A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) már 5 éve képzi a legmagasabb szinten fiatal művészjelöltjeit, sorozatunkban a Tervezőgrafika mesterszakon végzett hallgatók mestermunkáit mutatjuk be. Tömösvári Anna egy szlengszótárt tervezett.
Tömösvári Anna vagyok, 1992-ben születtem, a Balaton mellett nőttem fel, és nemrég fejeztem be tanulmányaimat a BKF tervezőgrafika mesterszakán.
Tervezőgrafikusként az foglalkoztat, hogy azt a vizuális környezetet, ami körülvesz minket, funkcionálisabbá és esztétikusabbá tegyem. A tervezőgrafikában az a jó, hogy nem öncélú, hanem fontos feladata van: információt közvetít. A tervezőgrafikai feladatokból elsősorban a kiadványok, könyvek tervezése foglalkoztat. Egy könyv lapozása élmény, tartalma örömet okoz. Én így vagyok a tervezésével is. A digitális világ térnyerése mellett szeretném hinni, hogy a nyomtatott könyvek, médiumok még sokáig rendelkezésünkre állnak majd, és a jövőben mindenképp ezzel szeretnék foglalkozni.Diplomamunkám témája egy szlengszótár tervezése volt. A könyvtervezésben, ami a könyv formai megjelenését és a tipográfiát illeti, igyekeztem a saját utamat járni, természetesen a témavezetőm, Maczó Péter egyengetésével. Az illusztrációk tekintetében hatással voltak rám kortárs illusztrátorok, úgy mint Kyle Platts vagy George Heaven, az ő munkáikból a saját, finom szűrőmön keresztül nézve tudtam levonni a tanulságot. A Szlengszótárral a célom egy olyan gyűjtemény létrehozása volt, amely egy adott időszak nyelvi állapotát rögzíti a szlengben. A koncepcióm a hagyományos szótár formai követelményeit követi, de valamivel túl is lép azon. Mivel szlengszavaink többsége metaforákon, szóképeken alapszik, a szótárban egyes címszavak jelentésének magyarázatát illusztrációk egészítik ki. Nem az első, és nem is az utolsó kiadott szlengszótár lenne az enyém, de úgy gondolom, tervezőgrafikusként a hangsúlyt a formai, esztétikai tökéletességre fektettem, amit a piacon lévő szótárak nagy részéből hiányoltam. Ami pedig a tartalmat illeti, egy újabb szlenggyűjtemény készítése sohasem felesleges munka: a folyton változó, megújuló szlenget fontos időnként rögzíteni, és erre csak a szótárforma képes.A szótár alapvetően követi a lexikográfiai hagyományokat, nem éreztem szükségét, hogy felrúgjam a több évszázados tradíciókat. A formai követelményeket tehát adottnak vettem, persze a tipográfiában igyekeztem saját, egyedi megfogalmazásokat tenni. Ezt a hagyományos formát ugyanakkor mégis kiegészítettem: a könyvben illusztrált nyitóoldalak osztják fel az alfabetikus rendet. Az illusztrációk a címszavak jelentésének magyarázatát bővítik, színesítik. Vannak leíró jellegű és metaforikus, elképzelt megfogalmazások is. A rajzok és a címszavak párosítását számozás segíti. A számok elvezetik a szótárhasználót az illusztrációtól a címszóig, vagy éppen fordítva, visszakereshetőek a címszavak rajzi megfelelői. Ez aktívvá teszi az olvasót, hiszen szöveg és kép együttes olvasását és értelmezését követeli meg.
