Boldizsár Ildikó a mesés Keletre nyitott kaput, Csepelyi Adrienn a futball iránti rajongásában mérföldkőnek számító gólokat mutatta meg, Bartók Imre pedig a ’80-as években született generáció mindennapjait idézte fel pénteken, a Margó harmadik napján.
Boldizsár Ildikó
Fotó: Valuska Gábor
A Margó harmadik napjának egyik meglepetés-eseménye lett az a pódiumbeszélgetés, amelyben Valuska László kérdezte-meséltette Boldizsár Ildikó mesekutatót és -terapeutát legfrissebb élményeiről és terveiről. Az eseményt eredetileg egy harmincperces beszélgetésnek-olvasgatásnak tervezték a PIM belső udvarának zöldterületén, de az érdeklődők nagy számára való tekintettel spontán átstrukturálódott a program.
Boldizsár Ildikó bravúrosan egyensúlyozott a szakmaiság és személyesség nagy diszkréciót követelő határterületén, melyre a napokban befejeződött marokkói útjára vonatkozó kérdések terelték. Harminckét éve tartó munka után úgy érezte, hogy legújabb kötetével, a Hamupipőke facebook-profiljával nem csupán befejezte az európai meseirodalom kutatását, de bele is fáradt a témába, és új inspirációt keresve indult el egy marokkói utazásra. A sivatagban való meditatív inkubációban meg is találta azt a helyi mesét, amely új ihletet adott számára és amelyet meg is osztott a hallgatósággal. A történetben egy sem adni sem venni nem képes fiú kiváltja egy halott adósságait, aki hálából feltámad, hogy útitársa, védelmezője, tanítómestere legyen a fiatalembernek azon az utazáson, amire apja elküldi. Az út során a feltámadt ember nem csupán rablóktól és sárkányoktól menti meg az ifjút, hanem azt is megmutatja, miképpen válhat egy szörnyetegből szerelmes asszony. Adósságát leróván aztán útjára bocsátja az immár boldog és gazdag fiatal férfit, ő maga pedig békére szenderül.
Boldizsár Ildikó számára e mese adott erőt, hogy a kimerültség energiátlanságából feléledve az új inspirációk iránti hála adóját újabb nagy, alkotói projekttel róhassa le. A medinában járva nem csupán az érintette meg rendkívül mélyen, hogy az éppen ramadánt tartó helyiek milyen elfogadóak voltak az európaiak merőben más szokásaival szemben, hanem a vendéglátók kultúrájának sajátos kettőssége is lenyűgözte. A medinai vezetőjükkel beszélgetve, a sivatag és a városok tereit járva azt tapasztalta, hogy a „horizontális”, azaz társadalmi élet familiaritása, mozgalmassága, színessége mélyén egy titokzatos, „vertikális” világ rejtőzködik, amely a transzcendenciával való kapcsolattartás intenzitására törekszik. Az európai mesék a megküzdés és teljesítés lelki technikáit mutatják be, a VIII. század óta perzsa, arab, egyiptomi stb. szövegrétegekből épülő Ezeregyéjszaka mesefolyama viszont a belső energiáknak való odaengedés történeteit mondja el.
Boldizsár Ildikó a következő években ebben a 7-8000 oldalnyi szövegben szeretne elmélyülni kutatói és terápiás munkája terén egyaránt, hiszen e mesék azért íródtak csalódott és bosszúálló fejedelmekről, rablókról, bölcsekről, csalfa vagy hűséges asszonyokról, hogy például és mércéül szolgáljanak saját életünk vonatkozásában. (Szarka Judit)
Csepelyi Adrienn
A Margó pénteki napján Csepelyi Adrienn, a Népszava rovatvezetője, ex-foci blogger beszélgetett Pető Péter újságíróval újonnan megjelent, Belemenés című könyvéről. Bár a beszélgetés a vörös ruhás szerzőnővel a PIM Vörös-szalonjában zajlott, ahol közben az Ørdøg zenekar adott elő Pink Floyd-dalokat Vörös András vezényletével, a bemutató mégsem a Vörös ördögök néven becézett Manchester Unitedről, hanem a másik klasszikus, vörös mezes angol csapat, a Liverpool iránti szerelemről szólt. A könyvbemutatón az akusztikus zene mellett volt vetítés is, így Csepelyi bemutathatta a futball iránti rajongásában mérföldkőnek számító gólokat.
