Az Iszlám Állam irányítói pontosan tudják: hiába pénzhiány, hiába gyenge hadsereg, az önmagát potenciális áldozatnak érző embert cselekvésképtelenné béníthatja a félelem, ha otthonos, belakott territóriumán belül sem érzi magát többé biztonságban. Ráadásul ott a vérprofi toborzási technika, melynek eredményeként Európában szocializálódott fiatalok tömegei engedelmeskednek mindenre elszánt tömeggyilkosok szirénszavának. Kontinensek, szuperállamok, hadseregek ácsorognak tehetetlenül néhány ezer mániákussal szemben, a kiszámíthatatlan terrortámadások szaporodnak, sőt a mindennapok alapvető tartozékai lettek, bérelt helyük van az újságok címlapjain. Világszerte terjed a rettegés, megoldás pedig nincs. A Sándor-palotában, az Iszlám Állam – Terrorizmus 2.0 című könyv bemutatóján Simicskó István honvédelmi miniszternek jutott volna a megtiszteltetés, hogy beharangozza a kötetet, ő azonban nem volt jelen az eseményen, és távolmaradásának okát sem tudtuk meg.
A bemutatott könyvet nyilván nem csodafegyvernek szánták az IS elleni háborúban, mely sikeres hadjáratok vezetéséhez szolgál majd pontos útmutatóul. Ahogy Benkő Tibor vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke fogalmazott, a könyv hiánypótló, példaértékű kiadvány akart lenni. Az elismert szakértők által írt kötet három egységre tagolódik: az első rész felvázolja a jelenség történelmi hátterét és beszél az előzményekről, a második fejezet a fundamentalistákat mozgató filozófiáról, ideológiáról értekezik, a harmadik pedig a befolyásolás trükkjeit, a manipulációs technikákat vizsgálja. Talán választ ad arra is – vagy legalábbis megkísérli –, hogy miért nem képes a nyugat felvenni a versenyt egy középkori módszerekkel operáló közösség kommunikációs stratégiájával, és hogyan lehetne az aljas toborzó propaganda ellen hatékonyabban fellépni. Vagyis összefoglalóan és részletesen tárgyal egy olyan jelenséget, amelyről mindenki hallott, amitől mindenki fél, de valójában nagyon keveset tud róla.
Kapcsolódó cikk:
Loretta Napoleoni: Európának nem az Iszlám Állam jelenti a problémát, hanem az oroszok
Benkő ért a drámai fokozáshoz, és érzelmes, néha kicsit riasztó húrokat is megpengetett rövid beszédében: beszélt az IS brutális módszereiről (kínzások, lefejezések), nehéz harcnak nevezte az ellenük vívott küzdelmet, és szomorúan említette meg, hogy az átlagember sosem tudhatja, vajon visszatérhet-e szerettei körébe valaha, ha mondjuk beteszi a lábát egy plázába. „Ki tudja megmondani, hogyan lépjünk fel az ellen, ahol a halál dicsőség?” – tette fel a szónoki kérdést, hozzátéve: „Nem elfogadható, hogy egy ilyen világban éljünk és rettegjünk.” A félelmetes vízió hatására többen kérdően összenéztek – itt is jó sokan vagyunk, kiváló célpontot nyújtunk, juthatott az eszükbe -, de végül úgy döntöttek, ennyi hatásvadászat még belefér egy katonaember beszédébe. Benkő lelkiismeretes vezérkari főnökként biztosította a hallgatóságot arról is, hogy a magyar honvédség mindig ott lesz, amikor szükség van rá, amikor magyar állampolgárokat kell megvédenie a terroristáktól.
Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó vezérigazgatója Winston Churchilltől és Hankiss Elemértől idézett: ők jóval a jelen drámai eseményei előtt figyelmeztették az emberiséget a növekvő vallási fundamentalizmus veszélyeire. Kocsis szakkönyvként definiálta a kötetet, de hozzátette, mindenkinek érdemes elolvasnia, akit foglalkoztatnak a jelen riasztó jelenségei, és aki az álomvilágba menekülés helyett a szembenézést választja. Bár a megszólalók többször is belefutottak abba a csapdába, hogy az Iszlám Állam szóösszetételből elhagyták az állam kifejezést, azért az nyilvánvalóvá vált, hogy a könyv még véletlenül sem tenne egyenlőségjelet a muzulmán hit követői és az IS terroristái között.
Olvasd el Simicskó előszavát a kötethez: