Sírva vigad, ha magyar

.konyvesblog. | 2013. június 10. |

vígvégnapok1.jpg

Fotó: Valuska Gábor

A Vörösmarty téri, esőáztatta könyvmustráról jövet, az ezzel párhuzamosan futó Margó fesztiválon tulajdonképp még jól is jön a program a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Egy hely, ami száraz, ahol zene és szöveg együtt hallható, garantáltan védett és zárt közeg, az odakint szakadó eső a végére biztosan eláll. Reménykedünk, hátha.

Ilyenre sikerült a haza – hirdeti a cím, a közönség vegyes, különböző korosztályú, akiktől talán nem idegen az est hangulata, a bizonyos sírva vigadó hang, az összegzés, a szókimondás. Utóbbi talán néha mégis, mert ez az a tényező, ami még a legfelkészültebb hallgatóságot (vagy abból legalább egy embert) is képes időről időre megbotránkoztatni. A néző meg már csak olyan, hogy „itt van, pedig senki se hívta”, a fejét csóválja, rosszallóan.

A kezdésnél még csak rövid idézeteket hallunk (Tar Sándor, Esterházy Péter, Petri, Moliére, ami szintén Petri-fordítás), felvételről, felvezetésképp, aztán bele a közepébe. Még ha valójában nem is egészen váratlanul, hisz többé-kevésbé ismerjük az itt elhangzó prózai és dalszövegeket. Az irodalom, az élethez hasonlóan pedig szintén nem habostorta, gondolhatnánk. Ahogy például az avasi lakótelepen üldögélő-iddogáló kétes egzisztenciák, a kiskorú kurvák, a szórakozni induló, munkásból lett szociopaták, lecsúszott alakok, bisztróba, ivóba, helyi talponállóba járó debreceni és miskolci figurák egymással sem kedélyeskedők. Megannyi antihős, akik a legutóbbi Keresztury-kötetből (A készlet erejéig), a Víg Mihály-féle dalszövegekből, valamint Szilágyi Lenke fekete-fehér fotóiból lépnek elénk. Nyilvánosan, durván és valóságosan, a múltból, a hetvenes-nyolcvanas évekből, és persze a kétezres évek jelenéből.

Az élmény audiovizuális, leszámítva azt, hogy a néző, az előadás pontosan vett százhúsz perce alatt mindvégig azt érzi, valamiről minduntalan lemarad. Akaratlanul is, hisz a felolvasást, és a kivetítőn megjelenő szöveg(töredékeket), képeket, idézeteket, vagy olykor ugyanezt, egy időben, a dalok kíséretében követni szinte lehetetlen. Marad az összbenyomás, a hangulat, ami a Keresztury-szövegek néhol egészen elképesztő nyelvi humorának köszönhetően, sokszor nem is annyira sírós, mint inkább vigadós. A körülményekhez igazodva pusztító, „lerohadt”. A történetek, mint megannyi kórkép, viccesnek azért nem mondhatóak, a klasszikus értelemben véve semmiképp. Mindez ebből a megidézett közeli és távoli múltból éppúgy hiányzik, mint a szépelgő finomság. Az úgynevezett vicc itt csakis durva, torz, röhögtető, a humor fekete, mely valamiképp kiold, a kilátástalanságból fél percre legalábbis, bár megoldás továbbra sincs. Maximum látlelet.

vígvégnapok2.jpg

Keresztury Tibor olvas, Víg Mihály énekel („bárpultnál egy nepper énekel nekem édes indulót”), bár az ének nem annyira jó szó, zenei aláfestést nyújt, ami valahogy mégsem ének, a gitárral előadott, sajátos, legtöbbször monoton hangon előadott egykori Balaton- és Trabant-dalok, s a végén a ritmusosabb cigánydallam kitöltik a felolvasott szövegek közötti űrt. Ahogy teszik azt a kivetítőn megjelenített képek is. Társadalmon kívüli lét, nyomor, a tízemeletesek luxusa fentről, a felhők felől nézve, az előtérben félvilági pózban tetszelgő, félbevágott pipázó alakok, zavarba ejtőn tudatos és kevésbé tudatos fürkésző tekintetek, szemtől szemben a fényképezőgép lencséjével. Ilyenre sikerült ez a haza, kész az egész, mindennek vége, nem lesz másik, nem lesz jó soha már, soha talán – hallgatjuk Víget, aztán Kereszturyt és a közreműködő Simon Andreát (kissé karcos hangján megszólaltatva) alias Rozit, a kiskorú kurvát, vagy épp Madár Sándorné született Rókás Piroskát, felváltva, néha együtt és külön-külön is.

