Vekerdy: A mesében a tanulság olyan, mint egy gombostű a lufiban

Vekerdy: A mesében a tanulság olyan, mint egy gombostű a lufiban

Ruff Orsolya | 2019. június 14. |

Fotó: Valuska Gábor 

Ha valakinek nem meséltek gyerekkorában, akkor valószínűleg nem lesz belőle olvasó – vélte Vekerdy Tamás, aki a csütörtök délutáni Margó Extra vendége volt, és olvasmányélményekről, a jó válásról, a mesékről és a kitolódott dackorszakról faggatta Ott Anna. Vekerdy elmondta, hogy az édesapjának óriási könyvtára volt, első meseélménye ugyanakkor az a Hüvelyk Matyi volt, amit az apja talált ki. A pszichológus eleve jobbnak tartja a fejből való mesélést (a felolvasásnál a szülő ugyanis már nincs annyira jelen a mesében), és azt tanácsolta a szülőknek, hogy először olvassák el maguknak a mesét, majd „sokkal rosszabbul”, de utána mondják el fejből a gyerekeiknek.

Az első olvasmányélményei között szerepelt még a német nevelőnő által németül felolvasott János vitéz, Benedek Elek Toldi Miklósa, valamint Fehér Szarvas (azaz Borvendég Deszkáss Sándor) A Sziklás hegyek varázslója című könyve. Arra a kérdésre, hogy egy mese esetében fontos-e a tanulság, Vekerdy felkiáltott: „Isten őrizz!” Szerinte a mesében a tanulság olyan, mint egy gombostű a lufiban – kipukkasztja. A mese közben rendkívül fontos, hogy a gyerek a saját belső képeivel részt tudjon venni benne; ez már azért is fontos, mert a belső képek készítése közben a gyerek elaborál, feszültséget és szorongást is old. „A kütyük viszont kiirtják a belső képeket” – jelentette ki.

Kiderült az is, hogy a Vekerdy család könyvtárában a magyar remekírók sorozata mögött lapultak a ponyvák, a zseniális angol detektívregények, és ott volt a „kincs” – azaz P. Howard (Rejtő Jenő), amit kívülről ismert, ahogy most már a gyerekei is. Amikor a kötelező olvasmányok kerülnek szóba, Vekerdy megint felkiált: „Jajj!” Szerinte ugyanis kötelező módon nem lehet örülni, és ha egy gyerek nem élvezi azt, amit olvas, akkor „semmi sem történik”.

Arra a kérdésre, hogyan lett belőle gyerekpszichológus, talányosan annyit mond: „Az élet odarugdosott”. Gyerekként gyerekorvos akart lenni, majd költő, később az apja kérésére a jogi egyetemre ment. „Kerülő utakon lettem végül gyerekpszichológus” – meséli. Az elmúlt évtizedekben rengeteg olvasói levélre válaszolt (a program végén el is hangzott, hogy Vekerdy szívesen dedikál, de a helyszínen nem ad tanácsot, ha valaki azt szeretne, a Nők Lapjába kell levelet írnia), és rengeteg változásnak volt szemtanúja. Szerinte például azért alapítunk mostanában nehezebben családot, mert rettegünk a felelősségvállalástól, mind neurotikusak vagyunk, és nem tudunk dönteni. „Katasztrofális ezt látni” – tette hozzá. Felemlegette a könyvesblogos interjújában is kitárgyalt „sivatagi korszakot”, amely az emberi kapcsolatokban is el-eljön. Ha ezen egy pár túllép, akkor szerinte fellendülés következik a kapcsolatukban, csak szerinte ma már „alig van ember, aki át tud ezeken jutni”.

A gyerekek szerinte amúgy mindent tudnak arról, ami körülöttük zajlik, „csápjaik belénk lógnak”, egészen a tudatalattinkig. Szerinte bár öröké hazudunk a gyerekeinknek, mégsem tudunk hazudni nekik. Pontosan ezért ne rejtsük el előlük az érzelmeinket, és ne a fürdőben sírdogáljunk, ha valami baj ér minket, hanem előttük. Szóba került a jó válás fogalma is (a témában a Könyvhétre jelent meg Vekerdy új könyve, Válás - és ami körülötte van címmel a Central Könyvek gondozásában), mire egy olyan példát említett, amikor egy karácsony alkalmával 17 ember gyűlt össze, és együtt tudtak ünnepelni a volt férjek, a jelenlegi barátnők, azok gyerekei, meg a közös gyerekek is. „De ehhez mindkét elvált fél kell” – jelentette ki. Elhangzott az is, hogy ma már kitolódott a dackorszak, és a kamaszkor is jó húsz évvel. Vekerdy szerint a szülőnek tudnia kell, mi a fontos: a közös együttlétek, a dögönyözések, a saját történetek elmesélése, például a nagymama fekete kutyájáról, fontosak, hogy mi történt az iskolában, óvodában, az nem fontos. A kamaszkort ki kell bekkelnie a szülőnek, és el kell viselnie a gyilkos kamaszpillantásokat is. „Ha pillantással ölni lehetne, a kamaszkor első félévében négyszer-ötször meghaltam volna” – neveti el magát. Ő azt javasolja a szülőknek, hogy ebben az időszakban engedjék szabadon a gyerekeiket, hiszen az fogja őket megőrizni, ami életük első 8-10 évében történt velük. És hogy meddig kell kibírnia a szülőnek? „Ha szabadon engedted, akkor egy idő után, valamikor 20 és 23 éves kora körül, egy kedves fiatal felnőtt fog visszanézni rád.”

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Mit tehet egy nő, ha lebénul az arca és elveszti a mosolyát? Olvass bele Sarah Ruhl könyvébe!

Sarah Ruhl az élete minden területén sikeresnek érezte magát, amikor az arca lebénult. Mi mindent jelent valójában egy mosoly? Mutatunk egy részletet a könyvéből!

...
Zöld

A narcisztikus személyiség kinőhető? + 2 könyv a témában

Kutatás készült arról, hogyan változnak a narcisztikus személyiségjegyek az ember élete során. A cikk végén két könyvet is ajánlunk a narcizmus témájában.

...
Zöld

A Stonehenge építőit is pestisjárvány törölhette el a föld színéről

A hír mellé két könyvet ajánlunk a járványok történelemformáló hatásáról.