„A legnagyobb öröm az életemben, mikor felébredve rohanok az írógéphez, mert valamilyen új ötletem támadt. Az érzés még mindig ugyanolyan, mint mikor tizenkettő voltam.” Ray Bradbury 90 éves.
Life on Mars - Marsbéli krónikák (The Martian Chronicles)
Az 1950-ben megjelent, 10 elbeszélést tartalmazó könyv sokat hivatkozott alapmű. Főként arról krónikál, hogyan kolonizálta az emberiség a Marsot, és hogyan fogadták a hódítást a „bennszülöttek”. Bár újraértelmezte és megújította a műfajt, tévedés és leegyszerűsítés is kizárólag sci-fiként definiálni, hiszen Bradbury az emberi drámákhoz gyakran csak ürügyként alkalmazta a műfajt (nem is szereti, ha sci-fi írónak nevezik, a Marsbéli krónikákat egyébként fantasyként határozta meg). Ha merészek vagyunk, akár költőként is aposztrofálhatjuk a szerzőt, hisz a szövegben zakatoló ritmus a lírai műnemhez is közelíti a novellákat, azonkívül társadalomkritikusnak és látnoknak sem utolsó: a Marsbéli krónikákat az ötvenes évek puskaporos hangulatú levegője lengi be. A technika veszélyei, a fenyegető atomháború, a mccarthyzmus fasizmusa legalább annyira jelen van, mint maga az ember, a maga vágyaival, félelmeivel, elidegenedésével.
A jövő elkezdődött? - Fahrenheit 451 (Fahrenheit 451)
A papír gyulladáspontjáról elnevezett, 1953-as disztópia egy Gutenberg- galaxis-fóbiás totalitárius diktatúráról szól, ahol a humanista életmodellnek befellegzett, a könyvégetők - a Tűzőrök - nagyra becsült mesterségével a náci múlt idéződik fel. A főhős, Guy Montag, aki előtte tűzoltó volt, és hivatása szinte érzéki gyönyörűséget okoz számára, a regény folyamán átlátja a hatalom manipulációit, a konformizmus gúzsába tekert lélektelen jelent, és a Tűzőrből Könyvemberré lesz: az ő feladatuk, hogy a könyvek által közvetített értékeket átmentsék az utókornak. Bradbury sötét utópiájának beigazolódását egyesek közeli időpontnak vélik, a lángoló emberi szellemet kioltó hatalmat a médiával azonosítva: nem alaptalanul, hiszen az író maga is hangsúlyozta viszolygását a tévéképernyőkből áradó információ-cunamitól. A könyvből készült Truffaut-filmet viszont nem érdemes kihagyni, akkor sem, ha Televíziómumus adja!
A gyermekkor vége - Gonosz lélek közeleg (Something Wicked This Way Comes)
Mi történik, ha két tizenéves srác túl kíváncsi? A Tom Sawyer óta tudjuk, hogy nem sok jó. Az éj közepén Jim és Will a kisvárosba érkező vándorcirkuszosok titkai után szaglászik, és ennek következményeként olyan helyzetekbe keveredik, amiről itt és most nem rántanám le a leplet. Legyen elég annyi, hogy Bradbury ezzel az 1962-es regénnyel a horror műfajban próbálta ki magát, misztikus és rémisztő történetet vetett papírra, amely a kamaszregények báját sem nélkülözi. Szerintem az is vicces - de biztos csak nekem-, hogy egy 1968-as Agatha Christie-krimi címe Bradbury ezen művének címével lép párbeszédbe (Balhüvelykem bizsereg - ez a Christie-regény címe, a teljes sor: „Balhüvelykem bizsereg, gonosz lélek közeleg” - Shakespeare: Macbeth). De ez nyilván csak véletlen.
