Tarjányi Péter-Dosek Rita: A pápa emberei
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2012, 2443 Ft
Az elmúlt években nem kímélte a nemzetközi sajtó a katolikus egyházat, a hivatali visszaélésektől egészen a pedofiíliáig terjed a bűnlajstrom. A botrányok során egyre több derült ki arról, miként is működik valójában, a színfalak mögött az egyház. Arról azonban, hogy a diktatúra időszakában hogyan irányította, illetve hogyan próbálta felügyelni a hatalom besúgóin keresztül az egyház szervezetét, szinte semmi nem került napvilágra. Tarjányi Péter és szerzőtársa, Dosek Rita ennek jártak utána, és fogalmazták meg egy történelmi kalandregény keretei között.
A pápa emberei egy elég széles időskálát átölelő történelmi kalandregény – magyarázta a biztonságpolitikai szakértő könyvének sajtótájékoztatóján a ParaPark pincéinek rémületét túlélő újságíróknak. Az első részben Tarjányiék az 1940-es évektől egészen 2005-ig jutnak el, lóugrásban – a '80-as évek végének és a '90-es évek elejének kifejtése a második kötetre marad.
„A könyvből kiderül, hogyan működött annak idején a Keleti Blokk információgyűjtése – civil nyelven kémkedése –, és hogyan hálózta be rendszer a katolikus egyházat. Egy diktatúra csak azt nem képes lehallgatni, hogy mi van az állampolgárának fejében, amit viszont az egyház nagyon tudatosan ki tud énekelni belőle. Teljesen természetes volt, hogy információgyűjtési szempontból ezek az emberek kiemelt figyelmet kaptak." A kommunizmus elleni harc egyik meghatározó alakja lett azonban a lengyel Karol Wojtyla, akit 1978-ban II. János Pál néven avattak pápává. Wojtyla életét az 1940-es évek elejétől kezdve a diktatúra és az emberek megnyomorítása elleni harc határozta meg – és nem változott ez akkor sem, mikor az egyház irányítása a kezébe került.
Tarjányi azok között volt, akik magyarországi látogatása során védelmet biztosítottak a pápának. „Szakmai szempontból különösen az volt érdekes számomra, hogy bár az iszlamisa terroristát, Ali Ağcát elfogták, az 1981-es merénylet körülményei homályban maradtak. A valós mozgatórugókon mindenki átsiklik" – fogalmazott a szerző. „Egy merényletnek mindig vannak előkészítői is, akikről máig csak találgatásokat, homályos célozgatásokat hallhattunk. Most már olvasható a mi változatunk, és a tapasztalataim alapján nyugodtan állíthatom, hogy szerintem igazunk van."
A regény írása során a két szerző szisztematikus tényfeltáró munkát végzett. „A múlt beszélni kezd, ha az ember értő füllel hallgatja. Azok az emberek, akik abban az időszakban éltek és dolgoztak – elhárító tisztek, hírszerzők, olyan ügynökök, tartótisztek, akik beszerveztek papokat –, a mai napig elérhetőek, csak eddig hallgattak. Megtalálni is nehéz volt őket, de rávenni őket a beszédre, még inkább" – avatta be a műhelytitkokba Tarjányi az újságírókat.
„Az egyik akkori tartótiszten keresztül eljutottunk két olyan katolikus paphoz, akik annak idején ügynökök voltak, és a mai napig az egyháznál dolgoznak. Maga a találkozó is egy érdekes helyzetet adott és mutatott, ugyanis 20-30 év távlatából a tartótiszt megrántotta a telefonzsinóron keresztül a volt ügynökét, és az ügynök a mai napig engedelmeskedett, miközben már 23 éve rendszerváltásról beszélünk" – fejezi ki hitetlenkedését tapasztalatairól. „Le tudunk ülni ezekkel az emberekkel beszélni, és ezek az emberek el kezdenek mesélni. Nem akarom őket bántani, nem török senki felett pálcát. Ez a másik nagyon fontos tapasztalat, hogy tulajdonképpen az, hogy valaki ügynök legyen, az egyetlen egy dologtól függ csak: akarja az állam vagy az a kommunista titkosszolgálat, vagy nem akarja. Ha akarja, előbb vagy utóbb összehozza. Ezért nem akarok pálcát törni senki felett, mert lehet a legerősebb a hitében, mindenkinek van gyenge pontja, amin keresztül bánthatják, zsarolhatják. Én azt láttam, hogy őket is megnyugtatta, hogy nem arra voltunk kíváncsiak, hogy mit tettek, hanem hogy ez az egész rendszer hogyan működött." Ami nyilván felveti a kérdést, miért nem oknyomozó riportok sorát olvashatjuk valamelyik heti- vagy havi lapban. „Tudatosan választottuk a regény formátumot, mert nagyon érzékeny témákat érintünk. A múltat elhallgatni egyébként tipikusan magyar hozzáállás. Míg máshol szinte minden adat nyilvános, nálunk a rendszerváltás óta nem sikerült feloldani az ügynökakták titkosítását. Szól ez a könyv erről is –arról, hogy gondolkodjunk el végre, milyen politika vesz minket körül."
Tarjányiék előző – szintén kétrészes - könyve, A Balkán angyalai már átlépte az országhatárt, olyannyira, hogy az Egyesült Államokban már kapható, sőt a köteles példányok már a Kongresszusi Könyvtárban megtalálhatóak. „Egészen eltér a látásmódunk attól, amit az USA-ban megszoktak. Mi a múltunkból megtanultuk, milyen az, amikor az ember a vesztes, az elnyomott oldalon áll. Van olyan ember, aki látott Afrikában egy olyan vadászt, aki látott egy orrszarvút, ami látta az oroszlánt. Mi, magyarok ettünk az oroszlánból. És éppen ettől leszünk hitelesek. Ráadásul nekem az a mániám, hogy reális akciókat írjunk meg, kiderül például, hogyan zajlik egy merénylet egy városban. Nem terrorista kézikönyvet írtunk, de az alapvető működési modellek megismerhetőek belőle. Sokak számára ez egyszerre ismeretlen és lenyűgözően izgalmas világ." A pápa embereinek folytatását 2012-ra tervezi a szerzőpár, s az, hogy tulajdonképpen mi történt II. János Pál pápával Magyarországon, az első kötetből még nem derül ki.
(Az anyagért köszönet a Librinek)
