Fotó: Csepeli Eszter

Pogány Judit, Péterfy Bori és Kurta Niké harcolnak a színes, párizsi rongyokért. Parti Nagy Lajos Kispárizs című novellájából Nagypál Orsi rendezett kisfilmet. Ibusáron járunk, ahova egy nagy doboz ruha érkezik, valamelyik csillog, valamelyik szőrös, valamelyikről ki sem lehet találni, hogy kell felvenni. Csütörtökön kezdődik a Friss Hús kisfilm-fesztivál, a teljes program itt található. A Kispárizst a Daazo.com a Friss Hús Classics-ban mutatta be, a többi kisfilmet itt nézhetitek meg. A rendezőtől emailen kérdeztünk párat.

Először mindenki nézze meg a kisfilmet!

Amikor Parti Nagy adaptálására vállalkozik valaki, akkor a lehetetlent kísérti. Miért választottad a Kispárizst A hullámzó Balatonból?

Egyrészt mert szerintem ennek a sztorija volt a leglátványosabb. Magát a verekedést, a túrást, a beledöngölést már olvasás közben el tudtam képzelni. Itt nemcsak a nyelvi játékosság, hanem a képek abszurditása is remekül működik. Másrészt végre egy film sok női szereplővel! Tetszett, hogy falusi asszonyok, lányok vannak a középpontban, olyan nők, akik élték a dolgos szocialista munkásasszonyok életét, melóztak hajnaltól, aztán háztartást vezettek, tűrték a férjurak kocsmázásait, és közben selyembugyira és igazi nejlonharisnyára vágytak. Olyan nők akartak lenni, olyan szexisek és vonzók, mint Gina Lollobrigida és Sophia Loren: a munkásköpenyek és fűzős bokacipők világában. Ez csodás analógiája az egész ország Nyugat-vágyának, már ami a nyolcvanas éveket illeti.

Tedd a szívedre a kezed: szerinted mit nyertél és mit veszítettél az adaptáció során?

Nem hiszem, hogy bármit is veszítettem volna, legalábbis nem az adaptáció ténye korlátozott, hisz szabad kezet kaptam. A szokásos dolgok korlátoztak: pénzszűke, ebből adódó időhiány, mert elsőre 5 naposra írtam a forgatókönyvet, aztán meghúztam minimum 4 naposra. Végül hármat tudtunk forgatni. Így sajnos sok minden kimaradt, bonyolultabb beállítások, kameramozgások, részletek, amikkel még elemeltebb, még abszurdabb lehetett volna a film. Az, hogy a novella csodás karakterleírásai és nyelvezete el fog veszni, ez nem volt meglepetés, ez világos volt az elejétől. A szándék az volt, hogy ezek helyett tudjunk a képi világba elég abszurditást és humort beletenni.

A filmkészítés ad akkora szabadságot neked egy fiktív világ megteremtésében, mint az olvasás? 

Nem, lásd az előző választ. Amikor én írok történetet, már automatikusan le is korlátozom magam: csak semmi tömegjelenet, semmi éjszakai vihar, lehetőleg kevés helyszín… Ez biztos baj is, de egyelőre azt tapasztalom, hogy nem érdemes drága filmet írni, a megvalósítására túl kevés az esély. Szóval szabadságról szó nincs. Ugyanakkor igyekszem ezeket a kemény korlátokat kreatív inspirációnak felfogni: hogyan lehet a kevésből sokat kihozni? Szép kihívás. Az olvasás teljesen más élmény, ott elengedem magam.

Mit szólt Parti Nagy, hogy összesen egy mondatot hagytál meg tőle? Pont ezt: A szíves kurva anyádat, azt.

Az összes dialógot átnézte, átfésülte, így ebből nem volt köztünk vita (máson sem). Megtiszteltetésnek vettem, hogy ő foglalkozott a szöveggel, számított neki, milyen mondatok kerülnek a szereplők szájába. Kedvenc átírásom a részéről a temetés jelenetben van: "meg a kis szendeszűzön is csupa párizsi divat" mondatban pirossal áthúzta a szendezüzet, és kijavította "puncimancira". Csodás!

Ha kedvedre választhatnál egy irodalmi alkotást, amit leforgathatnál, akkor mit választanál? 

Ritkán gondolom azt könyvről, hogy de jó lenne megfilmesíteni, pont a már említett anyagi korlátok miatt. A kortárs magyar irodalom novellái pedig többnyire mind nyelvközpontúak, nem képekkel operálnak, hanem nyelvi bravúrossággal, az pedig megfilmesítéskor leginkább elveszik. Meg van olyan kedvencem, amit már megcsináltak, mint például a Vesztegzár a Grand Hotelbent. Ami óriás feladat lenne, az Grecsó Krisztiántól a Mellettem elférsz, imádtam, szerintem lehetne kezdeni vele valamit mozgóképen is.

Külföldi fesztiválokon hogyan fogadják a filmedet? PNL novellája nekem nagyon magyar, nagyon helyhez kötött a nyelvisége miatt, a filmed viszont olyan szépen kinyitja azt a kis falut, hogy elveszik a lokális beágyazottsága.

Nagy dilemma volt, hogy nyugaton értik-e az egész géprongy-segély-turi sztorit. Mint kiderült, fogalmuk sem volt arról, hogy mi itt minden nyugati tárgyért, ruhadarabért ölni tudtunk volna annak idején a vasfüggöny mögött. Számukra a sztorinak ez a politikai vetülete nincs meg, nekik "csak" az emberi mohóságról és irigységről szól a film, és így is működik. Kelet-Európában viszont azonnal átjön ez a jelentésréteg is. Remélem, ebben a közegben az is átjön, ahogy ez a történet gyönyörűen reflektál a mai állapotokra is: nagy küzdelmek árán eljutottunk a nyugati, kapitalista világba, de most meg ez sem annyira tetszik.