Fotó: Valuska Gábor
Miután Forgách András kikérte az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából a szülei aktáit, azzal szembesült, hogy előbb az édesapját, majd mikor ő súlyos depressziója miatt már nem volt képes ellátni a feladatát, az édesanyját is beszervezték. “Pápai” és “Pápainé” történetét Élő kötet nem marad (Jelenkor, 2015) címmel írta meg, melynek kiadási jogát azóta 14 országba adták el (épp a napokban jelent meg horvátul) és egy neves angol filmcég készít belőle adaptációt. A regény bővített kiadása idén tavasszal jelent meg, benne a külföldi kiadásokban is szereplő két új novella: a London, 1962 és A budai vár alatt.
A szerző
Az új fejezetek nem az angol kiadáshoz készültek, “az angol itt csupán a világnyelv szerepét játssza”, mondja Forgách András. Amikor Sárközy Bence, a Jelenkor igazgatója felvetette, hogy le kellene fordítani a könyvet, mert a külföldi kiadókat is érdekelheti, elmesélte neki, hogy bőven tudna még mit hozzáírni. “Hajmeresztő bátorság volt nekifutni egy angol változatnak, de hát kalandor vagyok, és azt is tudtam, hogy ez kiváló lehetőség egy írónak, hogy újra ránézzen a történetére, amelyik egyébként zárt és nyitott egyszerre, hiszen mind a mai napig bukkannak föl új részletek és epizódok, számomra eddig ismeretlen dokumentumok.” Az első kézirat leadása után az egyikori szomszédról, Pulairól kerültek elő információ, akit Forgách kisgyerekként úgy figyelt, “mint egy E. T. A. Hoffmann figurát, ahogy dübörögve jött föl a csigalépcsőn, esetleg alkalmi nőismerősével, kissé ittasan, és ezeket az új elemeket, éppen a megteremtett nyitott forma miatt, könnyedén bele tudtam építeni a könyvbe”. Így történt a bővített kiadás esetében is: “Szőnyei Tamás még tavaly ősszel is fölhívta a figyelmemet egy izgalmas jelentésre, amelyben Vas István és Zelk Zoltán 1967 júniusában, a Hungária kávéházban, nagy társaságban az apámról viccelődik elég gonoszul. Csodálatos kis látlelet ez apámról, de a magyar értelmiségről, illetve a magyarországi zsidóságról is, és azonnal bele is tudtam illeszteni a Még valami című utószóba. Tehát a könyv végén csak látszólag van pont. Bármi belefér”.
Forgách András: Élő kötet nem marad - Bővített kiadás
Jelenkor Kiadó, 2018, 356 oldal, 3499 HUF
Nemcsak az első kiadás, de a bővített is “prés alatt készült”: míg 2015-ben bátyja, Forgács Péter kiállítása, a Jelentés, most a kiadó sürgette, mert “nagyon jó visszajelzéseket kapott” az első fordításokra külföldről. Forgách hálás a sürgetésért: “ezt a nagyon nehéz, személyes, és problematikus történetet másképp bizonyára még évekig hurcoltam volna magammal”.
'Anyám ügynök vagy besúgó volt. Nem volt. De az volt. Nem. De.'
Fotó: Jelenkor Kiadó / Németh Dániel"Honnan tudhattam volna hogy papa kémCsapnivaló kém de kém az én papámS a neve Pápai" (128. oldal)Forgách András új könyve, az Élő kötet nem marad címmel jelenik meg a Jelenkor Kiadónál teljes titokban a mai napon, benne a saját,...
A két új novella 2016 tavaszán és nyarán készült, “a családregény fontos helyszíneit és eseményeit dolgozzák föl, hogy úgy mondjam, az őstörténet részei. Hozzáteszem, továbbra is regényíróként írtam a könyvet, tehát itt-ott fikciós elemeket is tartalmaz, és szabadon hagytam működni a fantáziámat, miközben rengeteg dokumentum olvasható benne, amelyek prizmaként tükrözik a cselekményt”. A London, 1962-ből előbb készült el az angol változat, ami “nagy élvezetet szerzett” Forgáchnak, mert érzékelte, hogy “minden sutasága ellenére van angol mondatzenéje is. Amikor aztán magyarul is meg kellett írnom, különös élmény volt, hogy mennyire másként működik a magyar fantáziám, mint az angol”.
Forgách számára világos volt, hogy a könyv első kiadása az édesapja története nélkül “bizonyos fajta egyensúlytalanságban szenved – bár a maga módján az első változat is teljes és egész (ez a művészet paradoxona). Mivel az apám három dossziéja mind a mai napig nem került elő, ezért az ő történetén csak a véletlenszerűen felbukkanó dokumentumokból dolgozhattam, vaktában ragasztgattam össze a cserepeket. A londoni fejezetet viszont arra is fölhasználtam, hogy a szüleim Palesztinában történt megismerkedését és szerelmét elmeséljem, tehát a regény idejét kitágítsam és egyetemes karaktert kölcsönözzek ennek a néhol talán partikuláris magyar mesének”.
