Első mondat: “Azon az estén, mikor a motorkerékpár lassított a Tanács épületének lépcsői előtt, majd leadták a három lövést az öcsémre, akinek a repedésekbe lecsordogált agyvelején még napokkal később is galambok veszekedtek a párolgó esővíztől fülledt napsütésben, én három sarokkal arrébb éppen ittam, és mindent megtettem azért, hogy másnap reggel egy darab szarnak érezzem magam.”
Végre született egy regény, ami bátran felvállalja műfajiságait, rögtön többet is, izgalmas, lendületes, humora is van, és még az ún. angolszász trendekhez is illeszkedik. Sepsi László Pinky című regénye egy olyan világban játszódik, amiben tündérek, vérfarkasok, vámpírok élnek együtt az emberekkel, de mindezt nem bután és értelmetlenül teszik, hanem egy jól felépített rend szerint. Ezt a színes társadalmat, ami egyébként pont annyira színes és hierarchizált, mint a saját társadalmunk, a Tanács vezeti, és ahogy annak lennie kell, többen lázadoznak ellene a nagypolitikában. A sztori egyszerű krimi, amennyiben a Jynx nevű főszereplő testvérét rögtön az elején megölik, kicsit később a szeretőjét is, mindannyian a Tanács tagjai, így joggal kezdenek félni attól, hogy egyesével levadásszák őket. Jynx a pinky nevű speckó drogkoktélon él, az a benzin a mindennapokhoz, mert a hatása nagyjából olyan, mint a kokainé, új személyiséget ad, élesebben és pontosabban észlel dolgokat, bátrabban és keményebben tud beleállni mindenféle ügybe és helyzetbe. A pinky túlzás nélkül óriási biznisz, szervezi és irányítja az embereket és a kapcsolatokat. Ebben a különleges világban egy még különlegesebb világot nyújt a fogyasztóknak, és kereslet az van. Az egyik pultoslány Scarlett O’Harára issza magát az Elfújta a szélből, egy tanárnő Sidney Poitier-re, mert máshogy nem tudja a felsős osztályát irányítani, csak ha reggel megissza a narancsízű rózsaszín löttyöt, amit legálisan lehet vásárolni, mint a kólát.
Sepsi László: Pinky
Libri Könyvkiadó, 2016, 357 oldal, 3499 Ft
A könyv egy noir hangulatában építkezik, a főszereplő sokat dörmög és iszik, apró lépésekkel próbálja kideríteni pici társával, Wendyvel, ki is lehet a tettes. Ők nemcsak a nyomozásban, hanem az életben is társak, akármennyire bonyolult és hihetetlen is ez, de egy ponton már az olvasó fantáziáját is megragadja, ahogy egy pultoslánnyal szexelve a picike tündérlányra gondol Jynx. A Pinky ebből a szempontból egy borzasztóan mai történet, hiszen a többségi társadalomba mindenféle migránsok, kisebbségek próbálnak beilleszkedni, de ez változó sikerrel megy nekik. Hol az erőszak, hol az alku segíti fenntartani ezt a nagy és színes közösséget. Az mindig érdekes, hogy a mindennapjainktól ennyire távol tartott történet hogyan mutatja meg mégis a saját társadalmunkat, kiket nevez idegennek, hogyan ábrázolja a kisebbségeket és mit gondol a többségi társadalomról.
A nyomozás se igazi nyomozás, de ez nem is baj, nincsenek bizonyítékok és szemtanúk, de még igazi tettes sincsen, csak áldozatok vannak. Sepsi ügyesen oldja meg, hogy valami nyomasztó és megoldhatatlan feladattal kelljen szembenézniük hőseinknek. Valamivel, aminek nincs fizikai teste, mert “akiről beszélünk, egy vírus, egy betegség, ami álomról terjed álomra, és ha egyszer befurakodott a gondolataid közé, szinte lehetetlen kiűzni onnét”.
Sepsi egy helyen elmondta, hogy az első könyve után, amit mindössze 18 évesen írt, Márton László írt lehúzó kritikát, amitől még az írástól is elment a kedve. Én pont ezért óvatosan fogalmazok, mert szívesen olvasnék még a szerzőtől. A szerző nagyon ismeri a műfajt, ez kiderül a regényből is, illetve más írásaiból is, ezért olvasóként engem sokkal jobban bevihetett volna az erdőbe, ahogy például Jynxet a tiszafák közé, mert a könyv legjobb részei azok, amikor bátran elrugaszkodik, hogy megteremtse az egyes világokat, ahova a főszereplőjét viszi. Például nagyon izgalmas, ahogy a Barlang nevű szórakozóhelyet bemutatja a sok örökéletű fiatallal, akik nem mernek felmenni a napra, és a Denevér nevű főnök szinte eggyé válik a környezetével, annyira le van pusztulva. Néhány mellékszereplőnél azt is bizonyítja a szerző, milyen ügyesen képes karaktert teremteni, és tök jó lett volna, ha a legfontosabb szereplőket sokkal korábban sokkal mélyebben megismerhetjük, és leginkább erre nyelvileg lenne szükség, mert hiába a sok párbeszéd, nagyon hasonlóan beszél itt mindenki.
Pinky megjelenése örömteli, amennyiben egy nagy kiadó bátran mer kísérletezni új műfajokkal, témákkal és így szerzőkkel is. Persze ez náluk sem példa nélküli, hiszen ők adták ki Bartók Imre trilógiáját, A patkány évét, ami sokkal többet vállalt a Pinkynél, összetettebb és izgalmasabb világot épített, de talán nem voltak felkészülve még az olvasók erre. Fontos ugyanis, hogy a könyv egy pontig irodalom, egy ponton túl pedig termék, amit csak úgy lehet eladni, ha van célközönsége, és egy ilyen urban fantasy megjelenése a piacon nem egyértelmű, alig van hagyománya, a hasonló angolszász könyvek kisebb kiadóknál egy jól célzott szubkultúrát, olvasói réteget érnek el. Ez most egy komoly és határozott nyitás, ami ráadásul a Dunajcsik Mátyás Lehetőség márka alatt jelenik meg. A Libri Izlandra költöző volt szépirodalmi főszerkesztője minden évben választhat egy könyvet, amit kiadnak. Tavaly szintén egy fiatal, a fősodortól némileg eltérő karakterő verseskötete, Dékány Dávid Darwin Motelje jelent meg így.
