Tizenkét sör és négy Alfabéta-díj [Képregényfesztivál 2009]

-Szűcs Gyula- | 2009. április 19. |

A tavalyi két napos Gödör-buli helyett most csak egy futózáporos szombat jutott a fanatikus képregénygyűjtőknek, meg a kölykökkel arra tévedt anyukáknak, hogy betárazzák az ötödik Kázmér és Hubát, meg az új Lucky Luke-ot. Reméljük, most is összejött a 3000 látogató.

Az egyik fő esemény a 2009-es Alfabéta-díjak kiosztása volt, bár kétségtelen, hogy a tombolahúzás még mindig nagyobb tömegeket vonz. Pedig a zsűritag Varró Attila itt is hozta a filmes óráin megszokott humorát. Például elmondta, hogy tanáremberként a dróton ülő madarak helyett Sör Kálmánnal tud inkább azonosulni, bár ő nem szokott szívlapátot állítani a diákok fejébe.

A "Kép-sor" kategória győztese a szemtelenül fiatal Szentgyörgyi Ottó Papír(on)-ja lett. A 22 éves srác tipikusan az a képregénygyártó, aki nem tud rajzolni, de szeret (a  beszélő papírlapok comic stripjeit amúgy animátorprogrammal készíti). Bevallom, nem ismertem korábban a munkásságát - ami hiba volt, mert ez a minimalista irattartóhumor valami hihetetlenül zseniális! Ottó néhány képregénycsíkot felpakolt a blogjára is, a Fesztiválra időzített papírváltozatokat (Négyzet #1-2) pedig reméljük, hamarosan követi a többi!

 

 

"Kép-novella" kategóriában Lakatos István nyert a Miserere Hominével, de ez szerintem csak őt lepte meg egyedül, mert már dél körül mindenki az ő győzelméről beszélt. A Mike Mignola minimalista steampunk stílusát Tim Burton groteszk mesefiguráival és a Varjúdombi Mesék szereplőivel összeházasító Istvánról még biztosan hallunk idén, már ha a hazai képregénykiadók végre rájönnek, hogy a srác egy aranytojást tojó... plüss Cthulhu? Szemüveg nélkül amúgy simán összekevertem Futaki Attilával (ezzel mint kiderült, nem vagyok egyedül). Kedvcsinálónak itt egy másik, mesekönyvszerűbb képregénye a Warhammer 40.000-re és a német gőzgépekre kevésbé fogékony hölgyolvasók kedvéért. Az Alfabéta-díjas Miserere Hominét a k.netről lehet leszedni.

 

 

A legszorosabb meccs a "Kép-regény" kategóriában volt, ahol végül Kemenes Iván és Varga Péter misztikus-nyomozós képregényét, a Stroboscopát díjazták. A címet amúgy mindig Stroboscorbának olvastam, mert az író, Varga Péter Scorba néven fórumozott a Scriptoriumos, novellaírogatós időkben. Egykori tettestársunk, Komavary  még elő is ásta egy korábbi írását, Az Elefántember legendáját, ami hangulatban akár a Stroboscopa előképe is lehetne: bár ott még az okkult ügyekben nyomozó főszereplő nem A pokolból Johnny Deppje, hanem John Constantine a Hellblazerből (ezt a novellát anno erről a képről kellett írni). Korábban is jeleztem, nagyon várom a folytatást, és már most megígérem, hogy nem fogok egy teljes évet várni a kritikával! Íme egy kis ízelítő, csöcsökkel meg hullával, a teljes Stroboscopa itt olvasható el.

