Nem szokványos dolog, hogy egy házaspár közösen írjon könyvet, sőt egymás után többet is. Az sem szokványos, ha az első regényük akkora botrányt kavar, hogy a katolikus egyház ellehetetleníti a megjelenését. Rita Monaldi és Francesco Sorti történész-újságíró házaspár folytatásos történelmi regénysorozatukban az egyház több száz évvel ezelőtti bűneit leplezik le és ezzel nagyobb bajba sodorták magukat, mintha a maffiáról írtak volna.
fotó: Valuska Gábor
Érdekes, hogy az Imprimatur már megjelent 2004-ben a Magyar Könyvklub kiadásában, mégis a legtöbben csak most hallottunk erről a könyvről. Miért váltottak kiadót és miért tűnt el ez a regény 2004-ben?
Francesco Sorti: A Magyar Könyvklub egész egyszerűen átvert minket. A könyv előlegének csak a felét fizették ki és nem kaptunk semmilyen szerzői jogdíjat; promócióról pedig gyakorlatilag nem is beszélhetünk. Teljesen csendben jelent meg ez a könyv, nem volt könyvbemutató, nem voltak hirdetések, csak kinyomtatták és ennyi, pár hónappal később ki is került a forgalomból. Csak online lehetett megtalálni néhány terjesztőnél. A Magyar Könyvklub kiadási jogai lejárak, nem szabadna árulni azokat a példányokat, mert ez nagy kárt okoz nemcsak nekünk, hanem a kiadónak is. A könyvbemutatón vettük észre, hogy egyre több régi könyv van forgalomban, mert hozták azokat is dedikáltatni az olvasók.
Rita Monaldi: Nem beszélve arról, hogy ez az új kiadás egyben javított kiadás is, nagyon sok mindent változtattunk a könyvön: új dolgok kerültek bele, új részletek, bizonyítékok, amikre időközben találtunk rá és amik mind pontosítják a könyvet.
Francesco Sorti: Az is nagyon bosszantó, hogy még a címét is megváltoztatta a Magyar Könyvklub, adtak neki egy alcímet, amihez nem volt joguk.
Terveznek bármilyen jogi lépést az ügyben?
Francesco Sorti: A kiadónak kell ezeket megtenni és nagyon remélem, meg is fog történni mihamarabb.
Az imprimatur szó a pápa által kiadott engedélyt, pecsétet jelent, amelyet azokra a könyvekre ad ki az egyház, amiket megjelenésre engedélyez és ajánl. Ez főleg annak a fényében érdekes, hogy a könyvüket övező botrány legnagyobb szenzációja, hogy a Vatikán betiltatta. Készültek erre, tudták, hogy ki fogják váltani az egyház haragját?
Francesco Sorti: Semmit sem sejtettünk előre, nem gondoltuk, hogy ekkora botrányt fog okozni ez a könyv. Újságírók vagyunk, jól ismerjük az olasz állam működését, tudjuk, ha valaki veszélyes dolgokról ír, a maffiáról, a korrupcióról, akkor bizony problémái lehetnek a dologból, nekünk is voltak. Ekkor jött az ötlet, hogy menjünk vissza a múltba, ott aztán semmi bajunk nem történhet - rosszul gondoltuk. Háromszáz évvel ezelőtti dolgokkal kezdtünk el foglalkozni, azt hinné az ember, ezeknek már semmi közük a jelenhez, pedig van. Minden államnak és diktatúrának megvan a maga mitológiája. Azt gondolnánk a mai modern államok az egyházaktól függnek, hiszen az egyházban gyökerezik a múltunk, mert az minden államnál régebbi. Rátaláltunk Atto Melani személyére, aki egy hallatlanul érdekes ember volt, be akartuk mutatni az életét. Három hét alatt elkapkodták a könyvet, negyedikek voltunk a Corriere della Sera listáján és amikor az utánnyomásokra került volna a sor, csak egy hónap után vállalták, akkor sem annyi példányban, mint amennyire szükség lett volna. Eltűnt a polcokról a könyv, a kiadó nem tette bele a katalógusába se.
Tehát akkor valójában nem betiltották a könyvet, csak egyszerűen valakik elintézték, hogy ne lehessen megtalálni a boltokban. Miért tették ezt?
Francesco Sorti: Ennek több oka van, egyrészt gond volt azzal, hogy a 2002-ben megjelent Imprimaturban XI. Ince pápa bűneiről írtunk. XI. Ince volt az a pápa, aki sikerre vezetett a kereszteshadjáratokat a muszlimok ellen, rengeteg pénzt áldozott az egyház az ottomán birodalom tönkretételéért. Nem tett jót, hogy ezt a pápát nem a legjobb színben tüntettük fel a könyvben, mert az egyház éppen akkor akarta szentté avatni őt, személyének hőssé emelésével akartak küzdeni az iszlám ellen a kétezres években. Ne feledjük, hogy közvetlenül szeptember 11. után voltunk. Nem tehettek mást, annyira nagy volt a botrány, hogy egy szerzetest avattak inkább szentté, aki egyike volt a pápa melletti embereknek. Természetesen nem mondhatjuk ki, hogy a maga az egyház lehetetlenítette el a könyv megjelenését, és neveket se mondtunk, de az biztos, hogy a katolikus értelmiségiek kikeltek ellenünk, azt mondták elegük van az olyanokból, mint mi, akik tönkre akarják tenni az egyházat. Szó szerint sokként ért minket ez a botrány.
