Bevezetés Esterházy Péterbe

ELSŐ MONDAT: „Mi az első emlék (vagy emlékfoszlány), amely megjelenik az agyában, ha rákérdez?”

Érte a focipályán inzultus Esterházy Pétert? Hol volt először külföldön? Hogy oldotta meg írással személyes problémáit? Ha már mi, olvasók nem ülhetünk le a kedvenc szerzőinkkel órákat, napokat, heteket beszélgetni, akkor valakinek ezt is meg kell tennie. Meg lehet kérdezni MINDENT, ami olvasóként belénk szorul? Minden bizonnyal nem, de Marianne D. Birnbaum 24 évvel az első beszélgetés után (Esterházy-kalauz) megpróbált MINDENT megkérdezni Esterházy Pétertől. 65 kérdés a 65 éves szerzőhöz – a teljesség igényével.

Az évek iszkolása - Esterházy Péter és Marianna D. Birnbaum beszélget

Magvető Könyvkiadó, 152 oldal, 2015, 2287 Ft

 

“Idősődő írót többnyire azért igyekszünk mielőbb meginterjúvolni, hogy meg ne haljon a beszélgetés előtt” - olvasom, majd dobok egy hátast, amikor kinyitom Az évek iszkolását, de az Esterházy-korpuszt kívülről-belülről, sötétben és hideg vízben is kiválóan ismerő irodalomtörténész, Marianna D. Birnbaum csavar egyet az erős felütésen, mert valójában maga miatt sürgette ezt az interjút. Budapesten és Los Angelesben találkozgattak, illetve e-mailen is zajlott a kérdezz-felelek. Birnbaum dolga marha nehéz: ő kapta a lehetőséget, hogy MINDENT megkérdezzen. Nem hibázhat, nem hagyhat ki kérdést, nem pazarolhatja értelmetlen locsogásra a 65 kérdést.

Itt elárulom, hogy a Könyves Magazinba szerettem volna EP-vel interjúzni, de mivel külföldön volt, felajánlotta, hogy válaszol e-mailen. Megköszöntem, majd három nap szorongás következett: mit lehet tőle kérdezni még? milyen kérdést nem tettek még fel neki? mi tarthatja izgalomban? hogy lesz ebből jó interjú? A szorongásnak az lett a vége, hogy elnézést kértem, és bevallottam, hogy képtelen vagyok e-mailben összerakni 8-10 kérdést, amit tényleg jónak tartok. Az interjú ugyanis minden esetben páros gyakorlat, mindkét fél kell bele, hogy a végeredmény jó legyen. Ezt csak azért szúrtam ide, mert rohadt nehéz jól kérdezni: Birnbaum első interjúkötete az irodalomközpontúsága miatt volt nagyon érdekes, míg Az évek iszkolása inkább a személyes történetek miatt.

A két könyv közti kérdezői, nézőpont- és hangulatbeli különbségeket az első három kérdés megmutatja:

Esterházy-kalauz:

1. Fontos-e, érdekes-e egyáltalán, hogy a kritikus vagy az olvasó azonosítsa a vendégszövegeket az írásaiban? A visszatérő vendégszövegek leginkább a Bevezetés-ben tűnnek fel. Akarja, hogy felismerjék őket? Fontos ez a teljes szöveg számára?

2. És a néhány az elég? Vagy mindent kell hogy azonosítani tudjon, mert anélkül nem tud közel férni a szövegez?

3. De nézze, ha bemegyünk egy múzeumba, szeretjük felismerni, hogy például ez a Picasso Lucas Cranach képanyagára épült, meg effélét ...

Az évek iszkolása:

1. Mi az első emlék (vagy emlékfoszlány), amely megjelenik az agyában, ha rákérdez? Mi az első emléke szüleiről?

2. Tudja, hogy ki írta, vagy kik írtak alá a kitelepülésükről szóló ukázt? Történt azokkal az emberekkel valami a változás után?

3. Ha ábrándozott gyerekkorában, melyik évszázadban szeretett volna élni, és mint mi? Volt olyan hőse az olvasmányainak, akihez hasonlítani szeretett volna?

1991-ben Marianna D. Birnbaum és Esterházy Péter beszélgetni kezdett: az Esterházy-kalauz akkor olyan volt, mintha az író beengedné az olvasót a saját fejébe, utazás a koponyája mélyére. Akkor a bűvész EP elárulta trükkjeit, titkait és felfedte eszközeit: mit gondol a elbeszélői és szerzői én bonyolult viszonyáról, az intertextualitásról, a rossz szerzők jó mondatairól, a nagy narratívákról. Most inkább négy gyerek és harminc könyv apjának látom inkább, és a regényeivel ellentétben nagyon jólesik elképzelni, ahogy a könyvekkel és jegyzetekkel telepakolt dolgozószobájából igyekszik kizárni a rohangáló gyerekeket: emlékek, nagynénik, testvérek, unokák, utazás, irodalmi sikerek és alkotói lélektan. Látszólag pimf ügyek, mégis egy-egy kérdés-válasz új olvasatokat nyit meg, rohannék újraolvasni regényeket, korábban könnyűnek tartott kérdések lesznek hirtelen bonyolultak és összetettek. EP nem értelmezi műveit, azt még mindig az olvasóra bízza, de a korábbiaktól eltérően nagyon sok érdekes és izgalmas sztorit mesél. Lennék újra gondtalan egyetemista, aki elgondolkozik azon, hogy értelmezi újra Az évek iszkolása az Esterházy-életművet.

