Az oszták-magyar monarchia utolsó otthona

m.anna | 2014. április 24. |

Szegedy-Maszák Mihály és Marianne Fotó: Németh Dániel

Az idei Könyvfesztivál egyik legérdekesebb újdonsága a Libri kiadó gondozásában megjelent Csókolom a kezét című dokumentumregény, ami kivételes, sőt, kivételezett szemszögből meséli el az 1940-es évek és világháború történéseit és következményeit: a szerző édesanyja a Weiss-iparmágnás dinasztia sarja, míg édesapja Szegedy-Maszák Aladár felső-középosztálybeli, kiemelkedően tehetséges és sokrétű értelmiségi családból származik. Az ő különös, baljós jelekkel tarkított, végül azonban diadalmaskodó szerelmük kapcsolja össze a két annyira különböző identitású családot: s míg magában a kötetben - és a szerző életében is- inkább a Weiss-Kornfeld rokonokra esik a fókusz, a Hadikban megrendezett irodalmi esten a Szegedy-Maszák vonal kiváló koponyái képviseltették magukat: a szerzőn kívül megjelent Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész, Szegedy-Maszák Zsuzsanna művészettörténész és Csorba László történész, valamennyien másod,- és harmadfokú unokatestvérek.

A regény írója, Marianne édesanyja halála után, annak fiókjában megtalálta az édesapja írásait: csinos kis borítékokba csomagolt, 1941-től évszámozott leveleket. Ezeket nem értette, mert nem beszél magyarul.

Újságíróként Marianne azonban pontosan tudja, ha jó sztori van a kezében. A probléma csak az volt, hogy az évek hosszú kutatómunkájával egyre terebélyesedő történetet (ami, egyik barátja szerint akár „a könyv, amit nem írok meg soha” munkacímet is viselhette volna) vajon milyen rendszerező elv és logika alapján interpretálja. Hiszen a történet minden egyes momentuma történelmi csemege!

Essen a fókusz a híres Weiss-szerződésre? Vagy beszéljen inkább az édesapa, Szegedy-Maszák Aladár heroikus és kétségbeesett diplomáciai próbálkozásairól? Később azonban az egyik barátnője lefordította neki a leveleket: angolul felolvasta neki, és ő maga gépelte le. Ekkor történt, hogy meghallotta az édesapja valódi hangját, hogy kibontakozott előtte, valós időben, átélhetően a szülei szerelmének története, és tudta, hogy megtalálta azt, amit keresett: a dokumentumregény vezérfonalát, a prizmát, amin keresztül a huszadik század eleje-közepének már túlontúl jól is ismert eseményeit keresztül lehet ragyogtatni.

Természetesen mindig is tisztában volt azzal, hogy milyen gazdag múltú családból jött. A dicső múlt nem volt ugyan állandó beszédtéma, de érezhető, tapintható volt a mindennapok légköréből, a széleskörű műveltségből, a könyvek számából. Úgy érzi azonban Marianne, hogy éppen az a tény, hogy nem beszél magyarul, segített neki abban, hogy ezt a számára kissé ismeretlen, rejtett világot fel tudja térképezni és meg tudja írni.

Csorba László történész beszélt a négyőjüket összekötő családi kapocsról: Barabás Miklós, a mindenki által ismert litográfus és festőművész volt az a közös ős, akinek középső lányát, Ilonát vette feleségül Szegedy-Maszák Hugó. Barabáson keresztül a család a korabeli politikai elit részesévé vált, Szegedy-Maszák karrierje pedig a dualizmusban teljesedett ki, ekkor kapott nemességet is. Az ő legidősebb gyermeke Aladár, unokája pedig Marianne, többi gyermekei pedig a többi résztvevő szülei és nagyszülei. Zsuzsa pont a képek összegyűjtésében segített, így kapcsolódott be a könyv előkészítő munkálataiba: az est folyamán többször is tartottak vetítést, amit a családtagok egymás szavába vágó, lelkes magyarázattal egészítettek ki. (Itt megjegyzem: örültem volna az egyébként remek könyvben egy gazdagabb, részletesebb, jobban tanulmányozható képanyagnak.)

Ahogy Zsuzsa, Szegedy-Maszák Mihály is járt a híres-neves Patterson utcai házban, ami nemcsak a Szegedy-Maszák házaspár, Marianne családjának, hanem Puppának, és más Kornfeld rokonoknak is otthona volt: ma már egy alapítvány megvette, a földbe dózeroltatta és gyermekparkot létesített a villa helyén, ami egykor „az oszták-magyar monarchia utolsó otthona” volt, fogalmaz Mihály.

Őt először nyolcvanegyben engedték ki, és különösen nagy öröm volt találkozni a kezében mindig könyveket szorongató, művelt Aladárral, aki olyan mennyiségű magyar történelmi könyvet rendelt magának a megírandó memoárja segédanyagaként, hogy volt, hogy unokaöccsét kérte meg, fizesse ki a postást: titkolni szerette vonla családja elől, mennyit költ „szenvedélyére”. De nemcsak ő, hanem Puppa, Marianne nagynénje is már-már ijesztően olvasott és művelt volt, és a két Kornfeld-nőalak, a maguk küllönbözőségében és hasonlóságában nagy hatást gyakoroltak Mihályra. Zsuzsa, fiatalabb révén úgy emlékszik, a Patterson utcai ház furcsa világ volt: az ő családja folyamatosan ingázott Amerika és Magyarország között, és ezt a helyet nem tudta besorolni, mert amerikainak nem volt elég amerikai, nyilvánvalóan nem volt magyarországi, és különbözött minden addig látott emigráns otthontól is.

A múltidézés bármilyen formájában, tette még hozzá Csorba László, a család párhuzamosan egymás mellett futó történetei a legérdekesebbek. Aladár egyik legnagyobb ambíciója volt olyan memorandumot írni, amelyben a történelmi tényekre és pillanatokra való visszaemlékezésbe beleszövi a saját, fordulatokban gazdag életének eseményeit is. A visszaemlékezések nem teljesek, de így is jelent meg már belőlük: azonban újabb és újabb részletek derülnek ki a család múltból: például hogyan olvastattak a bebörtönzött Lillyvel Kalocsán orosz propagandaregényeket, melyekről be is kellett számolnia, vagy hogy Csorba édesanyját miként hurcolták el és tartották fogva a német katonák minden különösebb indok és felismerhető logika nélkül valamelyik, ki nem derített koncentrációs táborban. Ezek olyan apróságnak és az évtizedek távolából bagatellnek tűnő momentumok, amik hűen árulkodnak arról, hogyan fonódik össze egyértelmiségi család sorsa a történelem nagy drámáival, és amelyeknek feltérképezése és összegyűjtése akár egy újabb kötet témája is lehet- hiszen ahogy a szerző beismerte, ő többet tudott a Weiss és Kornfeld család múltjáról, mint a szótlan és titkolózó édesapja, Szegedy-Maszák Aladár családjáéról.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!