A másik ok az olasz rendszerben gyökerezik: Olaszországban a könyvpiacot néhány személy uralja: két-három újság és három-négy kiadóról van szó. Nem úgy van ez, mint Franciaországban vagy Németországban, ahol a piacon valódi verseny van, nem lehet előre garantálni egy könyv sikerét. Olaszországban, ha ezt a néhány embert leülteted egy asztalhoz, mindent eldönthetsz. Mikor láttuk, hogy egyszerűen lehetetlen küzdenünk a rendszer ellen, úgy döntöttünk, hogy nem fogjuk Olaszországban kiadni a könyveinket, hanem csak fordításban lesznek kaphatók külföldön. Ez volt végül a legnagyobb bűnünk. Szembe mertünk szállni a médiával és a kiadókkal, rossz példát mutattunk. Az olaszországi kiadónk kontrollálni akarja a külföldi megjelenéseket is, sajnos van is befolyásuk. A holland kiadónk egyelőre kinyomtatja olaszul is a könyveinket, ezeket online tudják megvásárolni az olasz olvasók, bolti forgalomban azonban nem kaphatók.
Tervezik, hogy visszatérnek az újságíráshoz?
Francesco Sorti: Ha valaki tényleg komolyan akar újságíróként dolgozni Olaszországban, azaz válaszokat akar találni, fel akar deríteni dolgokat, akkor nem kis veszélynek teszi ki magát. Minket is megfenyegettek gengszterek és egyes írásaink azért nem jelentek meg, mert befolyásos embereknek szúrták a szemét, többen bajba kerültek volna. Meguntuk azt, hogy félelemben kell élnünk, úgy döntöttünk, akkor inkább menjünk vissza a múltba. De kiderült, a múlt néha sokkal fontosabb, mint a jelen.
Rita Monaldi: Bizonyos szempontból kockázatot persze vállaltunk, hiszen a biztos munkánkat adtuk fel azért, hogy kipróbáljuk, milyen egész nap pizsamában otthon lenni és írni. Két gyerekünk van, nem volt könnyű döntés, de szerencsénk volt. Nem is sejtettük, mennyire összetett témára találtunk rá, amikor elkezdtük írni a könyvet. A kérdésre válaszolva, nem tervezünk visszatérni az újságíráshoz.
Nagyon sokan az új Da Vinci-kódhoz hasonlítják az Imprimaturt, mit gondolnak erről?
Rita Monaldi: Nem lehet összehasonlítani A da Vinci-kódot és az Imrimaturt. Dan Brown regénye nem valódi történelmi regény. A mi könyveinkben minden igaz, az utolsó részletig visszakereshető a megadott forrásokban. A legnagyobb részletességig próbálunk hűek maradni a tényekhez, ha valamiben nem vagyunk biztosak, akkor azt nem írjuk meg. Apróságnak tűnhet, de például, ha azt írjuk, hogy az egyik pap zöld pohárból ivott, akkor azt azért mondjuk, mert az emlékirataiban rátaláltunk erre a részletre. Szerencsések vagyunk, mert a történelem annyira érdekes, hogy nem szükségesek nagy csavarok a sztorinkba, ahogy haladunk a kutatásban, számunkra is meglepő fejleményekkel találkozunk.
Francesco Sorti: Fontos, hogy nem meggyőzni akarjuk az olvasót, nem téríteni akarunk, hanem egy közös utazásra akarjuk invitálni. A legfontosabb dolog, hogy akkora örömét lelje az olvasásban, mint amekkora nekünk volt a történet megírásában. Másodszor az a cél, hogy azt a tudást, amit szerzőként megszereztünk, azt az olvasóknak is át tudjuk adni, de didaktikus kinyilatkozások helyett ezt egy közös felfedezés útján tegyük meg.
Mindig együtt írnak? Hogyan osztják meg a munkát? El tudják képzelni, hogy külön munkákba fogjanak?
Rita Monaldi: Minden nap írunk; csak együtt tudunk dolgozni. Az írást mindig megelőzi egy hosszú kutatási időszak, egy-egy könyv esetében másfél évről is beszélhetünk. Annyira könnyen megy már a közös munka, hogy sokszor nem lehet eldönteni, hogy a szövegben melyik kinek a mondata. A kutatást mindig felosztjuk egymás között az alapján, hogy kihez mi áll közelebb, de a végeredmény közösen születik meg. Nem tudnám elképzelni, hogy külön dolgozzak valamin, legalábbis nem ebben a történetben. Most jelenik meg a negyedik könyvünk, és mivel hét kötetesre tervezzük a sorozatot, ha lesz is egyéni munka, az egyelőre még várat magára.
