A pillangóhatáshoz hasonlította George R.R. Martin néhány évvel ezelőtt a könyves univerzum és a tévésorozat viszonyát: egy-egy jelentéktelen változás a történetben, azaz egy-egy pillangó szárnycsapása mélyreható következményekkel bírhat a későbbiekben, egyre komolyabb változásokat generálhat. Bár a Tűz és jég dala világát nem pusztították el a sorozatbeli szárnycsapások, kataklizmatikus változásokat kétségkívül hoztak: történetszálak tűntek el a semmiben vagy keletkeztek ugyanott, több esetben alapos sokkot okozva azoknak a könyvolvasóknak, akik a tévés adaptáció indulásakor még kicsit lesajnálóan figyelték a Trónok harcát csak a tévéből ismerő barátaikat.A változások jó része persze törvényszerű, avagy kényszerű. Míg egy könyvsorozat esetében csak a fantázia – és az olvasói türelem – szab határt a képzelet végtelen szárnyalásának, addig egy tévésorozat esetében rengeteg egyéb szempont is szerepet játszik: a költségvetés, legyen bármilyen nagy, mégsem végtelen, a színészek öregednek, felnőnek, a tévénézők pedig lényegesen türelmetlenebbek, mint a könyvolvasók. Nem csoda, hogy a folyamatosan újabb és újabb elágazásokat produkáló, papíralapú sagával szemben a tévésorozat alkotói lelkesen nyesegették a mellékágakat az elmúlt évadok során, hiszen a Trónok harca még áramvonalasított formájában is elképzelhetetlenül sok párhuzamos történetszálat és szereplőt mozgat.
Mit várhatunk a Trónok harca 7. évadától?
A Trónok Harca hetedik évada július 17-én hétfőn hajnalban tér vissza az HBO-ra. Az utolsó előtti évadban összesen hét epizódot kapunk, amiből az utolsó 82 perces lesz. Összeszedtük a legfőbb konteókat, mire számíthatunk az évadban, amikor az összes főszereplő végre egy kontinensre ér. Ha ezeknél is...
Ráadásul Martin legendás lassúságának/gondosságának köszönhetően a sorozat alkotói immár részletes minta nélkül törnek előre az állítólagosan közös végkifejlet felé, aminek köszönhetően végre az olvasók is izgulhatnak. Ezekkel együtt is ki lehet jelenteni, hogy több esetben nem a médiumok eltérő mivoltából fakadó különbségekről beszélhetünk, hanem minőségbeliekről – a könyvek javára. Mindez persze jó dolog, hiszen így van értelme a hosszú várakozásnak, feltéve, hogy Martin végül legyűri King Kongot és utódait, azaz befejezi a Winds of Wintert és a Dream of Springet. Néhány példán keresztül nézzük meg, hogy mit nem várhatunk a Trónok harca hetedik évadától!
Csak a naprakész könyvolvasók olvassanak tovább.
Értelmes dorne-i cselekményt
Bár Oberyn Martell emlékezetes vendégszerepe már előkészítette a terepet, Dorne a Varjak lakomájában vált fontos helyszínné, amire leginkább azért emlékezhetünk, mert a mellékszálak mellékszálait egyre nagyobb lelkesedéssel szövő Martin szinte egy jottányit se vitte előre benne a cselekményt, leszámítva Cersei királyvári ámokfutását. Nem csoda, hogy a tévésorozatot még ebben az évtizedben befejezni igyekvő Benioff és Weiss páros az egész dorne-i történetet igyekezett minél hamarabb letudni, ám ettől függetlenül a végeredmény mind a könyvekhez, mind a sorozathoz méltatlan lett. A veszélyes és kiszámíthatatlan homokkígyók csak a másodlagos nemi jellegek mérték nélküli mutogatása miatt hagytak bármilyen nyomot, a bonyolult hatalmi harcot rövidre zárták egy torokátvágással, Jaime és Bronn téblábolása pedig leginkább a Gyalog-galoppba illett.
Dorne pedig nagy valószínűséggel kulcsszerepet fog játszani a Winds of Winterben, hiszen Daenerys idősebb bátyja, Rhaegar és a dorne-i hercegnő, Ellia házassága miatt a Targaryenek természetes hátországáról van szó, amely elsőként fogja támogatni a Westeroson partraszálló Dany trónigényét – avagy egy másik Targaryenét.
