Egy detektívregény aligha kaphat jobb ajánlólevelet Paul Auster nevének említésénél. Az a könyv ugyanis, amelynek élén egy Auster-idézet áll, garantáltan különbözik a hagyományos értelemben vett nyomozótörténetektől. A név nemcsak egy szimpla rejtélyt, de többrétegű talányt, komoly intellektuális kalandot is ígér. A portugál João Tordo Memory Hotel című regénye be is váltja ezt az ígéretet: a hármas tagolású cselekmény, a főhős egzisztenciális mélyrepülése, a tragikus sorsok sosem egészen feltáruló titkai éppúgy eszünkbe juttathatják Auster New York trilógiáját, mint a direkt irodalmi utalások.
A Memory Hotel izgalmas, kevert műfajú története az itthon kevéssé ismert João Tordo munkásságába is betekintést nyújt. Az Urbán Bálint fordításában megjelent kötet ugyanis csak nálunk számít a szerző debütáló regényének: Tordo könyvei 2004 óta éves rendszerességgel jelennek meg, s ezek sorában a Memory Hotel a második. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szerző 2009-ben megjelent As Três Vidas (Három élet) című művéért elnyerte a rangos Saramago-díjat, kénytelenek vagyunk belátni, hogy Tordoval kapcsolatban bőven van mit bepótolnunk.
Ám féken tartva kíváncsiságunkat egyelőre be kell érnünk az álnevek mögé rejtőző főhős egyre bonyolultabb kalandjaival. A regény első negyven oldala alig-alig sejteti a később bekövetkező elképesztő fordulatokat. Egy New Yorkban tanuló európai egyetemi hallgató története tárul az olvasó elé, aki szinte öntudatlanul veti bele magát a szerelembe, melyet titokzatos évfolyamtársa, Kim iránt táplál. A két fiatal irodalmár mind közelebb és közelebb kerül egymáshoz, mígnem egy éjjel, részben a fiú hibájából Kim halálos balesetet szenved.
João Tordo: Memory Hotel
Fordította: Urbán Bálint, Jelenkor, 2014, 280 oldal, 3490 HUF
Első mondat: „Amikor megismertem, már egy halottnak dolgozott.”
A történet ekkor vesz először száznyolcvan fokos fordulatot. A tragikus éjszakát követően az egykor oly lelkes egyetemista nem tud többé talpra állni. Az élete néhány hét leforgása alatt teljesen megváltozik: a megszokott egyetemi közegből egy kínai étterem cseppet sem kellemes konyhájába kerül, ahonnan egy incidens miatt rövidesen tovább kell állnia. Útja egy ócska szállóba, a Memory Hotelbe vezet, ahol egy titokzatos idegen megbízásából hosszú és veszélyes nyomozásba kezd.
A könyv a detektívregény műfaji hagyományaihoz híven lassan, cseppenként adagolja az információkat, ám Tordo egy pillanatig sem kecsegteti az olvasót azzal, hogy az összegyűjtött darabkák végül szerves egésszé állnak össze. A bizonyosság felfüggesztése elsősorban az emlékezet bizonytalansága révén megy végbe. A főhős többször jelzi, hogy nem bízik meg az emlékeiben, így a nyomozás eredményei sosem jelenthetnek igazi kapaszkodót. „De lehet, hogy az egészet csak képzelem” – jelenti ki egy helyütt a hol Ishmaelként, hol pedig Bartlebyként jelentkező főhős.
„Nem tudom megmondani. Azt írom, amiről azt hiszem, megtörtént. Ennél többet nem tudok tenni, anélkül, hogy el ne tévedjek az emlékek bizonytalan ösvényén.” (41. oldal)
Ez a fajta ingoványos történetszövés a nyomozás legvilágosabb pontjait is enyhe ködbe burkolja, így végig kérdéses marad, hogy sikerül-e felkutatni a titokzatos megbízó, Samuel által kerestetett Daniel da Silvát, az eltékozolt tehetségű portugál fadoénekest.
