Ledöbbentünk, amikor Before kommentjét elolvastuk. A 2007-es könyvespolcokról szóló posztunkban írtuk, hogy küldjetek képet a saját szobátokról (ld. Virginia Woolf), mert ide igazi könyvbuzik járnak, akik kész vannak egy-egy szép könyvespolctól. Ezennel elindítottuk könyvespolcokat bemutató sorozatunkat. Ha tudtok valami szép megoldásról, írjátok meg (konyvesblog(at)gmail(dot)com) vagy küldjetek képeket. Olvassatok most és nézzetek képeket, mindent belinkeltem.
Számomra a könyvespolc önmagában kizárólag praktikusságában értékelhető, a látványát, a szépségét a könyvek jelentik.
Ez egy könyvőrült vallomása.
Amióta az eszemet tudom, gyűjtöttem a könyveket, gyerekként persze mesekönyvet, delfin könyveket, 10-11 éves korom körül pedig rákaptam a scifire, onnantól elsősorban a fantasztikus könyveket. A műfajon felül gyűjtöttem kedvenc írókat (gyerekként Nemerét, Lawrence-t), de csak azokat, akiket valóban kedvelek. Mivel számomra a könyv tartalmán túl a kinézete is fontos, ezért elsősorban a sorozatban kiadott, illetve az azonos kiállítású írói gyűjteményeket preferálom. (Gyorsan megjegyezném, hogy bár ez erősen hajazhat egyesek szemében a "kérek másfél méter piros könyvet" típusú újgazdag lakberendezési könyvásárláshoz, a magyar nyelvű könyveim bő kilencven százalékát legalább egyszer olvastam, amit meg nem, azt vagy a sorozat teljessége miatt vettem meg, vagy éppen friss beszerzés.) A könyvgyűjtési szenvedélyem pár éve eszkalálódni kezdett, rákaptam az amerikai "pulp" jellegű scifi könyvekre és magazinokra. Sajnos ennek csúfos véget vetett az amerikai posta mocskos húzása, amikor eltörölte az economy kategóriájú postacsomag-szolgáltatását, egy az egyben, ennek örömére a postaköltségek hirtelen a négyszeresükre emelkedtek. Azóta csak kisebb lyukakat tömködök és erősen fontolgatom a kiköltözést legalább fél évre... :D Ennek mindenesetre van némi pozitív hatása is, a lakásba épp ésszel sajnos már nem igazán tehető több polc, van egy szint, ami már számomra sem állapot, a plafonra meg mégse szerelhet az ember polcokat.
Na, a polcok.
Sajnos az általánosságban kapható polcok valamiféle sztenderdnek képzelt méretekben készülnek, amik éppenséggel jól mutathatnak egy olyan lakásban, ahol a meglévő 30-40 könyvet kell a csecsebecsékkel szabályos mintában elrendezve elhelyezni, de alapvetően levegő tárolására valók. Jellemzően 25-30 cetni mélyek, és a polcmagasságuk is 40 centi körül mozog. Amikor végre sokévnyi albérlet után saját lakásba költöztünk elérkezettnek tűnt az idő, hogy saját tervezésű könyvespolcokat telepítsek. Az elv nagyon egyszerű volt, lemértem a könyveimet és bizony vicces eredményre jutottam: még a legnagyobb könyvek se lépik túl a 21-22 centis magasságot és a 15-16 centis szélességet. (Természetesen vannak kivételek, de elenyésző mennyiségben, amire külön polcokkal fel lehet készülni.) Így végül két féle polcot csináltam: egy kimondottan sekélyt, aminek a mélysége csupán 16 centi, és egy "duplasorost", 25 centis mélységgel.Mindkettő esetében a polcmagasság 26-27 centi lett, így a nagyobbak is beférnek, és marad pár centi rés is fölöttük. A sekélyebb polcra kerültek a nagyobb könyvek, a mélyebbekre pedig túlnyomórészt két sorba a kisebbek. A hátsó sorokat szigeteléshez használt hungarocell lapokból készült magasítóval kiemeltem, így mindkét sor jól látható, a helykihasználás pedig gyakorlatilag maximális. Természetesen örök probléma (bár egyben örömforrás is) a folyamatosan bővülő gyűjtemény esztétikus és logikus elhelyezése, hiszen egy ideig lehet a sorokra is fektetni pár könyvet, de végül az ember kénytelen átszervezni az egészet. Én most éppen egy nagyon kellemetlen szituban vagyok, gyakorlatilag nincs pillanatnyilag optimális elrendezési lehetőség, ráadásul ki is futottam a helyből. (Ilyenkor általában a "resztli" könyveket szoktam elsuvasztani a szekrények mélyére, de erre még nem volt időm sajnos.
