A
Wladimir és Olga Kaminer: A nagy szovjet fazék
Mindig azt hittem, nagyon is szeretem az orosz konyhát. És csak most, hosszú évtizedek után ért utol a megvilágosodás, hogy orosz konyha nincs is, vagy amennyi éppen van belőle, az többnyire unalmas és érdektelen. Tényleg: semmi sem orosz, amit ilyenekből lelkesen szokásom készíteni és enni egyaránt. Sem a kaukázusi saslik, sem az ukrán borcs, sem az üzbég piláf. Na jó, a pelmenyi legalább szibériai, a halat meg finoman marinírozzák az oroszok is.
A felismerést mindazonáltal nem saját kútfejemnek, hanem Wladimir és Olga Kaminernek köszönhetem. A már nem annyira ifjú – miszerint negyvenéves –, orosz zsidó származású, Moszkvában felnőtt, Berlinben élő, németül író W. Kaminer állítólag igen népszerű hazánkban is. Tartózkodási helyén, azaz Németországban egyenesen rajonganak érte. Értem, miért, olvastam egy-két könyvét – a Katonazenét biztosan, és talán a Multikultit is –, és elég sokat nevettem aközben. Csakhogy nem emlékszem belőlük semmire. Kaminer ilyen, elképesztően vicces és szórakoztató, de a művein másfél óra alatt átsuhanó olvasó nem töpreng a tanulságokon hetekig.
A nagy szovjet fazék egyrészt olyan, mint a többi Kaminer-kötet. Tele van olvasmányos és szellemes történetekkel, a művész gyermek- és ifjúkoráról, valamint a nagy szovjet családba tartozott népek történelméről. Másrészt viszont más: nem lehet pikkpakk elfelejteni, újra és újra elő kell venni, mert zseniális recepteket tartalmaz. Amelyeket feltehetőleg Olga, azaz Wladimir b. neje mellékelt. És amelyek közül jó néhányból frenetikus ételeket fogok csinálni hamarosan. Az alapanyagok nem különösebben egzotikusak, úgyhogy akadály ez ügyben nem tornyosul előttem.
Kaminerék alaptétele tehát az, hogy orosz konyha nincs, van helyette szovjet, amely az egykori birodalom némely alkotórészeinek legjobb dolgaiból szerveződött változatossá. A könyvbe az örmények, a fehéroroszok, a grúzok, az ukránok, az azeriek, a szibériaiak, az üzbégek, a lettek, a tatárok és a dél-oroszok kerültek be, megérdemelten, s reprezentálják a szocializmus konyhaművészetét élvezetesen.
Magas a labda, muszáj leütnöm a végén. "Az utolsó recept: három-négy órára tegyünk a hűtőszekrénybe egy üveg jófajta vodkát. Fekete kenyeret, heringet, savanyított uborkát és gombát vágjunk apró falatokra, és rendezzük el egy tányéron. Apró kupicákból, jéghidegen igyuk a vodkát. Az első pohár után ne együnk semmit, a második után csak a kenyérből vegyünk, a harmadik után minden megengedett." Szomjas lettem, és éhes is.
