Christopher Moore: Bolond
Christopher Moore: Bolond
Fordította: Pék Zoltán, Agave Könyvek, 2015, 288 oldal, 3280 HUF
Első mondat: „– Faszparaszt! – rikkantotta a holló.”
Christopher Moore termékeny munkásságán végigtekintve két dolgot biztosan leszögezhetünk: mindig új zsánert vesz célba, és a humorban nem ismer tréfát. Most a világirodalom egyik legfontosabb drámáját, Shakespeare Lear királyát forgatta ki, a király udvari bolondja, a leleményes és éles eszű Tarsoly szemszögéből ábrázolva Britannia királyi udvarának intrikákkal és bujálkodással teli, roppant fárasztó mindennapjait, ahol az embernek örökké résen kell lennie, ha életben kíván maradni. A miliő középkori, a humor fekete, alpári és roppant mód altáji, Pék Zoltán fordítása kiváló, Tarsoly és az olvasó pedig már meg sem lepődik, amikor a történetet megzavarja egy „rohadt szellem” és három rusnya boszorkány. (OA)
Jesse Andrews: Én, Earl, és a lány, aki meg fog halni
Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
Fordította: Roboz Gábor, Gabo, 2015, 320 oldal, 2990 HUF
Első mondat: „Ahhoz, hogy mindenki megértsen mindent, ami történt, abból az alapállásból kell kiindulnunk, hogy a középiskola szar.”
Andrews regényét lehetetlen röhögcsélés nélkül végigolvasni. Ez azért is bizarr, mert főhőse egy tohonya kamasz, aki gengsztercsaládban cseperedő fekete barátjával David Lynch- és Werner Herzog-filmeket bámul és forgat újra naphosszat, maradék idejében pedig leukémiás iskolatársnőjét szórakoztatja. Az Én, Earl… szellemes látlelet egy amerikai középiskola mindennapjairól, a művésszé érés története, és nagy barátságok érzelmes, de nem érzelgős krónikája, melyben a narrátor nemcsak a saját életébe, de az események leírásának menetébe is rettentő szórakoztatóan képes belegabalyodni. (HB)
Moskát Anita: Horgonyhely
Moskát Anita: Horgonyhely
Gabo, 2015, 448 oldal, 3490 HUF
Első mondat: „– Itt nem szülhetsz! – hadarta Vazil, és kirohant a fedélzetre.”
Emlékeznek még a Védett férfiak mindenre elszánt feministáira, akik a férfiakat a társadalom számára teljesen haszontalannak tartották? Teljes kiiktatásuk végül nem sikerült nekik, de unokáik most megpróbálkoznak valami nagyon hasonlóval. Az ő világukban gyereket várni a legnagyobb szabadság: szó szerint, ugyanis az ember születésétől fogva röghöz, illetve horgonyhelyhez kötött, és a vándorlás olyan privilégium, ami csak a terhes nők számára adatik meg. Moskát komplex és hatalmas fantáziával felépített világában mindent a nő irányít, a férfit kizárólag egyetlen testrészéért tűrik meg. Ezen próbál változtatni Vazil, az élményárus, aki más nők kihasználását és halálba küldését sem tartja elég nagy árnak ahhoz, hogy rájöjjön, hogyan tudná elmozdítani horgonyhelyéről meddő szerelmét, és vele az egész elnyomott, kisemmizett, tenyészhímként tartott férfitársadalmat. A föld viszont nem engedi el olyan könnyen porból lett gyermekeit. A Horgonyhely bátor, elgondolkodtató és néha egészen zavarba ejtő szatíra a szexizmusról, a relációs jelek megváltoztatásával pedig egészen ismerőssé válhat. Moskát Anitára nem árt odafigyelni, első két kötetével jelentősen felkavarta a magyar fantasy állóvizét. (RE)
Az ajánlók eredetileg a KönyvesMagazin őszi számában jelentek meg