Számomra a könyvespolc önmagában kizárólag praktikusságában értékelhető, a látványát, a szépségét a könyvek jelentik.
Ez egy könyvőrült vallomása.
Amióta az eszemet tudom, gyűjtöttem a könyveket, gyerekként persze mesekönyvet, delfin könyveket, 10-11 éves korom körül pedig rákaptam a scifire, onnantól elsősorban a fantasztikus könyveket. A műfajon felül gyűjtöttem kedvenc írókat (gyerekként Nemerét, Lawrence-t), de csak azokat, akiket valóban kedvelek. Mivel számomra a könyv tartalmán túl a kinézete is fontos, ezért elsősorban a sorozatban kiadott, illetve az azonos kiállítású írói gyűjteményeket preferálom. (Gyorsan megjegyezném, hogy bár ez erősen hajazhat egyesek szemében a "kérek másfél méter piros könyvet" típusú újgazdag lakberendezési könyvásárláshoz, a magyar nyelvű könyveim bő kilencven százalékát legalább egyszer olvastam, amit meg nem, azt vagy a sorozat teljessége miatt vettem meg, vagy éppen friss beszerzés.) A könyvgyűjtési szenvedélyem pár éve eszkalálódni kezdett, rákaptam az amerikai "pulp" jellegű scifi könyvekre és magazinokra. Sajnos ennek csúfos véget vetett az amerikai posta mocskos húzása, amikor eltörölte az economy kategóriájú postacsomag-szolgáltatását, egy az egyben, ennek örömére a postaköltségek hirtelen a négyszeresükre emelkedtek. Azóta csak kisebb lyukakat tömködök és erősen fontolgatom a kiköltözést legalább fél évre... :D Ennek mindenesetre van némi pozitív hatása is, a lakásba épp ésszel sajnos már nem igazán tehető több polc, van egy szint, ami már számomra sem állapot, a plafonra meg mégse szerelhet az ember polcokat.
Na, a polcok.
Sajnos az általánosságban kapható polcok valamiféle sztenderdnek képzelt méretekben készülnek, amik éppenséggel jól mutathatnak egy olyan lakásban, ahol a meglévő 30-40 könyvet kell a csecsebecsékkel szabályos mintában elrendezve elhelyezni, de alapvetően levegő tárolására valók. Jellemzően 25-30 cetni mélyek, és a polcmagasságuk is 40 centi körül mozog. Amikor végre sokévnyi albérlet után saját lakásba költöztünk elérkezettnek tűnt az idő, hogy saját tervezésű könyvespolcokat telepítsek. Az elv nagyon egyszerű volt, lemértem a könyveimet és bizony vicces eredményre jutottam: még a legnagyobb könyvek se lépik túl a 21-22 centis magasságot és a 15-16 centis szélességet. (Természetesen vannak kivételek, de elenyésző mennyiségben, amire külön polcokkal fel lehet készülni.) Így végül két féle polcot csináltam: egy kimondottan sekélyt, aminek a mélysége csupán 16 centi, és egy "duplasorost", 25 centis mélységgel.Mindkettő esetében a polcmagasság 26-27 centi lett, így a nagyobbak is beférnek, és marad pár centi rés is fölöttük. A sekélyebb polcra kerültek a nagyobb könyvek, a mélyebbekre pedig túlnyomórészt két sorba a kisebbek. A hátsó sorokat szigeteléshez használt hungarocell lapokból készült magasítóval kiemeltem, így mindkét sor jól látható, a helykihasználás pedig gyakorlatilag maximális. Természetesen örök probléma (bár egyben örömforrás is) a folyamatosan bővülő gyűjtemény esztétikus és logikus elhelyezése, hiszen egy ideig lehet a sorokra is fektetni pár könyvet, de végül az ember kénytelen átszervezni az egészet. Én most éppen egy nagyon kellemetlen szituban vagyok, gyakorlatilag nincs pillanatnyilag optimális elrendezési lehetőség, ráadásul ki is futottam a helyből. (Ilyenkor általában a "resztli" könyveket szoktam elsuvasztani a szekrények mélyére, de erre még nem volt időm sajnos.
Na, elég a rizsából, lássuk a képeket
A sekély polcrendszerem három polcból áll (210 magasak, 2×90 és 1×80 cm szélesek), jobb szélén az Analog gyűjteményem tekintélyes hányada (1960-2007), legalul pedig egy rövid sorozat "Survivalist" címmel (itt oldalt). Középen Asimov sci-fi magazinjának első 20 éve (1977-1998), alatta pedig az egyik kedvenc magyar sorozatom a Világsikerek (négy polcon, összesen 100 darab a megjelent 101-ből):Baloldalt kicsit kaotikus a helyzet, 2.5 polcnyi Analog, ezek régebbiek, de frissebb beszerzésűek, ezért állnak így külön, 1946-1959 közötti évfolyamok. Alattuk egyik kedvenc íróm, Wilbur Smith könyvei, sajnos néhány elkallódot, pedig megvolt az összes, de úgyis éppen aktualizálni akartam, mivel új, egységesebb köntösben is kijöttek végre. Alatta egy polcra sűrítve a Valhallás gyűjteményem, ami nem teljes, de annyira nem is a szívem csücske, azok után, amit a kiadó művelt a sorozattal.
