Fotó: Valuska Gábor
Kovalcsik Ildikó, azaz Lilu volt Ott Anna vendége pénteken a Margó Extrában, ahol szerető családjáról, kamaszkori lázadásairól és a nagy álmáról, Japánról is mesélt, de azt is elárulta, miért nem lett magyartanár, és miért változtak az olvasási szokásai a gyerekei születése után.
A jó hangulatú beszélgetés eleje főként a családjáról szólt, arról hogy milyen szerető közegben él, és erre miért van nagy szüksége abban a műfajban, amelyben dolgozik. Gyerekeihez való viszonyáról és arról, mit mutat a világnak belőlük, azt mondta: mivel az interneten való megmutatásukkal megmásíthatatlan döntést hozna az életükben, nem tesz fel róluk fényképet, az egyetlen kivétel ez alól egy korábbi címlapmegjelenés volt.
Ezután Szentendréről is szó esett, amiről kiderült, hogy közös pont, hiszen Anna ott nőtt fel, Liluék pedig most ott laknak. Ezzel kapcsolatban elhangzott a kérdés, Lilu lázongó volt-e gyerekkorában. A válasz igen, pontosabban minden miatt lázadt, minden miatt rosszul érezte magát, és csak az olvasás segítette túlélni a kamaszkorát. Azt is mondta, az olvasás olyan, mint a szerelem: az első élmény meghatározó. Élete első könyve, amit annyira szeretett, hogy ötvenszer is elolvasta, Fehér Klára Bezzeg az én időmben című regénye volt. Később is folyamatosan olvasott, ezt a szeretetet a szüleitől tanulta, és a mai napig hisz abban, hogy az olvasás nagyon erős kapaszkodó tud lenni, akár egy megbízható barát. A könyvek sokszor még a mozifilmeket is helyettesítették számára. Példaként az Exodust említette, ami neki olyan volt, mint egy kalandfilm.
Annának ekkor eszébe jutott a kamaszkorról, hogy talán verseket is olvasott Lilu, esetleg írt is, amire a műsorvezető határozott nemleges választ adott. Viszont elmesélte, hogy sötét időszakaiban a Romlás virágait gyakran olvasta,mert annyira szerette. Bevallotta azt is, hogy magyartanár szeretett volna lenni, és a felvételire nagymellénnyel ment el. De amikor egy ponttal lemaradt, annyira megsértődött és bántva érezte magát, hogy talán soha nem felejti el a csalódást. Szíve-lelke benne volt a felvételiben, mindent elolvasott és fel sem merült benne, hogy nem veszik fel. Számára a magyarszak az olvasást jelentette volna, és hogy az irodalom közelében maradhat. A következő évben már a jogra felvételizett, ahova fel is vették.
Ennek kapcsán egyik magyartanára, Mák Szilvia emlékét elevenítette fel a tévés műsorvezető, aki helyrerakta őt, amikor úgy érezte, kevesebb a többiekhez képest. A felvételi és a magyarszak miatt Lilu úgy gondolta, ő is lehetne egy Mák Szilvia más gyerekek számára. Szerinte ugyanis egy tanárnőnél, óvónőnél nincs fontosabb, mert olyan támogatást tud nyújtani, amit nem biztos, hogy az anyukától, apukától kell megkapnia a gyereknek. Hozzátette, mikor például OKTV-zett, a tanárnője úgy nevezte őt: a mi irodalmár büszkeségünk.
Anna ekkor utalt egy fényképre, amin Lilu egyik kezében kisbabáját tartja, a másikban pedig egy könyvet. És mivel bevallotta az anyaságtól való titkos félelmét is, Lilu kis gondolkodás után magyarázatot fűzött a képhez, majd derült hangon elmondta:
„Anna, én nem fogok hazudni neked. Oldalanként olvasol majd könyvet, vagy soronként. Más lesz az igényed, pontosabban nem lesz meg rá az igényed. Mikor éjjel háromszor felkelt a gyerek, nem biztos, hogy az lesz az első gondolatod, hogy hol a könyvem! De majd egyszer elmennek oviba és elolvasol először egy női magazint, majd már könyvet is. Az olvasás az életed lesz később is, hiszen a gyerekednek is olvasol.”
Ezután Lilu nagy álmáról esett szó, Japánról és az okáról, hogy miért nem utazik el oda. Az volt a válasza erre, hogy annyira vágyik rá, hogy szeretné kivárni a tökéletes pillanatot, nehogy csalódjon. Anna aztán olyan könyv után érdeklődött, amelyre azt mondaná Lilu, hogy mindenki olvassa el. Ez szerinte Pearl S. Buck könyve, a Nők pagodája lenne.
Végezetül Anna megkérdezte tőle, hogy mi az álma 2020-ra. Talán a legszebb pillanata volt ez a beszélgetésnek, mert látszott rajta, hogy őszintén és szívből válaszol erre is. Elcsukló hangon azt mondta, ő mindent megkapott már és nem akar telhetetlen lenni. Ezzel a két gyerekkel mindene megvan. A második kisfia, Félix volt az álma. Minden, ami ezután jön, bónusz neki. „Anna, nekem oké" – búcsúzott Lilu a Margó színpadától.
Szerző: Rátkai Zsófia
