C+
Jiří Hájíček: Parasztbarokk, ford.: Beke Márton, Kalligram, Pozsony, 2008, 214 oldal, 2200 Ft
A faluvilág könyörtelen is tud lenni. Nehezen felejtődnek el a sérelmek, kínkeserves a beilleszkedés a máshonnan jövőknek, és sanda pillantásokra számíthatnak azok a lakosok, akik az idénymunka helyett az integrálszámítás gyönyöreinek áldoznak vagy Cervantest olvasgatnak a lugasban. Hájíček dél-cseh falucskáiban a rekkenő hőségben is a levéltárakban matató Pavel sorsa többszörösen is megbélyegzett: nem elég, hogy a falusiakhoz képest túl sok iskolát végzett, a városból hozott feleséget, akit persze senki nem fogadott el, még a család sem. Kapcsolatuknak off, elváltak, Pavel pedig állandó munka és lakhely nélkül tengeti életét Touchovban. A forró vidéki nyár egy új megbízást szállít a feketéző genealógusnak – munkája során jó mélyre kell ásnia a környező falvak szociálista múltjában, ezzel kockáztatva így is meglehetősen instabil státuszát.
Pavel Straňansky imád családfákat kutatni, bár néha nyomasztja, hogy frissen vásárolt laptopja halottak neveit tartalmazza, és hogy maga is megporosodott akták között kénytelen kutakodni, miközben önkéntes tűzoltó haverjai legalább opálmód leisszák magukat a főtéren. Életét a családfák és páratlan heteken meglátogatott kisfia töltik ki. Új munkájától sem várhat változást – rutinmozdulatokkal kéri ki az anyakönyveket, hogy megtaláljon egy, a pártnaplónál némileg személyesebb falusi krónikát, és egy feljelentő levelet. Eleinte nem érdekli, hogy kutatásainak eredményét egy polgármesteri választás végeredményének megváltoztata érdekében használják majd föl, a morál csak a munka végén lép be, néhány jelenkori spicli kíséretében. Bár kulákok már nincsenek.
A Parasztbarokk végülis olvasmányos és izgalmas, hihető és egyben elszomorító az ábrázolás. Szerelmi szál, kocsmai verekedés, cseh sör, falusi éjszakák – minden úgy, ahogy kell. Mennyi relevanciája van a múlt felkavarásának egy szélsőséges indulatokat produkáló közegben? Tönkre lehet-e tenni valakit csak azért, mert az anyuci anno egy beteg rendszer közepette rossz döntést hozott? Aktuális kérdésekre keresi a választ a könyv, de stílusára nem az én-aztán-megmondom-a-frankót modora jellemző.
Hájíček regénye egyébként kordokumentumnak is megfelel – kuláklisták, jegyzőkönyvek részleteibe kukkanthatunk bele Pavel segítségével, aki alapos munkát végez. Éppen ezért talán nem ártott volna valami névmutatót mellékelni a könyvbe, én legalábbis gyakran elvesztem a mássalhangzótorlódásokban. Persze koncentrálni sem kell annyira – a párbeszédekkel telezsúfolt szöveg nem teszi próbára az olvasót, viszont legalább kikapcsolja. Tehetünk egy utazást a cseh faluvilágba, ahol azért csírájában megtalálható Hrabal és Hašek vaskos városi humora is. Tipikus egyszerolvasós könyv, de szükség van néha ilyenekre is.