 

 

A válság jelei viszont erősen érezhetőek voltak az idei fesztiválon. Kiderült, hogy gyakran még az olyan sikeresnek gondolt képregényekről is lemondanak az olvasók, mint a (régi vajdasági kiadások miatt) masszív rajongótábborral rendelkező Lucky Luke. A Delta Vision standjánál is szomorú csend támadt, amikor kiderült, hogy a Metabárók semmivel sem teljesít jobban most, mint decemberben. A Fumaxos Koncz Ákossal meg majdnem sírva fakadtunk, amikor szóba került a Dampyr képregénysorozat halála, és a könyvterjesztő hálózatok szívózása. Abban maradtunk, hogy a téma simán megér egy külön cikket, így most a hagyományoktól eltérően kimaradt a fesztiválbeszámolómból a hazai képregényes tendenciák elemezgetése a Képes Kiadót vezető Korcsmáros Gáborral, meg a Vad Virágok-vezér (haha, ez még alliterál is) Tóth H. Józseffel. Amúgy is terveztem, hogy a fesztiválok alatti kényszerinterjúzásról át kéne állni inkább a gonzós rumnaplókra, ahogy Santito meg Vilos Cohaagen szokták odaát a Geekzblogon kommentálni a filmes/képregényes eseményeket.

Mert a Képregényfesztivál ne arról szóljon már, hogy beszédülsz a 30 fokból a 40 fokba, a medencetető alatt izzadva begyűjtöd az akciós árú, új megjelenéseket, és ha mellé még újságíró is vagy, akkor kifaggatod a kiadókat az idei terveikről, aztán már le is koccolsz. A Képregényfesztiválnak arról kell szólnia, hogy ilyenkor bárki együtt sörözhet-cigizhet a lépcsőkön ülve a friss Alfabéta-díjasokkal, meg ismeretlenül is betámadhatja a Képregényakadémiásokat a legvadabb forgatókönyv- és karakterötletekkel (én még Pinkhellt is árultam az asztaluknál, vicces volt). Vagy hajnalig bulizhatsz a fesztivál díszvendégével, aki idén Kati Kovács képregényrajzoló volt.

 

Kedves Könyvesblog-olvasó, kiakadtál, amikor azt írtam Kati Kovácsról, hogy "a dögös szöszi itt balra"? Muhaha, mit fogsz majd szólni a vele készült interjúhoz, amiben ezzel nyitok:

"Te is azért rajzolsz négymellű nőket és lógó pöcsű mongolokat, mert gyerekkorodban rányitottál a szexelő szüleidre, és így dolgozod fel a traumát?"

Na hát ilyen csaj ez a Kati Kovács, vicces, okos, az Index vezető publicistáit megszégyenítő gúnnyal szólogat be mindenkinek, és minden képregényében tabukat döntöget, meg férfiakat eszik. Ráadásul a róla készült fotók sem hazudnak: tényleg letagadhatna akár 15 évet is a korából. Szerintem úgy a tizenkettedik sör után meg is mondtam neki, hogy "Rakasztan szinua." És ha hajnali kettőkor esetleg elfelejtettem volna: nagyon örülünk, hogy itt járt, és reméljük, a 6. Képregényfesztiválra is eljön, hogy újra csavaroghassunk és bulizzunk a belvárosban kifulladásig.

Kati Kovács mellett amúgy az egyik megasztáros volt a szombati nap fénypontja. Nem mintha annyira érdekelne a hazai celebvilág, a Story magazint is csak a budin szoktam olvasni, ha ünnepekkor anyámnál vagyok ("Előttem van Kiszel Tünde. Hamarosan mögöttem lesz."), de az még engem is sokkhatásként ért, hogy a 6 órás záráskor Palcsó Tomi vitte ki a Gödörből a Kingpin kiadó Pókember-hegyeit, és más bedobozolt cuccokat. Mint kiderült, a kiadót vezető Harza Tamás az egyik régi haverja, és egyben a mestere is az újpesti kungfuedzéseken. Palcsó évek óta figyelemmel kíséri a hazai képregényipar helyzetét, de a Kingpin sztreccsgatyás szuperhősei helyett inkább a mangák hozzák lázba. A toplistája: Árnybíró, Trigun, Deathnote. Ja és ha valakit érdekel: augusztusban jön az új lemeze.

 

Korábban a Képregényfesztiválról

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!