Jogi karnak induló féktelen mulatozás, öngyilkossági kísérletnek induló boldog házasság, utcának induló aprócska köz. 125 éve született az elesettek, fura figurák, a színpad és a jó bor nagy barátja, a pesti éjszaka legjobb formában lévő irodalmára, az örök ellenzéki botrányhős, kinek német nagyanyja miatt még a nácik is munkát adtak volna. Öt kalandos történet Tersánszky Józsi Jenő életéből.
A tisztes erdélyi polgárcsalád fia, Tersánszky Józsi Jenő nem a gyönge szívét, csak a jogi egyetemre összespórolt tandíját kártyázta el. Így a szapáryfalvi jegyző- és a nagybányai joggyakornokoskodás után a segédmunka, és a bohémélet következett, művészi ambíciói pedig végül nem a vásznon, hanem a papíron teljesedtek ki. Első novelláskötete 1911-ben jelent meg, ám az irodalom már akkoriban sem volt túl jó üzlet.
A nélkülözést 33 éves korában unta meg (akkorra már túl volt egy háborún meg a hadifogságon), és 1921. június 16-án az Erzsébet hídról a Dunába vetette magát. Egy ilyen eset után a kevésbé szerencsések a gyászjelentés rovatban találnák magukat, a Tersánszky-féle kiváltságosok viszont a hétköznapi csodák között. Bármennyire is bizarrul hangzik, az öngyilkossági kísérlet végül élete legjobb döntésének bizonyult, ugyanis ha nincs a nyári csobbanás, sosem ismeri meg első feleségét, Molnár Sárit. Sári igazi múzsaprototípus volt, irodalmi álmokat dédelgetett, és az újságcikk hatására megkereste az írót. Tersánszky pedig tudta, „hogy ha már egy lány valakit kiválaszt, hogy annak panaszkodja ki így a lelkét, akkor nem is akar már messzebb menni azért a jó szívért, akit keres”. Szeptember 8-án tartották a kézfogót, amit 39 évnyi házasság követett.
A harmincas években gitár- és fuvolajátékával szórakoztatta a fővárosi kabarékban összegyűlt nagyérdeműt, sőt 1932-ben, Képeskönyv Kabaré néven saját társulatot is alapított. A legendás színházi rendező, Hevesi Sándor még egy saját színdarab megírására is rávette. (Ez volt a Cigányok című zenés komédia, amit 2010-ben Grecsó Krisztián írt tovább, kevésbé vidáman.) Szidike című darabja 1923-ban debütált a színpadon. Egy évvel később megírta A céda és a szűz című kisregényt, ami végül 1927-ben jutott el a cenzorokig, őt pedig a szeméremsértő kisregény miatt két hónapos börtönbüntetésre ítéltek.
A negyvenes években a háborús hős szerepébe is belekóstolt, ám hősiessége nem a harcmezőn mutatkozott meg. 1942-ben a Herrenvolk haditudósítóként fogadta volna a tagjai közé, ám ő meg sem hallotta a rendkívül „nagylelkű” ajánlatot. Meghallotta viszont a rászorulók hangját, és ott nyújtott nekik segítő kezet, ahol csak tudott. Hamis igazolványokat, és búvóhelyet szerzett zsidó származásúaknak, ő bújtatta jó barátját, a Nyugat alapító főszerkesztőjét, Fenyő Miksát is. Fenyő a kényszerű bújócska idején gyakran a WC-n talált menedéket a kíváncsi szomszédok elől, ugyanis a házaspárnak mindössze egyetlen szobája volt. Háború alatt írt naplójában kíméletlen őszinteséggel ír érzéseiről, és abban reménykedik, hogy hamarosan vége az újabb nélkülözésnek. „Bár megmaradna lakásom és hangszereim és könyveim és ruháim és bundám és simán mehetnék Bukarestbe nejemmel…”
Tersánszky még több mint negyven évvel a halála után is képes volt ramazurit csinálni. A főváros tavaly még a tizennyolcadik kerületi utcanévtáblát is elkobozta, ugyanis szerintük az író kommunista volt. A Tanácsköztársaság idején valóban szimpatizált a forradalommal, később viszont olyannyira nem voltak ínyére a kommunista eszmék, hogy a korszak legnagyobbjaihoz hasonlóan ő is bábjátékok, és gyerekkönyvek között töltötte a mellőzés éveit. A pártvezér 60. születésnapjára megjelent egy kötet, Magyar írók Rákosi Mátyásról címmel. Az eredeti tervek szerint Tersánszky is publikált volna benne, ám A nadrágtartógyáros című írásától kilengett a cenzúramérő. A novella kopasz, köpcös címszereplője, aki a saját maga nadrágtartós szobrait nézegette a pincéjében, erősen áthallásos volt.
(A névtábla azóta visszakerült, igaz, hogy nem eredeti helyére, hanem a tizenkettedik kerületbe, a Kisdobos köz falára. A közterületi leminősítés szerencsére a lényegen nem változtat. Tersánszky Józsi Jenőnek ott a helye a legnagyobbak között.)
