Jó kis poszt következik a nyári dögmelegben: összegyűjtöttük nektek a tíz szerintünk legforróbb magyar művet, amelyben központi szerepet játszik a szex. Ne higgyétek, hogy csak mostanában eresztik el fantáziájukat a szerzők és mernek belemenni a szaftos részletekbe, jócskán találunk a múlt századi, sőt a régi magyar irodalomban is olyan műveket, amelyekre igencsak rátehették volna a tizennyolcas karikát. Jöjjön hát a visszaszámlálás 10-től 6-ig.
A női orgazmus Csáthot szemlátomást valóban érdekli
10. Erdős Renée: Brüsszeli csipke
Sokáig a kalap tetejéről leeresztett tüllfátyol mögül is arcpirító szemtelenségnek számított a női orgazmus létezéséről suttogni. A beszédes módon a női test „csúnyájaként” emlegetett vagina passzív, a hímet örömtelenül kiszolgáló testnyílásból emancipálódik, és ébred bizsergető gyönyöröket tapasztaló új életre Erdős Renée 1930-ban megjelent regényében, ahol nem egy tinédzser, hanem egy érett asszony részesül a test által nyújtott kéjekben. A Brüsszeli csipke a női nemi vágyak létezése előtti főhajtást leszámítva elég konzervatív: Adrienne nem a férfi egyenrangú társa, inkább odaadó szerelmes, aki szemérmesen pihegve alél az élvezettől (közben talán a frizurájára is vigyáz valamelyest), no és az ágyban mindig alul fekszik. Lánya, az önmegvalósító Ari azonban felvillantja az életvezetés és a szexuális szerepek terén öntudatosabb fiatal nemzedék stratégiáit, még ha az írónő szimpátiája nem is teljesen egyértelmű.
9. Csáth Géza: Napló (1912-13)
Hát nem egy elsőrandis könyv. Csáth ugyanis nem adja meg a romantikának, ami a romantikáé: a Napló-beli szexualitás érzelemmentes coitus, rideg ejakuláció, az éhező testrész étvágyának gyors csillapítása. A fürdőorvos Brenner József unatkozó hölgyvendégekkel létesített nemi aktusai gyakorlatilag automatizmusok, hervasztó tünetei, kísérőjelenségei a súlyosbodó alkotói válságnak és az elhatalmasodó kábítószer-függőségnek: ami viszont érdekes és szokatlan, hogy a női orgazmus Csáthot szemlátomást valóban érdekli. Felesége, Olga iránt érzett olthatatlan szerelmét legalábbis kétségessé teszi a gyorséttermi tempóban elfogyasztott mérhetetlen mennyiségű p...a, különösen ilyen érvelésekkel megtámogatva: „Másnap tehát ismét Terézt kaptam le a 10 körméről, mert tisztában voltam vele, hogy Olga is inkább ebbe egyezne bele, mint hogy a rút onaniát - bár reá gondolva - űzzem.” Mégis inkább a Romana?
8. Janus Pannonius: Orsolya muffjáról
A férfiaknak semmi se jó, szűrhetjük le a jeles magyar poéta epigrammájából. Janus Pannonius költeményének hőse túl szűknek találja a gyönyörhöz vezető utat, Orsolya szeretője meg éppenséggel túl tágnak; a műfajhoz képest nem is annyira tömören, de a szükséges csattanóval ellátva ecseteli a túl nagy ivarszervű hölggyel folytatott közösülés kínjait. Jaj, de sajnáljuk! Az természetesen eszébe sem jut a vers beszélőjének, hogy talán az ő hímtagjának a méretével van a gond, vagyis mondjuk ki röviden és velősen: szánalmasan apró.
Szerelmes ifjú szökik be egy kolostorba apáca kedveséhez
7. Verseghy Ferenc: Soror Formoza
Az apácaruha rejtette női bájak számtalan alkotót ihlettek pajzán művekre Boccacciótól Zalatnay Ciniig, hogy egy kevés populáris kultúrát is belekeverjek. Verseghy Ferencnek, akit csak az ipszilonista helyesírás lánglelkű pártolójaként ismer az ártatlan gimnazista ifjúság, biztos több alkalma nyílt tüzetesen tanulmányozni a kolostorok világát, ugyanis ő maga is szerzetes volt, amíg szerelembe nem esett egy hajdani apácával. Az egyház nem örült, a magyar irodalom annál inkább; Verseghy több erotikus, helyenként pornográf lírai művet hagyott az olvasókra. Az általunk választott versben szerelmes ifjú szökik be egy kolostorba apáca kedveséhez, és nem annyira virágnyelven, metaforákkal ékesített anatómiai részletességgel tudósít első együttlétükről, melyet a hölgy „oltárkájának” szűkössége nehezít meg, magyarán szólva hajnalig bénáznak, majd a felcsigázott férfi elveszti a türelmét (is), aztán meg már a lány kér repetát.
6. Leslie L. Lawrence (Lőrincz L. László): Sindzse szeme
Lám, a sorsverte, orrlógató magyarságnak is kijárt egy saját Indiana Jones! Egy régivágású, vagány kalandor, aki állandóan whiskyre szomjazik, Sherlock Holmes-pipát szorít szája szegletébe, kedvenc elfoglaltsága pedig régi iratok tanulmányozása a világ eldugott részein, például egy tibeti kolostor könyvtárában. Aztán persze kiderül, hogy egy argentin sikátor ehhez képest a béke szigete. Ellenfelei trancsírozása és szellemi kincsek bekebelezése mellett azért testi kellemekre is futja idejéből. A sorozat minden részében szerepel egy vagy több bombázó, akikkel hosszabb-rövidebb ideig meghitt kapcsolatokat ápol: az aktusok leírása kíséretiesen hasonlít mind a száz kötetben, a csajok ugyanúgy forgatják a szemeiket, hörögnek és sikkantgatnak, nem hagyván kétséget Leslie komoly ágytornász tehetségéről. A Sindzse szemét azért választottam, mivel a szex – a Lawrence-széria legtöbb darabjától eltérően – itt nem csak egy funkció nélküli közjáték, szimpla hangulati betét, hanem igazi vörös hering, hatásosan durranó végkifejlettel.
