Illusztráció: Rofusz Kinga
Jean-Claude Mourlevat regénye, a Jakabak lett novemberben a Szívünk rajta kiemelt könyve, amely Magyarországon Rofusz Kinga rajzaival jelent meg. Az illusztrátor a munka kihívásairól és első benyomásairól is mesélt nekünk, amikor viszont elküldtük neki a kérdéseinket, még nem tudtuk, hogy a Jakabak nemcsak november kiemelt könyve lett, de ez a kötet nyerte el az idén első alkalommal kiosztott Szívünk rajta-díjat is.
Jean-Claude Mourlevat: Jakabak, ill.: Rofusz Kinga
Fordította: László Kinga, Vivandra, 2019, 208 oldal, 2950 HUF
Életkor szerint nem is olyan könnyű besorolni a Jakabakot, ami abból is jól látszik, hogy a francia és a magyar kiadás rajzai mintha más-más korosztályt vennének célba. Mennyire befolyásolt az eredeti francia kiadás, illetve mi volt a koncepciód, miután elolvastad a könyvet?
Az eredeti francia kiadást szándékosan már csak akkor néztem meg, amikor majdnem teljesen befejeztem a könyvhöz az illusztrációkat. Amikor először elolvastam a szöveget, szinte ujjongtam, hogy itt egy semmihez sem hasonlító, eredeti humorú, nagyon vagány, mégis szeretettel teli történet. De jó lesz ezt illusztrálni! A Vivandra kiadó vezetője, Ágoston Alexandra azt kérte, hogy ezek most ne színes illusztrációk legyenek, maradjak fekete-fehérben. Ez volt tehát a koncepció és nekem egy új terep, mert nem szoktam fekete-fehér vonalban rajzolni. Vágytam rá, éreztem, hogy jó lenne már egy könyvet végigrajzolni, de olyan szempontból nem vagyok rendes illusztrátor, hogy én nem tudok szépen rajzolni. Így először meg kellett találnom magam ebben a műfajban. Ez volt a nagyobb feladat. Amikor ez kialakult, akkor már könnyű dolgom volt, mert az első pillanattól láttam magamban, hogy mit szeretnék látni a papíron. Aztán, amikor megnéztem az eredeti kiadást, meglepett, hogy jóval fiatalabb korosztálynak készült. De ebben a történetben ez is a nagyszerű, hogy tulajdonképpen mindenkihez szól, nagyon sok rétege van. Látszólag fogja az ember a hasát a röhögéstől, mert sziporkázó a humora, és közben meg nagyon érzékeny, szívszorító pillanatok vannak benne.
Fotó: Valuska Gábor
Mourlevat kötete sok szempontból egyfajta határtörténetként értelmezhető: egy olyan felnövés-regény, amelynek írója a mesés elemeket meghökkentő fordulatokkal vegyíti. Eléggé öntörvényű szerzőnek tűnik, kritikánkban például azt írtuk, hogy „magasról tesz a sablonokra és arra, hogy miket illik meg nem illik egy fiataloknak szóló könyvben írni”. Illusztrátorként ez inkább felszabadító vagy korlátozó élmény volt?
Ez nagyon felszabadító volt nekem, mert végtelenül őszintének éreztem. És ez példaértékű, hiszen azt várjuk magunktól, a gyerekeinktől, a környezetünktől, mindenkitől, hogy legyen őszinte! Nekem személy szerint például nagyon tetszett az, hogy Mourlevat mer kegyetlen lenni. Időnként nagyon is. Ilyenkor még a humora is húsbavágóan kegyetlen. De hát ez pont a másik oldala a finomságnak, a megértésnek, a szeretetnek. Az, hogy ezt meg meri mutatni, sokkal jobban kiemeli a szeretet, az igazi érték fogalmát.
Laikusként azt mondanám, hogy a Jakabak illusztrációi egy teljesen új alkotói arcodat villantották az olvasók felé, hiszen ezek a rajzok merőben mások, mint amiket eddig megszokhattunk tőled. Mesélj kicsit, milyen technikával dolgoztál, hogyan készültek a Jakabak illusztrációi?
Ahogy már említettem, kihívás volt. Magamnak szoktam tollal, tussal, ceruzával rajzolni, de az mindig a fiók mélyén landol. Először tényleg meg kellett tanulnom úgy rajzolni, hogy meg tudjam mutatni azt, amit a fejemben már látok. Nekem mindig nagyon fontosak a színek, de egy vonalnak is nagyon nagy ereje tud lenni. Ez egy nehéz műfaj. Sok rajzolással jutottam el oda, hogy ezek látszólag könnyed, laza rajzok legyenek, de nagyon élveztem és nagyon felszabadító volt.
Rofusz Kinga: A silent bookból mindenki kiolvashatja a saját történetét
Fotó: Valuska GáborKépzeljük el, hogy leveszünk egy könyvet a polcról, és elkezdünk mesélni a gyerekünknek. Szokványos történet, rengeteg családban a napi rutin része. De mi van akkor, ha az adott könyvben nincs egyetlen árva betű sem, vagy ha van, az is az illusztráció...
5 mondat. A Könyves Magazin Kép-más rovatában rendszerint arra kérjük az illusztrátorokat, hogy fejezzenek be öt mondatot - ugyanerre kértük most Rofusz Kingát is.
Azért kezdtem el rajzolni, mert semmi más nem jutott eszembe, hogy mit csinálhatnék.
A legjobban akkor megy a munka, amikor már "fenyeget" a kiadó.
A leggyakrabban használt munkaeszközöm az akrilfesték.
A legnagyszerűbb ötleteim akkor támadnak, amikor nem számítok rá, például átmegyek a zebrán.
Saját kedvencem, amit szívesen újraillusztrálnék, valami humoros történet lenne.
