Tudatosan választottam Magyarországot könyveim témájának – mesélte a Könyvesblognak Marc Fitten. Az Atlantában élő szerzőnek eddig két könyve jelent meg angolul, készül a harmadik is. A paprika-trilógiáról, magyarországi benyomásairól és az amerikai olvasóiról is mesélt nekünk.
Marc Fitten Brooklynban született, és korábban egy atlantai irodalmi lap szerkesztőjeként dolgozott. Eddig két könyve jelent meg. Erre talán még nem kapná fel különösebben a fejét a magyar olvasó. Arra azonban talán már igen, hogy Marc Fitten regényeinek szereplői és a bennük szereplő (fiktív) helyszínek kivétel nélkül magyarok.
A 2010-ben megjelent Valeria’s Last Stand (olvass bele angolul) hősnője, Valeria Patko, például egy örökké elégedetlen 68 éves nő, aki egy Zivatar nevű eldugott faluban él. Túl sokat már nem vár az élettől, annál meglepőbb (számára is), amikor egyszer csak egy szerelmi sokszög részesévé válik. A második, Elza’s Kitchen (olvass bele angolul) című kötet még egészen friss, idén júliusban jelent meg, és egy középkorú magyar nőről szól, aki egy Delibab nevű városkában vezet egy éttermet, mégsem boldog igazán. Ahhoz, hogy egyenesbe jöjjön, végül fontos döntéseket kell meghoznia a szakmai és a magánéletében is.
A kérdés természetesen adott: miért ír egy amerikai szerző éppen Magyarországról? Marc Fitten számára azonban korántsem ismeretlen ez a közeg, hiszen 1993 és 1998 között Magyarországon élt. Hogy miért tartotta fontosnak, hogy a szereplői magyarok legyenek, hogy mit szólnak az amerikai olvasók a könyveihez, és hogy mi a kedvenc magyar étele, ő maga mesélt a Könyvesblognak írásban adott interjújában.
Az interjú előtt megegyeztünk, hogy magyarul fogsz válaszolni a kérdéseimre. Mesélj, honnan tudsz magyarul?
Magyarországon éltem a kilencvenes években. A feleségem magyar. A fiam Magyarországon született. Fontosnak tartom, hogy az anyanyelvükön tudjak velük kommunikálni.
Egyszerűsített magyar nyelvet használok. A nyelvtannal hadilábon állok. Sokszor nem találom a megfelelő szavakat. Szükségem lenne egy magyar nyelvtanfolyamra, de én az emberektől tanultam a nyelvet beszélgetés közben.
Fontos volt számodra, hogy magyarországi helyszínek, magyar szereplők, magyar ételek szerepeljenek a könyveidben? Vagy történhetne mindez akár mondjuk Georgiában is?
Tudatosan választottam Magyarországot könyveim témájának. Megihletett az ország és az irodalma. Olvastam (angol fordításban) Krúdy Gyula, Krasznahorkai László, Nádas Péter és Tar Sándor műveit. A magyar szellemiség foglalkoztat.
A regényben szereplő helyszínek fiktívek, neveik magyar köznevek (például Zivatar), melyeket egy magyar megért, de egy amerikai számára talán nem mondanak túl sokat. Mégis, miért ragaszkodtál ezekhez az elnevezésekhez?
Abban reménykedem, hogy egy nap a könyvemet angol nyelven befogadó olvasó utánanéz a helyneveknek vagy a szereplők neveinek. Ha ezt megteszik, fel fognak fedezni egy új árnyalatot a könyvben, ami felett könnyen el lehet siklani. A könyvemben sok ilyen jellegű utalás van.
Nem megszokott, hogy egy férfi szerző mindkét könyvében női főhőst szerepeltessen, ráadásul idősebb női főhősöket. Miért döntöttél úgy, hogy női szemszögből meséled el a történeteket?
A Kieslowski lengyel filmrendező által készített „Három szín trilógia” inspirált a szerkezet kialakításában. A könyveimben három különböző nő életét vizsgálom Magyarországon, három különböző történelmi szakaszban: a rendszerváltás után, az ezredfordulón, illetve a jelenben.
Az első könyv (Valeria’s Last Stand) főszereplője egy idős asszony, a második könyv (Elza’s Kitchen) hősnője egy középkorú nő, és a tervezett harmadik könyv középpontjában egy fiatal lány áll. Miután eldöntöttem, hogy a könyveim Magyarországon játszódnak, azt is eldöntöttem, hogy nők lesznek a főszereplők.
