Folytatjuk szexes sorozatunkat, hiszen mára is beigérték a hőségriadót. Az előző részben megismertünk pajzán apácákat, szenvedélytől fűtött orvosokat, kielégítetlen és haragos költőóriásokat, jöjjön most tehát az az öt legforróbb mű, amely kiérdemli, hogy a magyar irodalom legerotikusabb alkotásai között tartsuk számon. - Top öt szex körül forgó alkotás alább.
5. Lőwy Árpád (Réthy László): Disznólkodni szabad!
Ha Réthy Lászlóra túlzottan rátelepedtek az etnográfia és a numizmatika gyakorlásának súlyos gondjai, és az MTA komor épülete is nyomasztani kezdte, kikapcsolódásképpen nekiült pornográf költeményeket gyártani. Kiskocsmákban mulatozó dzsentrik, korhelyek, diákok, irodalmárok szívében lelhettek egykor otthonra a kis gyöngyszemek: a vigadozók mámorosan, bortól összeakadó nyelvvel idézhették Lőwy egy-egy sorát, a trágár szavakat persze jó erősen megnyomva. Az Újévi köszöntő, melyben obszcén kifejezések explicit nem szerepelnek, viszont a kontextus és a rím alapján egyértelműen kikövetkeztethetők, kiválóan hasznosítható hasonló közegben. Ma is el tudom képzelni az akárhányadik számú italbolt attrakciójaként, de előadható hatodik kerületi elitkocsmákban is.
Lánc- és haláltáncszerűen kapaszkodik egymásba tíz tipikus közép-európai figura a rendszerváltás előtti utolsó másodpercben. Mindegyik akar valamit a másiktól: a takarítónő a fiatal elvtárstól lakást, a színésznőpalánta az írótól protekciót (vagy a darab stiláris jellegzetességéhez méltón fogalmazva: protkót) remél, a fiatal elvtárs a fiatalasszonyon keresztül akar diadalmaskodni annak a kádárizmusból ittragadt, hatalma utolsó morzsáin kérődző férjén, a milliomos a magyar lét esszenciáját véli kiszívni a színésznőből és így tovább. A cél szentesítette eszköz a test, a nemi szervek szegődnek az érdekek szolgálatába: erő, hatalom, leigázottság, de sajnálatból átnyújtott kegyelemkenyér üzemmódra is kapcsolhatók. Ebben a kegyetlen, egymást szipolyozó közegben a hierarchia legalacsonyabb fokán álló tűnik a legemberibbnek, ugyanakkor az is ő, aki – talán - a halálos ítéletet hozza el mindannyiuknak.
3. Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig
A nyomor bugyrain át a filozófiai magasságokig ívelhet egy szokványosnak induló nyári éjszaka, az olcsó és sokféle alkohol hatására pedig túlárad az emberben az együttérzés, tudjuk meg Petri gyönyörű verséből, bár ez esetben sem a gyönyörűt, sem a gyönyört nem értem szokványosan – és nemcsak a legendásan gyomorforgató, síkosítóvá avanzsált margarin miatt. Nevetséges és undorító aktus, avagy hogyan vállaljunk átmenetileg sorsközösséget a nyomorultakkal diszkont áron, bár az ölelés kínos, a csók meg a szó szoros értelmében hányingert kelt.
2. Spiegelmann Laura: Édeskevés
Azaz mi történik, ha egy nő szó szerint torkig van a pasival – na mi, hát lehányja. De vannak itt egyéb finomságok is, például véres tamponnal babrálás pusztán praktikus okokból, anális szex inkontinenciával, és még ugyan hogy finoman fogalmaztam. Laura amúgy szeret szexelni, és tud is, értesül az olvasó, ám ebben a részletben a szexualitás minden, csak nem jó. Illetve nem tudom, eredetileg biztos annak indult, csak ha már lengőbordák törnek a rúgások során, az nem erotikus és nem is pornográf, az már valami egészen más.
1. Weöres Sándor: Psyché – A meg-lepett szeretők
A még hamvasan fiatal, ám Kazinczyné szerint „érett asszony, hogy rosszabbat ne mondjak” Lónyay Erzsébet kellemetlen udvarlóját rázza le radikális módszerrel. Nincs mit szépíteni, a kérője, Terek István szeme láttára hágatja meg magát az ifjú és ártatlan Wesselényi Miklóssal (Vesseléni Mika), de talán közelebb járok az igazsághoz, ha úgy fejezem ki magam, a tűzrőlpattant grófkisasszony veti rá magát a mindössze tizenöt éves, szépreményű ifjoncra (azaz „felnyársalja magát” a „Vesseléni-családfával”) – miközben a szomszéd szobában a Kazinczy-házaspár cseveg barátaival fentebb stílben. A nyelvújítók semmit sem vesznek észre, míg a nemkívánatos udvarló felajzva figyel, majd végigokádja a délutánt – és természetesen ért, ha nem is a szóból, hanem a tettből.