Legalul 2 polcon (plusz némi átfolyás a középső polcrészre) a másik kedvenc magyar sorozatom, az Agave könyvek találhatók.
A legfelső polcsoron balra némi F&SF magazin, 8 v 9 évfolyam, sajnos egyelőre (mint az Asimov's is) kilátástalan a beszerzés folytatása. Aztán két szakaszban egy komplett Europás Stephen King-gyűjtemény, a polc határain túl pedig "ahol még ember - és könyv - nem járt", egy erősen hiányos Star Trek gyűjtemény, ami egyelőre sajnos szitnén marad ebben az állapotában.
Az egész előtt pedig a tavaly évvégi komolyabb hadjáratom eredménye, két kellemesen alakuló, de még kihívást jelentő sorozat, szerencsére magyar, így lehet őket vadászgatni. Polcrahelyezésük folyamatban.
L-alakban egy szekrény, majd egy mély polc. Itt a főszerepet két amerikai sci-fi könyvsorozat kapta, két-két dupla polcon az Ace Double a DAW SF Books sorozat. Az Ace-ből kb 50 hiányzik, számításaim szerint pont be fogják tölteni a rendelkezésre álló helyet, ha sikerül őket beszereznem (micsoda álomszerű, ideális állapot! :)) A DAW-ból még nagyon sok hiányzik. Alattuk egy kis Merle, a Francia Históriák 13 kötete, az alsó 3 polc pedig jobbára "resztli".
.jpg)
Elhagyva az íróasztalom környékét, a szoba átellenes sarkában két polc elég érdekes elrendezésben. Először volt a nagy polc, később a helykeresés jegyében (és mivel a falban lévő nyílásig nem ért ki a polc) az élére biggyesztettem egy kicsi, keskeny polcocskát, pont belefér két scifi sorozat. Alul egy Perry Rhodan című, fölötte pedig egy komplett Laser Books a maga 55 számozott címével (amiből 7 egyébként dedikált). A polc rendesebbik felén, felül a kicsit már túlburjánzó Koontz-gyűjtemény, alatta pedig életem első két komoly gyűjteménye, a Kozmosz (késsőbb Galaktika), Fantasztikus könyvek és a Gaalaktika folyóirat. Ez utóbbi csak addig teljes, amíg másodszor is formátumot nem váltottak. Ezeknél ízleltem meg először a vadászat örömét, ahogy antikváriumról antikváriumra járva keresgéltem a hiányzó darabokat. Hja, a régi szép idők.Alatta egy majdnem polcnyi Lawrence, fiatalkorom nagy kedvence, aki mára kiesett a pikszisből, de azért még tartom. Alatt két polcnyi dzsuva. Szemben ezzel a polccal két komódon álló félpolc és mellettük egy keskeny darab. A keskeny polcot gyakorlatilag elfoglalja egy 300+ darabos sorozat, egy polcnyi Agatha Christie-vel együtt. A komódon a polc tetején némi túlméretes Analog (röhej, de a megszokott méretről azért váltottak anno lepedőméretűre, mert a hirdetések ebben a méretben készültek és szerettek volna hirdetőket fogni. Akkoriban ugyebár még nem a digitális nyomdai előkészítés korát éltük...), valamint némi további Star Trek, csak úgy, rendezőelv nélkül. A felső polcon egy lájtos IPC-gyűjtemény, ha van szutyokabb kiadó, mint a Valhalla volt, akkor az az IPC, szóval ez is csak úgy félszívvel van ott, de lehet, hogy ha egyszer nagyon unom magam, valami értelmes módon beszerzem a hiányzó példányokat. Alattuk a káosz maga, minimális rendezőelvvel. Ez a polc a halálom, ökörhugyozás a javából, kevés könyvvel kijött írók (Baldacci, Dan Brown, egy jellegzetesen "igényes" alexandrás Rejtő-gyűjtemény, stb), rövid életű sorozatok, meg pár egyéb. Ha valamikor időm engedi, ezt a dzsuvát fogom felszámolni, erősen ritkítani és ide kerülnek majd az Albatroszok és a Fekete könyvek, természetesen duplasoros megoldással.
No, remélem elég bőséges volt az értekezés és sok mindent lehetett látni! :D
