Egy díjnyertes Antigoné-feldolgozás, egy kultikus történet a szórakozás veszélyeiről, és egy személyes városregény a Kelet és Nyugat határán fekvő Isztambulról – mutatunk hármat az őszi könyves újdonságok közül.
Kamila Shamsie: A fiúk hazatérnek
Kamila Shamsie: A fiúk hazatérnek
Fordította: Gy. Horváth László, Park Kiadó, 2018, 292 oldal, 3450 HUF
A fiúk hazatérnek Szophoklész Antigoné című tragédiájának modern feldolgozása, amely arról szól, hogyan hálóz be egy brit családot az Iszlám Állam. Shamsie ezzel a könyvével nyerte el idén a harmincezer fonttal járó brit Woman’s Prize djíat, amelyet minden évben egy angol nyelven alkotó női író kaphat meg (a tavalyi győztes Naomi Alderman volt). A zsűri főként a történet aktualitását értékelte. A brit-pakisztáni író hetedik regényének főszereplője az árván maradt Isma és két testvére. Az egyikük, Parvaiz úgy dönt, hogy elhagyja Londont és csatlakozik az Isis média központjához. Isma és másik testvére, Aneeka bármit megtennének, hogy megmentsék őt. Így amikor összeismerkednek egy nagy hatalmú brit muszlim politikus fiával, abban reménykednek, hogy segítséget fognak kapni. A kérdés már csak az, hogy mennyiben fér össze egymással a szeretet és a politika.
David Foster Wallace: Végtelen tréfa
David Foster Wallace: Végtelen tréfa
Fordította: Kemény Lili, Sipos Balázs, Jelenkor Kiadó, 2018, 1000 oldal, 7999 HUF
Idén ősszel végre magyarul is kézbe lehet venni David Foster Wallace több mint ezer oldalas főművét, az Infinte Jestet, azaz a Végtelen tréfát. A kortárs amerikai irodalom egyik remekműve a jövőben játszódik, amikor Kanada, Mexikó és az Egyesült Államok egy ONAN nevű szuperállammá olvad össze, és egy agresszív, populista rádiós celeb irányítása alá kerül. A regény címe egy titokzatos filmre utal, ami annyira szuggesztív, hogy azonnal a nézője rögeszméjévé válik. Ha az ember egyszer is megnézte, nem lesz képes többé semmi másra vágyni, a képernyő-révület legyengíti és lassan belehal a szórakozásba. Cselekménye két helyszínt kapcsol egymáshoz a Depend Felnőtt Fehérnemű Évében: egy elit teniszakadémiát és egy drog- és alkohol-rehabilitációs központot. DFW könyvével korábban a Könyves Magazinban is foglalkoztunk. Akkor ezt írtuk róla: „Wallace gigantikus opuszát olvasni olyan, mintha nyakig merülnénk a kilencvenes évek sajtburgerszagú, MTV-fixált, hedonista univerzumában, és fejest ugranánk egy saját diszkomfortzónájában ragadt, megszállott és néha követhetetlenül gyorsan szerváló író zavarosan örvénylő agyába.”
Orhan Pamuk: Isztambul
Orhan Pamuk: Isztambul
Fordította: Nemes Krisztián, Helikon Kiadó, 2018, 400 oldal, 4999 HUF
Az Isztambul valódi városregény, amely egyszerre hiteles kultúrtörténeti munka és fikcióval dúsított, személyes önéletrajz. Pamuk, aki maga is a Kelet és Nyugat határán álló Isztambulban nőtt fel, ebben a könyvben felidézi saját gyerekkorát és legmeghatározóbb emlékeit, amelyek nem választhatók el a várostól. Íróként visszatekintve elemzi egykori környezetét, bemutatja népes családját, illetve a felnövéssel járó szükségszerű külső és belső konfliktusokat. Közben megismerjük az oszmán birodalom egykori ékkövét és az isztambuli életérzést, amely nem más, mint a hüzün, a régi dicsőség felett érzet bánat. A könyv eredeti megjelenésekor ezt írtuk róla: „Pamuk is évekig egy terjedelmes Isztambul-könyvről ábrándozott. Azt tervezte, hogy Joyce Ulysseséhez hasonló regényt ír szülővárosáról, utcáit univerzális irodalmi dimenzióvá tágítva, ahogy Joyce tette Dublinnal. Végül megszületett a legtisztább forma: Isztambul képekben, hangulatokban, regényes emlékirattá és dokumentumregénnyé formálva.”
