Kissé túlteng itt nálunk a szépirodalom, ezért most közös nagy léghajónkból nem kidobálom a ballasztot, mint tesszük általában, hogy szárnyaljunk és kábuljunk az éterben, hanem leghorgonyzom: vizsgáljunk egy kis rögvalót is. Pláne, hogy a történelem sokkal de sokkal fantasztikusabb a legjobb elmeszüleményeknél is.
Aaronovitch, David: Vudu-történelem - korunk legnagyobb összeesküvés-elméleteinek leleplezése
ford. Garai Attila
HVG Kv., 2010., 485 p.
Innen lássuk egyesével:
Mindig lesznek, akik világméretű konspirációs tervet sejtenek a tragikus események, a bonyolult ügyek, sőt minden nagyobb társadalmi irányváltás mögött is, Marylin Monroe halálától az ikertornyok összeomlásáig, a II. világháború okaitól Obama elnök származásáig mindenben, amit csak az emberiség élete elébük kínál.
David Aaronovitch kíméletlenül szedi ízekre a legismertebb összeesküvés-elméleteket. Úgy tűnik, egyiket-másikat – mint a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit – koronként újra elő is kell szedni, s felsorakoztatni minden bizonyítékot a feledékeny utókor számára, ami világosan megmutatja, hogy elejétől végéig kitaláció.
Aaronovitch arra bíztat, álljunk ellen a mitikus összefüggések kísértésének, ne higgyünk a szemfényvesztésnek. De ne higgyük azt se, hogy ez ilyen egyszerű: a jól tálalt teóriák uszályába belekavarodva láthattunk már okos embereket is. A szerző forradalmian fontos megállapítása, hogy az elvont gondolkodásúak számára afféle mitikus történelmi igazságszolgáltatásnak tűnhet a konspirációs megközelítés – például a Katrina idején volt, aki hajlott rá, hogy az évszázados kisebbségi létet feldolgozni segítő népmeseként értelmezze a New Orleans-i fekete negyedek „elárasztásáról” szóló fikciót.
(Ez első magyarul megjelent munkája.)
Molnár Máté: A templomos lovagrend alkonya
Miles Christi, 2010., 348 p
A magyar érdeklődők jelentős része jobbára szépirodalmi könyvekből ismeri a Templomos Lovagrend tevékenységét. Molnár Máté könyve ebben is újszerű és friss, hiszen követi a mérvadó külföldi szakirodalom által lefektetett mércét, műve jól adatolt és a majdnem egy évtizedes kutatói és tudományos munka eredményeképpen alaposan megírt, így nemcsak itthon, hanem külföldön is jelentős érdeklődésre tarthat számot. A szerző, miközben időrendben halad a Rend felszámolása felé, a problémás sokszor a negatív templomos mítosz részét képező kérdéseknél megáll, és fáradhatatlanul megvizsgálja, helyükre teszi azokat.
A könyv főbb fejezetei: - A templomos lovagrend utolsó évtizedei - A feljelentés. Szép Fülöp és a templomosok viszonya 1305-ben - A francia királyság külpolitikai törekvései Keleten (1305-1307) - A templomosok letartóztatása Franciaországban (1307. október 13.) A jogszerűség kérdése - A templomosok kihallgatása és első vallomásai -A templomos lovagrend bűnösségének kérdése - A templomosok elleni fellépés okai: feltevések és cáfolatok - A keresztes hadjárat és a lovagrendek összevonásának kérdése - Valois Károly terve a bizánci császárság meghódítása (1300-1310) - A templomosok védekezése (1308-1311) - A templomos lovagrend feloszlatása (1312)
Dr. Molnár Máté, a történelemtudomány kandidátusa az Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kara Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézetének docense. Főbb kutatási területei: a középkori, koraújkori és újkori egyetemes történelem, a politikai és társadalmi reformeszmék, az anarchizmus, az európai egység föderatív elméletei, a nagy földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás, és a templomos lovagrend története.
(Utolsó, kötetben megjelent munkája: Az európai egység eszméjének historiográfiai kérdései, In: Források és történetírás, 1999)
Ablonczy Balázs: Trianon legendák
Jaffa K., 2010., 180p
Vajon milyen szerepet játszott Georges Clemenceau francia miniszterelnök magyar menye a trianoni döntésben? Tényleg szabadkőműves összeesküvés állt Magyarország felosztása mögött? Valóban hajózható folyónak állítottak be az utódállamok néhány patakot, csakhogy nagyobb területhez jussanak? Tudatlanok lettek volna az antant döntéshozói? És egyáltalán: hol írták alá a trianoni békeszerződést: a Kis- vagy a Nagy-Trianon-palotában? Esetleg másutt? Lejár a békeszerződés? Van titkos záradéka?
