A
Antoine de Saint-Exupéry és Joann Sfar: A kis herceg
Vad Virágok Könyvműhely, 2009.
Gyönyörű ez a nagyalakú képregényalbum, ráadásul masszív, súlya van, gravitasa. Mondanám, hogy az év gyerekkönyve - nem csak gyerekeknek - de mivel gőzöm sincs egyébként a hazai gyerekkönyv-kiadásról, túlzás lenne. Ettől függetlenül nem tartom lehetetlennek.
Egyből fórral indul, egy remekművön alapszik. Saint-Exupéry magnum opusza olyan réteges, a befogadót többféle asszociációra buzdító csúcsteljesítmény, amelyet a saját területén maximum Roald Dahl tud überelni. Az ünnepelt francia képregényművész, Sfar képes a metaforatömeget, amely Saint-Exupéry eredetijét alkotja, a saját adaptációjában benne tartani, és rajzaival, képei időzítésének eleganciájával ha nem is hozzátenni, de egyfajta saját interpretációt papírra vetni.
És ezek a képek szenzációsak. Sfar a maga szálkás, részletes, naív stílusával éppen a megfelelő ember a feladatra. A gyerekszemeknek bizonyára kedves, gyönyörű, erős színekkel megfestett történet mélyéről egyfajta ideges vibrálás árad, épp az a szívbemarkoló egzisztencialista bizonytalanság, amely Saint-Exupéry eredetijének lényegét is adta.
Az a rózsakurva, a tüskéivel... Az kell.