Kun Zsuzsa: A világhírű magyar agy – Beszélgetések Bolyai-díjas tudósainkkal
Cser Kiadó, 2014, 208 oldal, 3450 HUF
Agykutatás, lézerfizika, matematika, kémia és ókortudomány – akadémiai szinten. Elhisszük, hogy ezekről lehet úgy beszélgetni, hogy azt mi, hétköznapi emberek is megértsük? Kun Zsuzsa megpróbálta, és úgy tűnik sikerült neki. Az ismert újságíró a magyar tudományos élet egyik legrangosabb elismerése, a Bolyai-díj hét kitüntetettjét faggatta ki, hogy betekinthessünk különös, emberfeletti, de mégis nagyon emberi világukba.
Akadémikust persze nem farag belőlünk a könyv, azt viszont elmeséli, hogy az interjúk alanyai hogyan lettek azok. És ahogy sejthető, történeteik nem szűkölködnek a várt és váratlan fordulatokban. Népmesei, mondhatnák, és valóban: a szegény ember legkisebb fiai vagont pakolnak, fűtetlen szobákban dideregnek és ingyenkonyhán állnak sorban ebédért, hogy végül tanszékvezető professzorok, világcégek által dédelgetett kutatók, vagy akadémiai elnökök legyenek. Magyarként, a világ legnagyobb elméi között. Ehhez pedig mindent fel kell áldozni, az ő életük nem szólhat másról, mint a tudomány szolgálatáról, heti hét nap, nullától huszonnégyig – gondolhatnánk. De persze ebben is tévedünk.
Freund Tamás neurobiológus, José Manuel Barroso európai bizottsági elnök tudományos tanácsadója például nem csak arról mesél szívesen, hogy mit jelent a tudomány számára az örök élet, vagy mi a különbség a férfi és a női agy között, de kiderül az is, melyik énekegyüttessel járja Európát. A szintén agykutató Nusser Zoltán elmondja, mit tenne, ha Alzheimer-kór jeleit venné észre magán, és azt is, vehet-e magának Van Gogh-képet a fizetéséből egy Amerikában dolgozó tudós. Roska Tamástól, a PPKE Információs Technológiai Karának alapító dékánjától – miután finoman bevezetett minket a bionika tudományának alapkérdéseibe - megtudjuk, miért nem lepődött meg, amikor a nagyobbik fia bejelentette, hogy a papi hivatást választja. Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia nemrégiben megválasztott új elnöke a Princetone-on, a Yale-en vagy a Microsoftnál eltöltött éveinek tanulságait összegzi, Perczel András kémikus, egyetemi tanár pedig nem csak azt osztja meg velünk, hogyan lenne érdemes tanítani a kémiát általános és középiskolában, hanem azt is, mit jelent számára felmenőjének, az 1848-as forradalom és szabadságharc hadvezérének, Perczel Mórnak az életútja. Ritoók Zsigmond, az ókori irodalom nemzetközi hírű tudósa a gyerekfejjel Budapesten átélt második világháborúból idéz emlékeket, miközben arról is beszél: összehasonlítható-e az athéni demokrácia a maival, Bor Zsolt lézerfizikus pedig beavat a titokba, hogyan fejlődött a hetvenes évek Omega-koncertjei óta a lézertechnika odáig, hogy mára a mindennapi életünk része legyen, még ha nem is tudunk róla. És hogy mindehhez a madárfotózásnak mi köze? Nos, arra is fény derül.
Tisztelt olvasó! – írja Kun Zsuzsa a könyv előszavában. – Engedje meg, hogy magammal vigyem ebbe a világba, és megmutassam, amit én már tudok: tudósaink, bár világhírűek és elképesztő tudományos eredményeket értek el, mégis közülünk valók. Ezért példaképeink is lehetnek.
Alighanem igaza van.