A hamis (?) sárkányt
A tévésorozat első évada után néhány héttel a boltokba kerülő Sárkányok táncában Martin alaposan újraírta a Vastrónért folyó harcot, hiszen megjelent még egy túlélő Targaryen Rhaegar herceg holtnak hitt fia (az eredeti sztori szerint Gregor Clegane a csecsemő agyvelejével díszítette a falat Királyvár elfoglalásakor), Aegon személyében. Márpedig ez mindent átalakít, hiszen a trónörökös leszármazottjaként az ő trónigénye erősebb lehet, mint Danyé, ráadásul a serege is megvan az igény érvényesítéséhez. Persze a 16 év után előkerült herceg személyazonossága erősen kérdéses, pláne, hogy a próféciákban folyamatosan előkerül a hamis sárkány kifejezés, ami nagy valószínűséggel Aegonra utal. A legnépszerűbb rajongói teória szerint az ifjú herceg balvégről Targaryen, azaz a Blackfyre-ág leszármazottja. Miután a regényekben egyre fontosabbá váló Blackfyre-felkelés szinte utalásszinten sem került elő a tévésorozatban, Aegon távolléte nem meglepő, csupán szomorú, az pedig vigasztalhat minket, hogy a potenciális előzménysorozatok közül az egyik minden bizonnyal a Blackfyre felkelésekkel fog foglalkozni.
Élőhalott Catelyn Starkot
Az igazi meglepetés valójában a visszatérése lenne, hiszen már több évaddal ezelőtt fel kellett volna tűnnie a halálból visszahozott Catelynnek. Pedig a csupán a gyűlölet által mozgatott, önmaga karikatúrájává vált nő találkozása Jaime-vel igazán erős jelenet lehetett volna, de erre a jelek szerint várnunk kell a Winds of Winter megjelenéséig.
Ficánkoló Feketehalat
Catelyn renegát, egyes feltevések szerint meleg nagybátyja, Brynden Tully a könyvolvasók egyik kedvenc karaktere, annak ellenére, hogy túl nagy szerepe nem volt. Viszont lehet, hogy lesz, miután sikerült elmenekülnie Zúgó elfoglalása után – mármint a könyvek alternatív univerzumában, hiszen a sorozatban megölik. Amellett, hogy ezzel a sorozat alkotói rövidre zárták a Folyóvidéken történő eseményeket, a nagybátyját eláruló Edmure Tully karakterét is alaposan eltorzították, hiszen Catelyn öccse ugyan ostoba, hiú és hiszékeny, ám nem áruló.
20 éve nem tudjuk, kié lesz a Vastrón
Húsz éve, 1996. augusztus 6-án jelent meg a Trónok harca címen ismert regényfolyam, ezzel pedig George R. R. Martin új korszakot nyitott a fantasy műfajában, a HBO sorozatának köszönhetően pedig 20 millió nézőnél és több mint 70 millió eladott példánynál tart A tűz és jég...
Kalandozást a kannibálok szigetén
A hatodik évadban az előremenekülő sorozatkészítők rövid úton végeztek Rickon Starkkal és kísérőjével, Oshával. Az eljárás méltatlan volt, bár érthető: a testvérei halála, illetve eltűnése miatt egyértelműen a Stark ház örökösének számító Rickon összekuszálná a Jon és Sansa konfliktusára épülő északi történetszálat. Ráadásul egy új helyszínt is be kellett volna hozni, hiszen a Sárkányok tánca alapján Rickon a kannibálok által frekventált Skagos szigetén tartózkodik, ahonnan Davosnak kellene elhoznia. Sajnos a kannibalizmusban rejlő horror- és hányingerfaktort nem fogja kiaknázni a sorozat.
Következetes tér és időkezelést
A Sárkányok tánca több mint fél évtizedet igénybe vevő megírása során Martin saját bevallása szerint rengeteget szenvedett a mereeni csomó átvágásával, azaz annak kimódolásával, hogy melyik szereplő mikor érkezik meg a Sárkányok táncában - és feltehetően a Winds of Winter első felében is - kulcsszerepet játszó városba. Bár mindez nyilván kevéssé vigasztalja a történet befejezésére évtizedek óta váró olvasókat, de Martin rendkívül gondosan kezeli a regényekben az időt és a teret. Ez pedig egy kontinenseken átívelő, ám szorosan összefüggő szálakat mozgató történet esetében nagyon fontos dolog. A sorozat készítői számára a tempó fontosabb, ami viszont nem egy esetben okoz gondokat.
Remek példája ennek, hogy miközben az óriási térbeli távolságok és a kommunikáció nehézkessége miatt még a Sárkányok táncában is csupán mendemondák keringenek Danyről és a sárkányairól Westeroson, a sorozatban már több évad óta tényként kezelik Királyvárban a létüket. Míg a regényekben a szereplők hosszadalmas (és a türelmetlenebb olvasók számára minden bizonnyal unalmas) utazások során érkeznek meg A pontból B-be, addig a sorozatban teleportálásra is képesek, ahogyan azt Arya hirtelen megjelenése az Ikrekben demonstrálta. Kárpótlásképpen Arya és Walder Frey találkozása a Sárkányok tánca leggyomorforgatóbb jelenetét idézte meg a Patkányszakáccsal és Frey húsból készült pitével.
Szerző: Stemler Miklós