A könyv ezekre és más kérdésekre keresi a választ, hogy megérthessük a kilencven éve aláírt békeszerződés körülményeit és hatását. Trianon a XX. századi magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye, amely mély nyomokat hagyott a magyar történeti tudatban és a politikában. A kötet jó kiindulópont lehet mindazoknak, akik az eseménytörténeten túl kíváncsiak a mélyebb összefüggésekre, és értelmezni kívánják a mai közéletben és publicisztikában is rendszeresen felbukkanó hiedelmeket, spekulációkat, legendákat.
Ablonczy történelem-francia szakon végzett az ELTE-n, ma a művelődéstörténeti tanszéken oktat, kutatásait Párizsban, Londonban és Berlinben végezte, a hamarosan véget érő tanévben a bloomingtoni Indiana University vendégtanára volt, a szakterülete pedig a két világháború közötti Magyarország története.
(Legutóbbi kötete: Viczián István, 1874-1959 : Életem és korom - Pest vármegye főispánjának emlékiratai, sajtó alá rend. és jegyzetekkel ell. A. B.)
Behringer, Wolfgang: A klíma kultúrtörténete - a jégkorszaktól a globális felmelegedésig
ford. Tarnói Judit
Corvina, cop. 2010., 343p
Amióta egyértelműen tapasztalhatóak az éghajlat átalakulásának tünetei, azóta a tudomány, s egyre fokozódó érdeklődéssel a közvélemény is kiemelt figyelmet szentel a klimatológiai problémáknak. Először megszületett a globális felmelegedés fogalma, majd hamarosan elméletek egész sorát alkották meg a mindnyájunkat érintő jelenségről.
A szerző jelen kötetében a tudományág egy sajátos szegmensét tekinti át: kultúrtörténeti szempontból vizsgálja a klíma átalakulásának korszakait, nagyobb perspektívából világítva rá arra, hogy milyen meteorológiai-geológiai események vezettek a mostani helyzethez, s ennek koronként váltakozva milyen civilizációs és kulturális vonzatai voltak. A klímával és klímatörténettel kapcsolatos alapvető fogalmak magyarázatát követően az utóbbi tízezer év jelentőségteljes lehűlési, s az azokat természetszerűleg követő felmelegedési szakaszokat vizsgálja a szerző fejezetenként: elsőként a holocén időszak utáni szakaszt, majd az ún. kis jégkorszakot, bezárólag a jelenkorunkban tapasztalható növekvő átlag hőmérsékletű periódussal.
Az utolsó részben az emberiség bioszisztéma ellen elkövetett "bűneiről", és azok súlyos, sokszor visszavonhatatlan következményeiről esik szó. Az éghajlattani információk mellett számos kultúrtörténeti párhuzamot, érdekességet feltáró, érdekfeszítő munkát függelék, jegyzetek, irodalomjegyzék, illetve név- és tárgymutató zárja.
(Magyarul ez első kötete)
Tames, Richard: Shakespeare Londonja - napi öt garasból
ford. Jutai Péter
Scolar, 2010., 151 p.
Milyen lehetett Shakespeare és Erzsébet királynő korában Anglia fővárosa? Ismerjük meg Londont, amilyen a tizenhatodik század utolsó éveiben volt. Nézzük meg a látnivalókat a Whitehalltól a Westminster-apátságig, látogassunk el a nyüzsgő Bankside-ra, a város új színháznegyedébe, amely sörfőzdéiről, medveviadalairól és bordélyairól híres.
Ebben a tényekkel telezsúfolt útikönyvben megtalálhatunk mindent, amire szükségünk lehet, ha turistaként fel akarjuk fedezni a négy évszázaddal ezelőtti, robbanásszerűen fejlődő Londont. Sétáljunk a London-híd több tucat üzlete és háza között. Ámuljunk el a Whitehallon, Európa legnagyobb palotáján. Tisztelegjünk a királyok sírjánál a Westminster-apátságban. Járjuk be a londoni Towert, amely egyszerre volt levéltár, fegyverraktár, öntöde, állatkert, börtön és kincstár. Üljünk be a legjobb színdarabokra, nézzük meg a legjobb színészeket a Rose színházban, és csodáljuk meg a Királyi piac pezsgő üzleti életét. A számos fekete-fehér és néhány táblányi színes képpel illusztrált kötetből megtudhatjuk, a korban hogyan lehetett eljutni Londonba, milyen szállások voltak, miket étkeztek a korbeli angolok, hol volt célszerű vásárolni, hogyan lehetett szórakozni, s kik voltak azok a híres emberek, akikkel akár össze is futhattunk volna Londonban.
