Ma lett hatvan éves Michael Cunningham Pulitzer-díjas amerikai író, akinek regénye, Az órák meghódította Hollywoodot, és az Oscar-díjig repítette Nicole Kidmant.(Fotó: Richard Phibbs)
A Pasadenában felnőtt Cunningham a Stanfordon diplomázott angol irodalomból, majd ösztöndíjjal Iowában tanult tovább. Az egyetemi élettől később sem távolodott el, jelenleg kreatív írást tanít a Yale-en. Kezdetben festőnek készült, ám úgy érezte, hogy nincs meg a szikra, ami képzőművészként sikeressé tehetné, ezért az íráshoz pártolt. Már iowai évei alatt jelentek meg novellái rangos folyóiratokban. Például a Fehér angyal, amit később beépített Otthon a világ végén című regényébe, és ami 1989-ben bekerült az év legjobb amerikai novellái közé. A könyvet 2004-ben a filmesek is felfedeztek, de szerencsére a forgatókönyvírást Cunninghamre bízták. 1995-ben megjelent második regénye, a Flesh and Blood, amely egy emigráns görög család generációkon átívelő történetét meséli el.
"Mindig úgy találom, hogy az a regény, amit befejeztem, nem az, ami a fejemben van, még akkor sem, ha jól sikerült" – vallja Cunningham, aki 1998-ban lépett Amerika meghatározó írói közé. Az órák című regényéért megkapta a Pulitzer-díjat és a PEN Faulkner-díját is. A könyvben három nő keresi a boldogságot, és küzd hasonló válságokkal a 20. század három különböző időpontjában, három különböző helyzetben. Hármójukat egyetlen szál köti össze, Virginia Woolf Mrs. Dalloway-je. Az órák egyik főszereplője maga a súlyos depresszióban szenvedő írónő, aki épp regényét írja. Évtizedekkel később egy másik nő nem tudja kivonni magát a könyv hatása alól, harmadikuk pedig átéli, sőt megéli a főszereplő sorsát. Cunningham 15 évesen beleszeretett egy lányba, aki randevú helyett egy Woolf-kötetet dobott a lábai elé. "Miért nem olvasod el inkább ezt, és próbálsz kevésbé hülye lenni" - kérdezte a lány,és a hősszerelmes kamaszfiú engedelmeskedett. "Hé, ő valami olyasmit csinál a nyelvvel, mint Jimi Hendrix a gitárral" - gondolta a kis Michael, és egy életre elkötelezte magát az irodalom mellett.
A regényből Stephen Daldry rendezett filmet 2002-ben, a Nicole Kidman - Julianne Moore - Meryl Streep triumvirátussal. Meglepő módon Cunningham is nagyon meg volt elégedve a végeredménnyel. Saját bevallása szerint talán ő az egyetlen olyan élő író, akinek tetszett az, ahogy Hollywood bánt a regényével. A film forgatása egy szomorú esemény is beárnyékolta, Cunningham édesanyja haldoklott. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az asszony nem fogja látni a kész filmet, az író felhívta a film producerét, és megkérdezte, hogy van-e már valami, amit megmutathatna neki. Édesanyja végül 20 percet látott fia legnagyobb sikeréből.
2005-ben megjelent a Jellegzetes napok, amely szintén három idősíkban mozog. A múltban, jelenben és jövőben játszódó történetekben mindig egy férfi, egy nő és egy kamasz fiú áll a középpontban, az összekötő kapocs ezúttal Walt Whitman szelleme. 2007-ben társírója volt a Susan Minot Este című regényéből készült film forgatókönyvének. A Koltai Lajos által rendezett alkotás egyik producere is Cunningham volt. Legutóbbi regénye a By Nightfall 2010-ben jelent meg.
Nincsenek jól bevált rituáléi, vagy őrült napirendje, munkamódszere az irodistákéhoz hasonlít. Reggel kilenckor elsétál a New York-i otthonától negyed órára lévő irodájába, bekapcsolja a zenét, hogy kicsit felpörgesse magát, leül a gép elé, és is ott marad késő délutánig. Az egyik legjobb (és egyben az egyik legrosszabb) dolognak a regényírásban azt tartja, hogy sokáig tart, úgyhogy mindig nagyon örül, ha egy munkanap végére legalább három jó mondatot sikerül megírnia. Kiveri a víz a 700 oldalas könyvmonstrumoktól, olvasóként a rövidebb regényeket részesíti előnyben. Általában legújabb regénye a kedvence, ám már hozzászokott, hogy egész életében Az órákról kell majd beszélnie. A szereplőit mindig a könyv ’dolgozóinak’ tekinti, akiknek az a dolga, hogy eljuttassák a sztorit a befejezésig. Kedveli a Bovarynét, Thomas Mannt, szereti Hitchcock-ot és az Óz, a csodák csodáját, munka előtt pedig főleg a klasszikus zenét, Bob Dylant, Joni Mitchellt vagy Radioheadet hallgat. Ha könyvklubot indítana, csak olyan olvasmányokat válogatna be az elolvasandók közé, amelyekről száz év múlva azt mondják majd, "nem hiszem el, hogy ez nem volt híres a saját idejében".
Cunningham nem titkolja, hogy saját neméhez vonzódik, 24 éve él párjával, a pszichoanalitikus Ken Corbett-tel. Nem szereti, ha szexuális irányultságát írói munkásságával hozzák kapcsolatba, mert szerinte az alapvetően nem befolyásolja művészetét, de mindig nagyon jól elszórakozik azokon, akik úgy gondolják, a meleg írók érzékenyebbek az átlagnál. "Minden, amit ilyenkor mondani tudok az, hogy adjanak egy órát, és kerítek tíz olyan érzéketlen meleg pasit, hogy ez az ötlet örökre eltűnik majd a fejükből".