“Ez a történet, mint egyébként minden családtörténet, lényegében a végtelenségig bővíthető”, mondja Forgách, majd hozzáteszi, hogy “hacsak az apja dossziéi elő nem kerülnek”, nem hiszi, hogy hozzányúl a könyvhöz.
“Viszont egészen biztosan hozzányúlok a Zehuze (Magvető, 2007) című családregényemhez, és az új változatában mondom el, amit még megtudtam. Nem is feltétlenül a tények változtak meg, hanem a perspektíva”.
A kiadó
“Eleve két változat készült, szinte attól fogva, hogy András megkeresett a történettel” – emlékezik vissza Sárközy Bence, aki bízott benne, hogy az Élő kötet nem marad külföldön is fontos könyv lehet. Tudta azonban, hogy “itthon a személyes dráma nem igényel olyan magyarázatokat, mint más országokban: a mi közös tudásunknak jobban része az a kiszolgáltatottság, hogy nem – vagy csupán a politikai széljárásnak megfelelően csepegtetve – nyerhetünk tiszta képet az előző rendszer ügynökügyeiről. Ráadásul a könyvben előforduló nevek (pl. Petri György) is jelentéstelenek másutt magyarázó szövegrészek nélkül. Vagyis már az első magyar kiadás megjelenésével egy időben születőben volt egy nemzetközi változat, amely foglalkozott például a szülők kapcsolatának korábbi korszakaival”. Miután Forgách talált még anyagokat, „tovább csiszolódott az eredeti koncepció. Érzésem szerint nagyon jót tett a könyvnek minden változás, és a sokkoló életanyag is, megtalálta azt a hangot és keretet, amelyben elmondhatóvá válik a nagyobb közönségnek”.
Forgách András és Rosie Alison, a film producere
A film
Bár Forgách és a bátyja beszéltek egy lehetséges adaptációról, nem játékfilmnek tervezték, hanem „olyan típusúnak, mint Péter csodálatos privát történelem sorozata”. Arról, hogy a Harry Potter-filmeket, a Gravitációt vagy a Paddingtont is készítő angol filmcég, a Heyday Films érdeklődik a történet iránt, véletlenül értesült, méghozzá egy filmrendező barátjától, aki felhívta, hogy mi is ez a könyv, mert a Heyday megkérdezte tőle, hogy érdekelné-e. Forgách „eléggé berzenkedett” a megfilmesítéstől, mert azt gondolta, „túlságosan is személyes, csak elrontani lehet, azóta viszont „hozzászokott a gondolathoz, hogy van ebben egy nagy történet – egyesek szerint szerelmi történet, anya-fiú szerelmi történet, aminek mentén hatásosan elmesélhető lenne ez a kis kelet-európai horror”. Rosie Alisont, a film producerét “nagyon elkapta a történet”, ami “a szülők és a múlt titkairól szó ugyan, de egy nagyobb szociális és politikai térben játszódik. Amikor felnősz, gondolsz valamit a szüleidről, de ahogy öregszel, minden újabb évtizedben újraértékeled a múlt narratíváit, és azt, hogy ki vagy te. Azt szerettem a könyvben, hogy nem ítélkezik az édesanya felett, és nem démonizálja semmilyen módon, csak lehámozza a titok rétegeit, és megpróbálja megérteni.”
Film készül Forgách András Élő kötet nem marad című könyvéből
Alig egy évvel azután, hogy megjelent, és alig fél évvel azután, hogy a Londoni Könyvvásár egyik legnagyobb nemzetközi érdeklődést kiváltó címe lett, a Heyday Films és a Film4 megvásárolta Forgách András Élő kötet nem marad című könyvének megfilmesítésének jogát.Kapcsolódó cikkeink:Forgách...
Az újságírók szerte a világon megkérdezik Forgáchtól, hogy mit szólna az édesanyja, ha tudná, hogy filmre viszik a történetét, de erre teljesen őszintén csak annyit tud mondani: “fogalmam sincs. Ha élne, nyilván minden másként alakult volna, talán csináltam volna vele egy mélyinterjút, talán békén hagytam volna, az biztos, hogy igyekeztem volna kifaggatni róla, mit miért tett. Azóta is töröm rajta a fejem, vannak ugyan válaszaim, de ezek az én válaszaim. Az iránta érzett szerelem bennem változatlan”.
A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2018/1. számában jelent meg.