Az Esterházy-kalauz az első leülés eredménye, emlékeim és mostani lapozgatásaim alapján is egy irodalomközpontú beszélgetés volt. Fontos volt, Esterházy sokat jelentett és jelent, alapvetően az irodalomhoz való viszonyomat is meghatározza, így a kalauz bevezetett a valódi szépirodalomba. Hangsúly az irodalmon és a pörgős, visszakérdezős, sokszor megakasztós beszélgetésen volt, mert az új kötet, 24 évvel később életrajzközpontú, illetve összesen 65 kérdést tartalmaz (ha már EP a héten töltötte be a 65-öt). Nyitok egy zárójelet: Birnbaum 1991-ben azzal a 41 éves EP-vel ült le beszélgetni, aki még nem írta meg az Egy nőt (1995), a  Hahn-Hahn grófnő pillantását (1991), a Harmonia Caelestist (2000), a Javított kiadást (2002), az Egyszerű történeteket, az Estit, hogy csak a kedvenceimet említsem. Ellenben megírta már a Fancsikó és Pintát, a Termelési-regényt, a Bevezetést, a Fuharosokat és a Hrabal könyvét is. Gyakrabban kellett volna beszélgetniük, teszem hozzá gyorsan. Az Esterházy-kalauz olyan így utólag, mintha a sikeres meccs szünetében megmutatnák, mi történt az öltözőben, ami miatt a csapat úgy jött ki a második félidőre, ahogy. Reméljük, ez a meccs nem foci, hanem kosárlabda, és akkor Az évek iszkolása a harmadik negyedet zárta le.

Az Esterházy-kalauz idején az írásra, az olvasásra, a szövegjátékokra koncentráltak, míg Az évek iszkolása felvállaltan életút-interjú: ki volt az első szerelme? hogyan találkozott feleségével, Gittával az író? milyen hatása van Gittának a prózájára? milyen apa EP? melyik gyereke milyen? mit gondol Istenről, hazáról és családról, hogy a szokásos szentháromság is meglegyen? Birnbaum még azt is megkérdezi, engedve a korszellemnek, hogy olvas-e erotikus regényeket, illetve a saját szövegei mennyire erotikusak? mennyit foglalkozik az egészségével?

Olvasás közben sokszor beugrott Mihancsik Zsófia és Nádas Péter elképesztően sűrű beszélgetőkönyve, a Nincs mennyezet, nincs födém, amiben minden kérdésen és válaszon érezni lehet, hogy egy súlyos, nehéz és fontos társadalom- és világértelmezésnek lehetünk tanúi olvasóként. Ezzel szemben Birnbaum kérdéseitől nem remegek meg, mert nem akar nagyokat és erőseket kérdezni, inkább kicsiket, személyeseket, nem kívánja előtérbe tolni magát, mintha tollasoznának, és nem eshetne le a labda, mindig játékban vannak. Birnbaum kérdezői pozícióját szerencsére nem nyomja agyon a teher, hogy neki kell megkérdeznie MINDENT, ahogy az sem, hogy kizárólag jó kérdés létezik, hanem kedvesen, barátságosan mindenre rákérdez, ami érdekli, így lesz örvendetesen nagy a fesztáv: hogyan áll a szerettei halálával, hogyan élte meg a Kádár-kor szexuális szabadságát, mit jelent Kossuth-díjat kapni.

Rendhagyó életrajz megírásával kísérletezik a szerzőpáros: fura lenne az életmű ismeretében, ha EP élete elmesélhető lenne egy nagy, összefüggő élettörténetként, amiben mindennek megvan az értelme, következménye, oka és hatása, de nincsenek például intertextusok. Valahol minden könyvében önmagát, a családtörténetét író, átíró és újraíró szerző a sok én és maszk mögött EP belement a játékba, így jöhetett létre ez a töredezett, sok irányú, irtó szórakoztató, nagyon okos és mindvégig szuperjátékos kérdezz-felelekből felépülő életrajz.

Az évek iszkolása jobb, mint a legjobb filmek legszuperebb audiokommentárjai a DVD-ken, bár az első beszélgetés könyvként is egyedülálló volt: a páros oldalakon futott az interjú, a páratlanokon rengeteg idézet, kommentár, sőt kézirat is helyet kapott. Most vannak idézetek a regényekből, de az a tipográfiai őrület hiányzik.

Az Esterházy-kalauz és Az évek iszkolása című kötetek hasonlítanak egymásra, de mégis a különbözőségük miatt igazán különleges mindkettő. Az új interjúkötet nagyon inspiratív és szórakoztató, miközben személyes és bölcs, de a legnagyobb eredménye, hogy kedvet kaptam egy-két regény újraolvasásához, vagyis párbeszédbe lépett az interjú az életművel azáltal, hogy bizonyos nagyon irodalminak tartott ügyeket kitágított, új kontextusba helyezett.