Luxemburgi Zsigmond
Mátyás király után most egy újabb nagyformátumú történelmi alak, Luxemburgi Zsigmond életének mindennapjait térképezi fel E. Kovács Péter, igaz, a Corvinánál frissen megjelent kötetének már a címe is jelzi, a kutatás ezúttal földrajzilag és időben is erősen determinált. A Zsigmond király Sienában című munka ugyanis azt a kilenc hónapot vizsgálja, melyet az uralkodó 1432-ben az olasz városban töltött.
„Ez a könyv tulajdonképpen melléktermék” – vallotta be azután a csütörtöki bemutatón maga a szerző, a nagydoktoriját írja ugyanis, amely „egyszer kész lesz”, mondja vidáman a maga vagy a teremben jelenlévő kollégái megnyugtatására E. Kovács Péter. Aki maga a két lábon járó történelemkönyv: unalmas adatok és elvont fogalmak helyett azonban olyan mikroinformációk ömlenek belőle, amelyek a nagy egészet szemlélve nyilván csekélyebb jelentőséggel bírnak, de amelyek beillesztésével egy majdnem hétszáz évvel ezelőtti kiruccanás is egészen életszagú lehet, olvasóként pedig mindenképpen a legviccesebbek közé tartoznak. A kutatás egyik hozadéka volt például, meséli, hogy megtalálta Zsigmond fürdőkádját: „Állítólag hat hónapig használta, és nem láttam, hogy vett volna újat” – utal finoman a korabeli higiéniai viszonyokra, vagy éppen a könyvelés hiányosságaira E. Kovács Péter, akinek könyvét saját meghatározása szerint az objektív szubjektivizmus és a szubjektív objektivizmus jellemzi: „Mindkettőt nehéz megmagyarázni, de támadni is nehéz”.
E. Kovács Péter: Zsigmond király Sienában
Corvina Könyvkiadó, 2014, 308 oldal, 3817 HUF
Ennél is jobb azonban a bemutató egyik meghívott vendégének, Parti Nagy Lajosnak definíciója. Ő azt mondta, hogy történész nem lévén egy különös posztmodern regényként fogta fel a könyvet, mely „gátlástalanul tapicskol a tényekben”. E. Kovácsot „végtelenül szabad, evidensen európai szerzőként” jellemezte, könyvét pedig olyan műként, amely tele van „csodafinom kicsi tényekkel, adatokkal”, emellett életszeretettel, bölcsességgel, és végtelenül üdítő pofátlansággal. „A szöveg, a munka öröme talán a legfontosabb ebben a könyvben” – mondta, hozzátéve, jó lenne, ha a szerző a későbbiekben legalább annyit írna, mint kutatna.
A másik meghívott Presser Gábor zenész-dalszerző volt, aki barátját túláradó emberként jellemezte, ami beszéd és írás közben is megmutatkozik. Evéssel és ivással le lehet állítani, árulta el Presser, akinek sok közös gasztronómiai élménye volt a szerzővel. Egyszer Rómában például egy dupla ebéd alatt a birkabéltől kezdve a római pacalon át eljutottak az olíván pirított tintahalig zöldborsóval. Ja, és menet közben elfogyasztottak egy-egy adag paradicsommártásos ökörfarkat is.
A zenész becsületesen bevallotta, hogy időhiány miatt nem tudta végigolvasni a könyvet, a közönséggel azonban megosztott egy emlékezetes részletet. E. Kovács a korabeli számlákat végigkutatva arra volt kíváncsi, mit evett Zsigmond a hadjárat idején. Arról talált adatot, hogy mit vásároltak, annak viszont nem maradt írásos nyoma, hogy mit főztek. Ami azonban tagadhatatlan: Zsigmond egyszer egészen biztosan petrezselymes zsályalevest evett. Az ilyen részletekre mondta azt korábban Parti Nagy Lajos: „Hogy ezért van-e értelme történelemtudományt művelni, én nem tudom. De szerintem van.”
