Idén szeptemberben színházi pályázattal egészült ki a Mastercard - Alkotótárs ösztöndíjprogram. Ennek célja, hogy szakmai mentorálás mellett próbahelyszínnel is támogassák a feltörekvő kortárs színházi előadók legígéretesebb projektjeit. Magas szakmai nívót képviselő zsűri választotta ki a pályaművek közül a legjobb négyet. A nyertesek négy hétig ingyenesen használhatják majd a Mastercard – Alkotótér nevű színházi labort a Jurányi Házban.
“Olyan projekteket kerestünk, amelyek napjaink legfontosabb társadalmi kihívásaival foglalkoznak, és amelyek közel vannak ugyan a megvalósuláshoz, de az energia-válság miatt igazán égető szükségük van fűtött-fedett térre a próbafolyamatokhoz” - mondta Eölyüs Endre, a Mastercard Magyarországért és Szlovéniáért felelős igazgatója.
A pályázatra érkezett alkotások olyan magas színvonalat képviseltek mind szakmai kreativitás, mind társadalmi felelősségvállalás szempontjából, hogy a zsűri a tervezett három helyett négy győztest választott.
A szakmai zsűri tagjai:
Pass Andrea (író, rendező), Rozgonyi-Kulcsár Viktória (intézményvezető, Jurányi Ház), Stefanovics Angéla (színész), Schwechtje Mihály (író, filmrendező) és Tasnádi István (író, rendező).
„Nagyon pozitív élmény volt látni, hogy mennyi értékes és kreatív pályamű érkezett hozzánk. Bízunk benne, hogy azok a pályázók, akik most nem nyertek, viszont projektjük jelenleg még csak tervszinten született meg, a következő évadban lehetőséget kaphatnak a megvalósításra. Éppen ezért jövőre is szeretnénk meghirdetni ezt az inkubációs pályázatot.” – mondta Rozgonyi-Kulcsár Viktória (zsűritag és intézményvezető, Jurányi Ház).
A pályázat négy nyerteséről bővebben:
Göndör László (a Staféta közönségdíjas Nagymamával álmodtam rendezője) – Gloria Live projektje egy olyan performatív koncert és előadás, ami különleges színházi és koncert élményt fog nyújtani.
„Előadásunkkal célunk, hogy egy olyan különleges performatív koncertélményt hozzunk létre, amely Dányi Krisztina /Glória/ dalaira épül, de egy hagyományos koncerthez képest színházi élménnyé bővül. Dányi Krisztina munkái nagyrészt a metamodern filozófiai-esztétikai irányzat szignifikáns hazai megjelenései, amely fontos jellemzője, hogy egyszerre használ ironikus, humoros eszközöket, valamint hordoz egy erős tartalmat („üzenetet”) napjaink társadalmi berendezkedését illetően.” – mondta Göndör László.
Kenéz Henrik Ágoston (Az Év Titánja Díjas Háromfejű Király rendezője) – Fantázia Projekt című pályaműve, Michael Ende Végtelen Történet című művét viszi egyszerre színpadra és filmvászonra.
„A projekt a kísérleti fúzió műfaji megjelölést kapta. A produkció végeredménye egy dokumentumfilm, ami egy színházi előadást, annak létrejöttét és utánkövetését kíséri végig. Éppen ezért a terv több egymástól különálló, de egymásra épülő részből áll. A projekt különböző fázisai más és más célcsoportokat szólítanak meg, így a célközönség változatos és igen széles. Az előkészítő workshopok színház iránt érdeklődő fiataloknak-, az előadás gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, a végeredményként elkészülő dokumentumfilm felnőtteknek, fiataloknak szól.” – mondta Kenéz Henrik Ágoston.
Molnár Anna és Orbán Borbála (Az FAQ Színház tagjai) – Dzsungel című előadásukkal gyermekeknek szeretnének segíteni, hogy jövőképet és reményt tudjanak találni egy sokszor fenntarthatatlannak tűnő világban.
„A program célcsoportja 3., 4. osztályos tanulók, így a művészi koncepcióban a mesék világából merítkezünk és egy új történetet írunk. A történetünkben megjelenő helyzetek mesei keretek között saját világunk kihívásaira rímelnek, olyan szorongató eseményekre, amik a túlfogyasztó, globalizált és környezetpusztító folyamatok eredményei. A szereplők segítségével a gyerekek biztonságos körülmények között reflektálhatnak saját érzéseikre az események tükrében és együtt fejtjük meg, hogy lehet célokat, örömöt és otthont találni elárasztó világunkban.” – mondták előadássukkal kapcsolatban
Dohy Balázs (dramaturg, rendező) – Eltűntek című darabja Elise Wilk azonos című történetét szeretné visszahozni a köztudatba, támogatva ezzel azokat a fontos történeteket, amik talán túl kevésszer voltak elmesélve.
„Elise Wilk drámája egy család három generációjának története kivándorlásról, az egyéni sorsokat keresztbe törő történelemről, és egy eltűnt németajkú közösségről, ami már csak egy maroknyi öregember és néhány emigráns emlékeiben létezik” – mesélte Dohy Balázs a történetről.
