Palacsintasütőt, galuskaszaggatót, szuvidált tarját, két kiló lecsót, birsalmalekvárt, darált diót, egy kést és hatvan darab catering poharat gyömöszölt be a bőröndjébe Mautner Zsófia, az intézménnyé vált gasztroblogger, akinek angol nyelvű Budapest Bites című könyve kínai nyelvű fordítása megjelent Tajvanon. “Mindig tele van a bőröndöm csempészáruval” - neveti el magát. A rengeteg cuccra azért van szükség, mert egy hétig gyors bevezetést tart a Tajpeji Nemzetközi Könyvvásáron a magyar konyhából.
Eredetileg a Magyarországon élő expatoknak és turistáknak találta ki a Libri Kiadó és Mautner Zsófia a könyv koncepcióját, “ez csak hab a tortán, hogy a külföldi piacokon is megjelent, Tajvan meg eszembe se jutott, igencsak meglepődtem, amikor Sárközy Bence, a kiadó nemzetközi ügyekkel foglalkozó vezetője felhívott, hogy sikerült eladnia a jogokat”, mondta a szerző. Decemberben vették meg, és a helyi kiadó nem íratta át a helyi piacra a könyvet, amit innovatív módon kétféle borítóval adtak ki, A kiadó döntése “inkább fun dolog, nem piaci specialitás, de úgy látom, a csirkéset választották eddig többen, nem a gombásat”. Ennek az egyik vásárló szerint az lehet az oka, hogy a paprikás csirke fotójáról sokan a szecsuáni konyhára asszociálnak, ami jellemzően piros és csípős.
A tajvani kiadó puha borítóval, nagyon szép papíron adta ki a szakácskönyvet, amiben egyedül az egész oldalas képeket utómunkázták meg, mert szerintük a saját piacukra az túl hideg és erős volt, ezért távolságtartónak tartották (egyébként áttették az összes képet jobb oldalról balra, mit jelenthet ez?). A végeredmény egy csodás könyvtárgy lett.
“Jól kell eltalálni, hogy melyik kultúrában mit kommunikálunk a magyar konyháról”, kezd bele Mautner a tajvani és magyar gasztronómia összehasonlításába: a gulyást nem lehet kikerülni, a paprikás ételeket szeretik, a galuskát imádják, de tejtermékeket például nem használnak a főzésnél. A halat imádják, úgyhogy a harcsapaprikás és a halászlé jól működhet.
Mautner Zsófi hétfő este érkezett Tajpejbe, a keddet egész napos bevásárlással töltötte, hogy fel tudjon készülni arra a kihívásra, hogy az azt követő napokban összesen 150 adag ételt kell elkészítenie. Egyébként már előre kiküldte diplomáciai csomagként a pirospaprikát, a szilvalekvárt, a darált diót, a savanyított kisdinnyét. Szerdán reggeltől főzött, aznap este volt a tajpeji gasztrobloggerek és újságírók számára rendezett kiadói vacsora, ahol hivatalosan is bemutatták a Budapest Bites című könyvét. Csütörtökön kora reggel egyik helyi ismerőse konyháján készítette elő az ételeket, hogy délelőtt már a magyar standon gyújtsa be a látványkonyhát. Az interjú pénteken készült az újabb performansz után, ahol óriási sorokban várták a tajvaniak, hogy megkóstolhassák a csirkepörköltet, és a mangalicaszalámit lecsóchutney-val.
A két nemzet konyhája közötti hasonlóságokat érdemes kiemelni a főzőbemutató alatt is, így könnyebb viszonyítási pontot találni akár egy, a számukra egzotikusnak számító magyar konyhában, így sokkal könnyebben tudják befogadni – mondja Mautner.
- a rántott haljuk szinte teljesen megegyezik a miénkkel, csak itt gyömbéres csilis szószt öntenek rá
- a rántott csirkét népszerű snack, csak itt édesburgonyalisztben rántják ki, és apró falatokat sütnek ki belőle,
- a nokedlihez hasonló ételük a macskafül - tudta meg Mautner Zsófi az egyik, bemutatóján, amikor egy hölgy dedikáltatta a szakákcsönyvét,
Míg a magyar standon laza látványkonyhát vitt a sok érdeklődőnek, addig a kiadói vacsorára sok fontos véleményvezért hívott meg a tajvani könyvkiadója, plusz a helyi kiadást készítő szerkesztőcsapatát, így ott még inkább virítani kellett. Előételek: mangalicaszalámi lecsóchutneyval, paprikás-fokhagymás abált szalonna pirított újhagymával (“tudni kell, hogy hol lehet egy ilyennel előállni, itt Tajvanon imádják a hasaalját, máshová ezt nem merném vinni, egy németnek például nem lehet egy ennyire zsíros részt adni”), utána jött a libamáj fekete szezámmaggal és birsalmapürével (“mindenben van egy kis helyi vonás”), főételeknek csirkepörkölt volt nokedlivel és gombapörkölt három-négyféle helyi gombából. Olyan desszertet kellett választani, amit nem kell sütni, mivel Tajvanon nincsen sütő a lakások jelentős részében, szinte mindent főznek, vagy gőzölnek, ezért a Gundel-palcsintát gondolta újra: a tekercset feldarabolta, mintha szusi lenne, tejmentes csokoládémártásra helyezte, a tetejére az ázsiai konyhák jellegzetes fűszerével, az ötfűszerrel sült ropogós karamellizált diót szórt. “Utóbbi teljesen spontán ötlet volt, akkor jutott az eszembe, amikor leszálltunk a reptéri buszról, és rögtön megcsapott az illata, annyira finom, hogy otthon is fogom készíteni”.