(A "napi öt..."-sorozat eddigi darabjai: Antik Athén és Antik Róma. Előző kötete: Lovagok és csaták, 2007)
Nora, Pierre: Emlékezet és történelem között - válogatott tanulmányok
vál., szerk. K. Horváth Zsolt
Napvilág, 2010., 407 p.
Korunk egyik legnagyobb hatású, legtöbbet hivatkozott történésze a francia Pierre Nora, akinek nevéhez több jelentős kutatási kezdeményezés is kapcsolódik. Ezek közül a legjelentősebb az Emlékezet helyei (Les lieux de mémoire) címet viselő, 1984 és 1992 között megjelent hétkötetes mű, amelynek írásai Franciaország és a francia nemzet történetének kitüntetett csomópontjain és azok kulturális, politikai reprezentációin (könyvek, emlékművek, ünnepek, hagyományok) keresztül vizsgálták a történeti emlékezet és a nemzet fogalmának összefüggéseit.
A több mint százharminc szerző írásait tartalmazó gigantikus vállalkozás hatalmas nemzetközi sikert aratott, a történetírás és a kollektív emlékezet viszonyának, a nemzeti történelem fogalmának újragondolására késztette a kutatókat, és világszerte követendővé vált új kutatási paradigmát teremtett. Ezt a jelentős művet ismerhetik meg végre a magyar olvasók is a főszerkesztőnek a könyvsorozatban publikált tanulmányaiból összeállított kiadványon keresztül.
Az eredeti sorozat szerkezetét követő kötet írásai három nagyobb gondolati egységbe (A köztársaság, A nemzet, Franciaország - többes számban) lettek szervezve. Amíg az elméletibb jellegű írások a norai emlékezetkutatás lényegét, kulcsfogalmait tisztázzák, addig a részletesebb elemzések azt tárják fel, hogy egyes történetírói teljesítmények, hagyományok, valamint a történeti emlékezetről folytatott ideológiai viták hogyan járultak hozzá a modern francia nemzeti identitás megteremtéséhez. A kötetet a magyar szerkesztő - K. Horváth Zsolt - informatív utószava zárja, amely nemcsak a Les lieux de mémoire egész koncepcióját és kontextusát, hanem a nyomában kialakult nemzetközi kutatási paradigmát is bemutatja. A társadalmi emlékezet működését, a történelmi és nemzeti képzetek, mítoszok megteremtését megvilágító kiadvány a magyar társadalomtudományos könyvkiadás jelentős teljesítménye.
(Utolsó hazai kötetében szerkesztő volt: Oroszországi levelek - Oroszország 1839-ben , Marquis de Custine, Nagyvilág, 2004)
Hengel, Martin: Őskeresztény történetírás
ford. Koczó Pál
Kálvin, 2010., 201 p.
Martin Hengel művében máig ható fontos kérdéseket jár körbe az újszövetségi történetírással, az Apostolok Cselekedeteivel mint történeti forrással, valamint a történeti-kritikai kutatással kapcsolatban. "Elsősorban arra törekszem, hogy egyrészt megkérdőjelezzem a kutatásban manapság többfelé elterjedt radikális történeti szkepszist, másrészt pedig hogy szembeszálljak a történeti - s egyúttal mindig kritikai - módszerek primitív eretnekké nyilvánításával" - írja egyik jegyzetében.
Szemléletére jellemző, hogy diszciplínájában szeretné helyreállítani a történeti megközelítés rangját. Szavai több mint figyelmeztetően hangzanak: "Ma, amikor a történeti tudás és érdeklődés sajnos a teológusoknál is egyre inkább eltűnik, és az ókori - mind az ószövetségi zsidó, mind a görög-római örökségnek az ismerete még az úgynevezett művelt emberek körében is lassanként elpárolog, nekünk keresztyéneknek duplán törekednünk kellene a több mint 1900 évvel ezelőtt történtek még inkább történeti jellegű megértésére". A hatalmas témát illetően a szerző tisztában van gondolatai töredékességével, épp ezért írását inkább a teológiai gondolkodást megtermékenyítő ösztönzésnek, mintsem átfogó tanulmánynak tekinti. A kötet függelékében - mintegy összefoglalásként - Hengel professzor négy fő pontban fejti ki a történet-kritikai módszer kritikájával kapcsolatos álláspontját.
A neves evangélikus teológiaprofesszor őskeresztény történetírásról szóló tanulmánya a Tübingeni Egyetemen 1974/75-ben tartott előadásain, valamint az ugyanekkor a Protestáns-Katolikus Kommentár Zürichben zajló munkaértekezletén elhangzottakon alapul.
(Ez első magyarul megjelent kötete.)
(A bookline, kello.hu, hvg.hu, stb. oldalak nyomán)