Egy tárca két alkoholista szakmai konzultációjáról, hogy berúgni sem olyan, mint régen, már más, egészen kiábrándító. („Közös volt mindben a vágy: hirtelen s részegen halni meg, ha itt a perc”). Ami viszont ugyanolyan, az a ma és a holnap (nem, ez még véletlenül sem a jövő) közötti kitartó és kétségbeesett egyensúlyozás, a felszínen maradni, vagy ha nem ott, hát valahol, ami valamiképp ahhoz közelít. Miközben máskor meg áldjuk a jelent, mert már semmi nem ugyanolyan, mint régen, tán még az Avason sem, és mert még lehetne valami, bármi, követeljük, ami jár. A zárkába televízió, nem, nem síkképernyős, elég egy kicsi, ha színes, és azonnal érkezik, alanyi jogon, törvényi alapon, hisz a bűntényt valójában nem is mi követtük el, hanem egy másik személy, akinek a neve a miénktől mégiscsak eltér (mert Madárnéból, aki surrant és rabolt, következésképp elkövető, nem egy van, hanem mindjárt kettő). Ahogy illatos tusfürdőből is. Az évek alatt „megcsinált” palikért cserébe (ez jár Rozinak, a stricije által összevert kurvának). Patikamérlegen kimért juss. De lerágott csont már a szorongás, jöjjenek inkább az önsorsrontó, sorskeverő, hivatásos vészmadarak (engedjük őket egészen közel), az őrületes táncba kezdő pszichiáterek, a problémakerülő alkatok. Ja, hogy az nem vagyok, ha tetszik érteni, mire gondolok…(„Táncoljatok csak, én nektek nem leszek beteg!”).

vígvégnapok3.jpg

A szigorodó feltételek közt a hallgatónak időnként talán jobb a plafont nézni, bár a hangot akkor is halljuk, nem halkul el, és mert mindannak, ami most van, egyszer kihűl még az emléke is: „Nézzük inkább a vizet” (a Duna tán kilencszázharminc centinél megáll, s a pesti belváros is védve akkor). Ez van. És még egy szokatlan példázat arról, hogy Debrecenben (talán most, talán a múltban), a helyi késdobáló italmérés törzsközönségének jelenlétében, s persze részvételével, mikor is megfogtak egy cigányt, „a szomjúság legyőzte az előítéletet, a bosszúért lihegő felháborodást”. Merthogy ki méri akkor a kevertet, ha a csapos szolgáltatna épp igazságot? Hol rontottuk el? „Ballagunk, miként, ha vesztőhely felé”, s közben disznó az ólban, hajléktalan a padon, tiszta sor: „a magyar nép baktat Európa felé”. Ha lehetne még valamit kívánni, akkor most az az álom lenne (minden körülmények között megvalósítandó), amiben „egy nő, meg három kisgyerek…”. Legyen, legyen. Ami meg most körülöttünk van, „a békés, lassú, bamba város, de ha egyszer mozdul, ott minimum trónfosztás van, az (rögtön) Kossuth Lajos, az tantárgy, történelem. Vagy valami ilyesmi. A magyar nép büszke, még május elsején, egy elcseszett munka ünnepén (vagy árvíz idején, a gáton) is az, mindenképp, vagy amikor a diósgyőri túrában elhalálozik az idős, nyugdíjas mókamester. De azért leginkább „vaddisznóhoz hasonlatos”. Még úgy is, hogy közben a kabinos Dantét olvas. Kicsúszott a talaj a lábunk alól, a repertoár, hogy úgy mondjam, korlátozott. Ez „szép befejezés volna, ha nem lenne teátrális, giccses, modoros”. De kik vagyunk? („Ki nem szarja le, kik vagyunk”?)

Hisz a lényeg talán épp ez, most és mindig: A fiatalság almabort fogyaszt, nem hangyás a kép, háromezer szalmakalapra ír ki tendert a MÁV, egyenruhát ölt a világ, lepke ellen szamurájkarddal hadakozunk, hátrafelé nyilazunk, vannak ellenőreink, rendőreink, parkőreink, biztonsági őreink, tankpezsgővel leöntött lókolbászunk, farmotoros Ikaruszunk, a szentmisén keménypornót nézünk a pad alatt. Okostelefonnal, csakis. Csak három dolgot nem tudtunk tönkretenni, mindösszesen. Kizárólag három dolgot: pirosarany, rudasfürdő, túrórudi. Ezekbe kapaszkodhatunk. Csak épp a kedélyesség, a kedélyességünk van oda. A közönség soraiban most némi derű, van, ki már végre nevetni is mer, a korai magányos felháborodás immáron a múlté. Taps. A három szereplő kivonulna, jobbra el (nem megy, az ajtó zárva). Aztán a terem is kiürül. Az ajtó tárva-nyitva: kész a leltár. Senki nem vitatja.

Szerző: Gáspár-Singer Anna

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!