Magyarországi tartózkodásod alatt találkoztál a regénybeli Valeriához vagy Elzához hasonló figurákkal? Van olyan valóságos személy, akiről őket mintáztad?
Talán én voltam a legbarátságosabb külföldi Magyarországon. Megpróbáltam mindenkivel beszélgetni. Beszélgettem egyetemistákkal, dolgozókkal, jegyellenőrökkel, takarítókkal, felszolgálókkal. Nem használtam fel senkit konkrétan egy karakter megformálásához, de sok apró ötletet merítettem a háttérszereplők életre keltésében.
Az Elza’s Kitchen nemrég jelent meg Amerikában, és amennyire tudom, nagy szerepet kapnak benne a magyar ételek… Mesélj, milyen a viszonyod a magyar konyhához? Van esetleg kedvenced?
Az igazság az, hogy vegetariánus vagyok, ami néha nehézséget jelentett Magyarországon. Miután kitapasztaltam a magyar konyhát, sok hús nélküli ételt fedeztem fel. A lecsó ma is az egyik kedvencem. Magyarországon azt tapasztaltam, hogy a konyha, a közös étkezések nagyon fontosak. Úgy éreztem, a konyha a legjobb színhelye a regényemnek, ahol a múlt és a jelen, a hagyományok és az újítások keverednek.
Tudni lehet, hogy készül egy harmadik kötet, és ez a három adja majd ki az úgynevezett paprika-trilógiát. Hogy jött az ötlet, hogy három könyvet is szentelj a magyar témának?
A könyveimben három különböző állomását akarom bemutatni a szocializmus utáni időszaknak. Az első könyvemben az idősebb generáció szemszögéből akartam bemutatni a változásokat. A második könyvben a középosztály aggodalmait akartam bemutatni, amint a kapitalizmus szabályaihoz alkalmazkodnak. A harmadik könyvben egy fiatal felnövekvő generációt vizsgálok. Ezek a szereplők már csak hallomásból ismerik a szocializmust.
Mit lehet tudni egyébként a harmadik kötetről?
A harmadik könyv Budapesten játszódik. A főszereplője egy fiatal lány, aki az Operaházban dolgozik a jelmeztárban.
Az amerikai recenziók sokszor romantikus történetekként definiálják a regényeidet, de egyszer egy interjúban azt mondtad, hogy tapasztalataid szerint az olvasók nagy része nem érti a történetek politikai mondandóját. Van ilyen? Van bármiféle politikai vagy szociális üzenet, melyet közvetíteni szeretnél a könyveiddel?
Amerikában a könyveimet tündérmeseként olvassák. Az olvasóim nem tudnak eleget a jelenkor történelméről, így csupán csak a történetre koncentrálnak. Nincs konkrét üzenetem, és, azt gondolom, vannak megfigyeléseim, amelyek felett átsiklik az amerikai olvasó. Megfigyelések, amelyek a változásról és az alkalmazkodásról mesélnek egy új rendszerben.
A kilencvenes években éltél Magyarországon, ami a nagy változások, átalakulások időszaka volt. Milyen volt amerikaiként testközelből megtapasztani ezt, milyen benyomásokat őrzöl ezekből az évekből?
Az én benyomásom a kilencvenes évek Magyarországáról az volt, hogy a változások nagyon gyorsan történtek, és többnyire a felszínt érintették. Gyorséttermek, bevásárlóközpontok, áruk tömkelege jelent meg. Engem az izgatott, hogyan tartottak lépést az emberek ezekkel a változásokkal.
Mikor jártál utoljára Magyarországon?
Két éve nyáron jártam utoljára Magyarországon. Jövő nyáron újra tervezek egy látogatást.
Hogy látod: mit tudnak az amerikaiak Magyarországról? Íróként van benned esetleg egy olyan szándék, hogy valamennyire felkeltsd az érdeklődést az ország iránt?
Jó volna, ha elmondhatnám, hogy a könyveim miatt látogatnak el Magyarországra az olvasóim! Az a tapasztalatom, hogy az amerikaiak csupán néhány felszínes dolgot tudnak Magyarországról. Ismerik Budapestet, a gulyást és Tokajt. Én magyar sorsokról akartam írni, és bemutatni részleteiben és összefüggéseiben az életüket.