Például azt a szóló gólt, amelyet Steve McManaman szerzett egy Celtic elleni UEFA-kupa meccsen, és amelytől a 12 éves Csepelyi egy csapásra szerelembe esett a Mersey-parti egyesülettel. De a Liverpool középpályása hozta el az első szerelmi bánatot is, akinek a Real Madridba való igazolását a szerző hosszú gyászidőszaka követte.
Szintúgy fontos szerepet kapott Csepelyi életében Steven Gerrard fejese a Milán elleni, 2005-ös legendás BL-döntőből, amely után először élhette át a siker utáni önfeledt eufóriát. Arra a felvetésre, hogy miért választ valaki magának egy alapvetően sikertelen focicsapatot, Csepelyi a hátára tetováltatott Liverpool-jelmondatot (You'll Never Walk Alone - Sosem leszel egyedül) és a közösség erejét hozta fel, de amúgy is úgy véli, hogy a legtöbb szurkolót egyfajta Stockholm szindróma-szerű kapcsolat fűzi saját csapatához.
A foci közösségkovácsoló ereje jelenik meg a harmadik gólban is, amelyet a Szatmár megyei Penyige csapata szerzett, egy megye kettes rangadón. Az író a szülőfalujában kezdett el meccsekre járni és itt képzelte el először, hogy milyen lehet eljutni a Liverpool stadionjába, az Anfield Roadra. Az álmodozás, amúgy is szerves része a magyar szurkolói kultúrának, amelyet talán Szalai Ádám Ausztria elleni találata szimbolizál legjobban, a legutóbbi Európa-bajnokságról. Csepelyi szerint a hazai szurkolókat a lehetőségek illúziója élteti és ebből a szempontból a magyar foci pont olyan, mint egy lángoló szerelem, ahol nem a konkrét emberbe vagyunk szerelmesek, hanem abba a képbe, amit elképzelünk róla. (Sas Csaba)
Bartók Imre
Gyerekkori élményeket elevenít fel Bartók Imre legújabb regénye, a Jerikó épül, ezekről azonban felnőtt hangon mesél, bonyolult nyelvi kódokat, irodalmi és egyéb kulturális utalásokat használva.
A Margó pénteki napján a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett könyvbemutatón Balajthy Ágnes és Sipos Balázs kérdezi a szerzőt az utóbbi évek trendjébe illeszkedő önéletírásként, illetve családregényként értelmezhető könyvről, amely a családtörténeten és az intézményekhez való viszonyon keresztül árul el sok mindent a ’80-as években született, ’90-es években felnövekvő generációról, illetve a korszak társadalmáról. Bartók szerint kizárólag
„a tényeket megírni nyomasztó és terméketlen vállalkozás”,
a saját élmények megírásából önmagában még nem lesz irodalom. A regény helyszínei között szerepel a szülőváros, Budapest, valamint a Balaton, a berlini egyetem és a lipótmezei elmegyógyintézet, olvashatók benne epizódok családi ebédekről és lövöldözős játékokról, de tartalmaz folyóiratokban megjelent kritikákat, esszéket, illetve látomásos leírásokat is. A filozofikus, motívumokkal és utalásokkal átszőtt részeket a hétköznapi nyelvet rekonstruáló szövegek fűszerezik, Hegel, Kafka vagy Nádas mellett pedig merít többek között a Denver, az utolsó dinoszauruszból is.
Nádas kapcsán szóba kerül a polgári világ letűnése, Bartók viszont úgy gondolja, a két szövegvilág és élményanyag között sokkal több a különbség, mint a hasonlóság: itt már a késő-, illetve a posztkádári kor elemeiből áll a díszlet. Sipos szerint a regényből kiderül, hogy
„mi történt a színfalak mögött a ’90-es években”,
anélkül, hogy a szöveg megvilágítaná a korszak társadalmának politikai hátterét. A szülőkkel való viszonyát az elbeszélő úgy próbálja megérteni, hogy az ő perspektívájukba helyezkedik bele. A család életét meghatározzák a különféle szorongások, kényszerek és függőségek, az alkoholizmustól a játékfüggőségen át a kleptomániáig.
A Hegel-összes ellopásán még mosolygunk, egy kicsit azon is, hogy a szerző szerint a Lipótmezőhöz kötődik a regény legvidámabb része, utóbbi viszont sokat elárul arról is, hogy a rendszerváltás után kapaszkodókat hiába kereső, az internet elterjedését, az idegenekkel való hajnali csetelést a szabadságvágya kiélésére felhasználni próbáló generáció hogyan viszonyul ahhoz a felnőtt világhoz, amely semmilyen kérdésére nem adott érdemi választ. (Szarka Károly)
