Szent Biblia az az Istennek Ó és Új Testamentumában foglaltatott egék És mostan hatodszor e' kis formában kibotsatattatott a' Belgyiomi Académiákban tanúló Magyaroknak forgolódások által. Nyomtattatott Amstelodámban M. Tótfaluss Kis Miklós Költségével 's Betüivel 1685 esztendöben.
Pár napja egy olyan magyar nyomdász-nyelvész-teológus több száz éves kiadványát tarthattam a kezemben, akinek nevéhez fűződik a máig használt Janson-antikva betűtípus kifejlesztése, és akitől még Grúzia királya és XI. Ince pápa is rendelt betűkészletet. Ráadásul igazi, súlyosan elcseszett magyar sorsa volt az illetőnek. Nyugaton hírnév, elismerés várt rá, rajongás és tisztelet övezte, de ő elkötelezett híve volt hazájának, mindent hátrahagyott. Hazautazott, ahol rövid idő alatt meghurcolták, megalázták. A szokásos féltékenységen és irigységen túl az volt a gond, hogy mert mást gondolni, mint kortársai, mert szembeszegülni néhány begyöpösödött, tekintélyelvű egyházi és tudományos hólyaggal (nyugodtan vegye mindenki magára), például amikor a nyomtatásra átadott kézirataikba javító szándékkal szerkesztőként is belenyúlt. Cserébe addig rugdosták, míg bele nem betegedett, majd bele is halt.
A Deák tértől nem messze, az Asbóth utcában van egy könyvesbolt, az Atticus Antikvárium. Itt három különleges, régi magyar kiadvány kerülhetett a kezembe, beleolvashattam, megszagolhattam a lapokat, végighúzhattam ujjbegyeimet a betűnyomok finom barázdáin, és istentudja, mi minden történt volna még, ha csak néhány percre kettesben maradhattam volna e kötetek valamelyikével. A viccet és öniróniát félretéve: e három kiadvánnyal fog foglalkozni a következő néhány része nemrégiben indított Bibliofil csemegék sorozatunknak, melynek első része itt olvasható.
A most megvizsgált három kötet közül ez alkalommal a magyar nyomdatörténet egyik legizgalmasabb és legfontosabb kiadványával foglalkozunk: Misztótfalusi Kis Miklós 1685-ben, Amszterdamban nyomtatott kisméretű Bibliájával. Ezt a kiadványt amszterdami nyomdájában saját kezűleg készítette el Misztótfalusi, aki nem mellesleg korának egyik legismertebb nyomdásza volt. Az általa használt és kifejlesztett betűformákat Európa szerte ismerték. És ez az ember, persze nem bírt a kényelmes és számára mindent megadni képes nyugati országban maradni, hanem elindult hazafelé, hogy a kint megtapasztalt világot idehaza is megvalósíthassa. Saját költségén nyomtatott Bibliák néhány ezer darabját maga szállította haza szekéren Erdélybe, nem kis kalandok és vesződségek árán.
Misztótfalusi 1650-ben született Misztótfalun, nevét sokszor írják Tótfalusinak, a téma legelismertebb szakértői (például Kovács Sándor Iván is) is így szokták nevezni. Nagybányán, Nagyenyeden tanult, lelkésznek készült, bár nem vonzotta igazán ez a hivatás. Barátja Pápai-Páriz Ferenc javaslatára fogadta el az erdélyi püspök megbízását, ment ki Hollandiába az Erdély számára készülő Biblia nyomdai munkálatait felügyelni, és kezdte el kitanulni a szakmát. Amszterdamban nagyhírű szakembereknél tanult tipográfiát, szedést, nyomást, betűöntést és -metszést, meglepően gyorsan. Nemsokára önálló vállalkozásba kezdett, tehetsége falkapott és elismert nyomdásszá tette. Úgy döntött, saját kezébe veszi a Biblia készítés ügyét, ehhez Erdély anyagi támogatását kérte, persze nem kapta meg. Saját költségén látott a munkához és 1685-re el is készült vele. A Biblia szövegébe, a lehető legjobb munka érdekében (teológus és nyelvész is volt) itt-ott belenyúlt, ennek híre hamar eljutott Erdélybe, ahol azzal vádolták meg, hogy meghamisítja a Bibliát. Követet küldtek hozzá, hogy rávegyék munkája félbehagyására. Még az amszterdami egyháztanácsot is ráuszították, mely a honfitársak nagy bosszúságára nem hogy eltiltotta volna a munkától, de még biztatta is.
Az első példány Teleki Mihályt mégis lenyűgözte, ezért Misztótfalusi kilenc szekérre pakolta mindenét, köztük a szóban forgó 1685-ös Biblia néhányezer példányát és nekivágott többhónapos, kalandos útjának hazafelé, a háború dúlta Németországon és Lengyelországon keresztül. Lengyelországban Goluchowski lengyel herceg földjén azt hitték Tótfalusiról, hogy az akkoriban üldözött Unitáriusok Bibliáját próbálja becsempészni az országba, letartóztatták, könyveit pedig elvették. Útját végül folytathatta, de a könyvek csak jóval később kerültek vissza hozzá a véletlen szerencse folytán, addig ugyanis még a lengyel király közbenjárása is kevésnek bizonyult. Goluchowski herceg nem volt hajlandó visszaadni a köteteket, egészen addig, amíg egy fosztogató rablótámadást nem hitt a magyarok bosszúhadjáratának, mert akkor sietve küldte Tótfalusi után a Bibliákat Kassára.
A gondot a Biblia Tótfalusi által is használt beceneve, az "Aranyas Biblia" okozta, azt ugyanis arianus (unitárius) Bibliának értelmezték. Az "Aranyas Biblia" elnevezés a Misztótfalusi által készített kötésből ered, e kiadvány sok példánya ugyanis aranyozott kötésbe került. Képeinken látható példány története nem ismert pontosan. Vagy átkötötték, mert az eredeti borító nem állta ki az idő próbáját, vagy nem ilyen kötést kapott eredetileg sem. A borítás-kötés a korban egyébként is tulajdonosfüggő volt, legtöbbször borító nélkül kerültek ki a kiadványok a nyomdából, s csak megvásárlásuk után köttették be a tulajdonosok.
Tótfalusi 1694 után letelepedett Kolozsvárott, de a jólmenő nyomdásznak hamar sok rosszakarója akadt. Rövid időn belül elveszti pártfogóit, megtörik a vádak alatt, melyek bibliahamisítónak, "hitvány vasmívesnek" nevezték (főleg azok, akiknek szövegeibe javító szándékkal bele-belenyúlt). Végül még saját védelmében írt kiadványait, az Apologia Bibliorumot és a Maga személyének, életének és különös tselekedetinek Mentségét című írásait is visszavonatták vele, amikor zsinat elé állítják. Ezen kiadványok minden példányát meg is semmisítették. Végül gutaütést kapott, félig lebénult. 1702-ben meghalt, a Házsongárdi temetőben van a síremléke.
Források, linkek:
Maga személyének, életének és különös cselekedeteinek mentsége
Wikipédia
