie Universelle című könyvéből vetem át”. Néhány holland újság meg is írta, hogy lopás a teljes életművem , de arra senki nem jött rá, hogy a Slobex név csak egy anagramma, az is én vagyok, és nem is létezik a La Morosophie Universelle.
A képeket és a rajzfilmes példákat is ön gyűjtötte össze?
Persze, több ezer képem van, mindenféle korokból. Talán ha az 1 százaléka került bele a könyvbe. Majd valamikor felpakolom az egész gyűjteményt a netre. Eleinte főleg reneszánsz festők képeit gyűjtöttem, aztán rákattantam a képregényekre. Megfigyelted már, hogy a képregényhősök és a rajzfilmfigurák valósággal tobzódnak a butaságban? Az ostoba karakterek mindig kövérek és nagydarabok, az okos fickó meg mindig vékony és alacsony.
Akkor tudatos szerkesztési elv volt egy szintre emelni a képregényeket Rafaello festményeivel?
Persze, hiszen a butaság egyetemes dolog, mindenütt jelen van. Képregényeket valóban nem szokás tudományos munkákban szemléltető ábrának vagy mellékletnek berakni, de az én könyvem nem is igazi tudományos munka. Inkább egy túlélőkészlet az élethez. Legyen mindig kéznél, mint egy svájci bicska!
Hová rakják a könyvesboltokban A butaság enciklopédiáját?
Nagyon jó a kérdés, mert mindig máshová. Németországban az enciklopédiák közé, Franciaországban a szociológiai munkák közé. Hollandiában és Angliában filozófiának számít, Amerikában viszont humornak. A spanyoloknál a „furcsaságok polcán” láttam.
És hol fogy legjobban? Ahol humoros könyvként hirdetik?
Nem. Ott, ahol a filozófiához sorolták. Bár a könyvet humorosnak szántam, a vége már nem egyszerű olvasmány, komoly filozófiai és rendszerelméleti síkjai vannak.
Hány könyvet lehet még írni a butaságról?
Kimeríthetetlen téma. Meg akarom írni A butaság topográfiáját, aztán A butaság teológiáját, A butaság gazdaságtanát, és egy gyűjteményt Butaság, sport és szex témakörben. Az utóbbi amúgy a kedvencem, ebben lesz majd szó a filmek buta szőkéiről. Tudtad például, hogy a Marilyn Monroe-hoz hasonlóan az összes híres szőke mozisztár barna volt eredetileg. A szőkeség egyfajta ártatlanságot sugároz, de egyúttal felhívás is, hogy ne szégyelld kihasználni ezt. A filmek igazi szőkéket, mint például Hitchcock szőkéit, nagyon okosnak és veszedelmesnek gondoljuk. De miért is? Mert vagy nem beszélnek, vagy rövid, lényegre törő tőmondatokat mondanak. Na ez a nagy összefüggés a szőkeség, a butaság és a szexualitás között, de majd kifejtem a következő könyvemben.
A könyv utolsó fejezete a politikáról szól. Busht a legbutább amerikai elnöknek tartják, mégis kétszer nyert választásokat. Butasággal ezek szerint könnyebb érvényesülni a politikában?
A demokráciáknak lételeme a butaság. Ha mindenkivel IQ tesztet töltenél ki a választások előtt, és intelligenciához kötnéd a választójogot, akkor az már nem demokrácia lenne, hanem az okosok diktatúrája. Busht valóban minden idők legbutább elnökének tartják, gyakran ábrázolják csimpánzként, de ez sértés a majmokra nézve. A majmok ugyanis nem buták. Bush viszont az, és ami még rosszabb, nem kovácsolt előnyt a butaságból, merev volt és unalmas. Sokkal jobban kedvelem a Reagan-féle „okos butaságot”. Sokszor nem is tudta, melyik kis országgal tárgyal éppen, mert még a térképen sem találta volna meg. De ha hibázott, elviccelte a dolgot, és mindig pozitívan jött ki a kényes szituációkból. Persze neki könnyű, előtte színész volt.