New York utcáin bolyongva, egy idegen ember nyomát kutatva az egykori egyetemista saját sorsának útvesztőjében téved el. Igyekszik elodázni a múltjával, az emlékeivel való szembenézést, s mivel életének immár semmiféle célja nincs, a nyomozás a rögeszméjévé válik. Tordo ügyesen elhiteti az olvasóval, hogy viszonylag biztos rálátása van e hullámzó kedélyű figura ténykedésére és a nyomozás végkimenetelére. A történet azonban újra és újra semmissé teszi a már levont következtetéseket, így az olvasó kénytelen fokozott figyelemmel bekapcsolódni az eltűnt énekes utáni hajszába.
A Memory Hotel cselekményének középpontjában egyértelműen az elbeszélő, azaz a tapasztalatlan, de logikus gondolkodású fiatal nyomozó áll. Mivel a történet előrehaladtával a fiú nemcsak fél szemét és csontjai épségét veszíti el, de személyisége is felőrlődik, érdemes ügyelni azokra a jelekre, amelyek mégiscsak kölcsönöznek neki valamiféle identitást. Ha figyelmesen követjük ezeket az apró nyomokat, észre kell vennünk, hogy a főhős kezdetben még hangsúlyos irodalmi érdeklődése a második és harmadik részben már csak az álneveiben tükröződik. A Moby Dicket ugyan még magánál hordja, de Kim halála után többé senki sem szólítja Ishmaelnek. Nyomozóként ugyancsak Herman Melville-től kölcsönöz magának nevet: rendszerint Bartlebyként mutatkozik be, ami burkolt áthallásokat emel be a szövegbe, csakúgy, mint a T. S. Eliot Hamvazószerdájára vagy Beckett Első szerelem című novellája vonatkozó utalások.
Azt, hogy a két alteregó, Bartleby és Ishmael alakja hogyan érintkezhet egymással egy 21. századi detektívtörténetben, a New York trilógiából derülhet ki. Aki a Memory Hotel rejtélyeit kutatva felüti Auster regényét, a 67. oldalon a következő mondatokat olvashatja:
„Ismét a fényképre irányította figyelmét, és megkönnyebbülten tapasztalta, hogy gondolatai a bálna téma irányába terelődnek, a Nantucketból induló múlt századi bálnavadász-expedíciók, Melville és a Moby Dick első lapjai felé, majd pedig a beszámolókra, amiket Melville utolsó éveiről olvasott, aki mint hallgatag öregember dolgozott a New York-i vámhivatalban, olvasóktól, mindenkitől elfeledve. Hirtelen Bartleby ablaka jelent meg előtte egészen világosan, a legapróbb részletekig, és a kopár, üres téglafal, amire nyílt.”
A New York trilógia, Bartleby alakja és a Memory Hotel tehát ezen a ponton kapcsolódnak össze egymással, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Tordo regényének teljesebb megértéséhez olvasói viselkedésmódunkon is változtatnunk kell. Érdemes a Memory Hotel mellé beszerezni az utalásszerűen említett könyveket is, hiszen a végkifejlet csak így látható át a maga viszonylagos teljességében.
A sokáig hasztalanul keresett Daniel da Silva a regény végén postai ügyintézőként tűnik fel, ami egyértelmű utalás Melville életútjára. A Bartlebyként bemutatkozó nyomozó viszont sok tekintetben hasonlít Daniel alakjára, így a regény szereplői között végül a párhuzamok és azonosságok olyan hálózata rajzolódik ki, amely nemcsak a központi figurákra, de Samuelre és a két barátra, Russelre és Manuelre is kiterjed.
Mivel az életveszélyes nyomozás megbízó híján céltalanná válik, a történet igazi tétje végül egy darabokra hullott személyiség újraépítése lesz, noha a nagy áttörés sosem következik be. A regény ravaszul összeszőtt sorskérdései így különös, nyugtalanító visszhangot hagynak maguk után, és végső soron ez teszi Tordo regényét sokáig kísértő, izgalmas olvasmánnyá. Olyan regénnyé, amely jóval többet nyújt annál, mint ami egy detektívregénytől elvárható.
Szerző: Tóth Anikó
