Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok
Magvető Könyvkiadó, 2014, 612 oldal, 3192 HUF
Fotó: Valuska Gábor
Sokan sokszor soproni írónőként emlegetik Rakovszky Zsuzsát, aki szombat délután a Margó Fesztiválon mesélt új kötetéről, a Szilánkokról, holott a szerző éveket élt annak idején Budapesten, igaz, akkor meg – mondja ő – tulajdonképpen budaörsi volt. „Túl van dimenzionálva ez a soproniság”, oszlat szét egy irodalmi legendát, ami már csak azért is nehéz, hiszen új regényének fiktív helyszíne, Sók, számtalan vonásában szülővárosára emlékeztet.
Az írónő a Szilánkokhoz igyekezett olyan nevet találni, amely nem kötődik valós településhez, így végül a nagymamája családnevéhez (Sóki) nyúlt, és alkotta meg belőle a Balkay család városának nevét. Vannak azonban olyan történeti elemek, melyek igenis Sopronhoz köthetők (ezek közé tartozik például a bankbotrány, a sikkasztó bankigazgató, valamint az egészről látszólag mit sem sejtő, „költői lelkületű” bankigazgatóné figurája), melyek és akik azután a kötetben is szerepet kaptak. Ráadásként kiderül az is, hogy a kötet szerkesztőjével (és a szombati beszélgetés moderátorával), Szegő Jánossal még a szerkesztés fázisában át kellett nevezniük a regény egyik települését, ami – ismeri el nem titkolt büszkeséggel Szegő – nagy öröm volt.
A századelő modernizmusa, a hagyományos világkép széttöredezése, a világháborús kataklizma mind-mind fontos mozgatórugói a cselekménynek, pontosabban cselekményszálaknak, hiszen a narráció több hangon és formában (naplórészlet, újsághír, stb.) csendül fel. „A figurák általában amalgámok”, több emberből gyúrja össze őket; fontos, hogy legyen egy fizikai és gondolati mivoltjuk, társadalmi, életkorbeli tulajdonságaik, ezeknek pedig az adott karakterben mind egymásra kell épülniük.
A többi margós cikkünket az alábbi linkre kattintva olvashatod!
„A prózaírás lelkigyakorlatféle”, hiszen még az ellenszenves figurák helyzetébe is bele kell élnie magát, akkor is, ha nem mindegyiket tudja egyformán közel érezni magához. „Valamilyen igazsága mindenkinek van” – teszi még hozzá. A regény hőse tradicionális közegben nőtt fel, beilleszkedni azonban nem tudott, ezért a nagyvárosi progresszió felé fordult. Rakovszky Zsuzsa elárulja, nehezen választott címet (eléggé sajnálta, hogy a Pont és ellenpont már foglalt volt), a Szilánkokkal végül azonban azért is elégedett, mert jól kifejezi az akkori hagyományos világszemlélet szétesését.
A beszélgetés során apró műhelytitkok is kiderülnek, például, hogy a regénybeli város két lapja (a Sóki Hírlap és a Sóki Napló), melyek gyakran gyökeresen ellentétesen számolnak be a napi eseményekről, sok visszatérésre, ellenőrzésre adtak okot. Rakovszky Zsuzsa nevetve idézte fel, hogy nagy örömét lelte a fiktív híradások megírásában, ugyanakkor sokszor vissza kellett lapoznia, mert mindig elfelejtette, hogy melyik lap a progresszív és melyik a konzervatív. A regényt amúgy 2,5-3 évig írta, és írás közben nem csak előre, hanem „előre-hátrament benne”, egyrészt a kontroll miatt, másrészt mert „nem folyamatosan írta, hanem ahogy jött”. A következő kötete azonban már minden bizonnyal egy verseskötet lesz, hiszen prózaírás közben sok verskezdemény gyűlik össze, ráadásul „a költőiség egy idő után elkezd hiányozni”.