A
Kiss Tibor Noé: InkognitóAlexandra, 2010, 168 oldal, 2500 Ft.
Kiss Tibor Noé újságíró, fociőrült és elsőkönyves író. Kiss Tibor Noé nőket próbált passzolós focira tanítani, és győzött. Kiss Tibor Noé skatulyája szerint transznemű.
"Biológiai értelemben férfi vagyok, a nemiség társadalmi értelmében (az angolban ezt genderként emlegetik) transznemű, férfias és nőies tulajdonságokkal. Ezzel együtt “nőként” jobban érzem magam a bőrömben, s egyre inkább nőként tekintek magamra, egyre inkább nőként is megjelenítve önmagamat"-írja blogjában arról, amiről keveset tudunk és még kevesebbet beszélünk Magyarországon. Az Inkognitó ezek alapján lehetne nagy port kavaró botránykönyv óriási műmellekkel, Geronazzo Mária szájával és a végén egy szexi harisnyatartós ápolónő által lenyisszantott farokkal, hiszen ez lenne a tuti siker receptje egy transzneműségról szóló regénynél (olvass bele inkább).
A könyvtől azonban ennél sokkal kevesebbet és ezzel többet is kapunk, nem egy flitteres travikirálynő coming out-ját, hanem igazi szépirodalmat. A szerző az Inkognitót inkább önvallomásnak tartja, mint regénynek, ahogy ezt a literás interjúban elmondja. A vallomás pedig sosem ordító és harsány, hanem visszafojtottam lüktető, őszinte és nagyon bátor, pláne itt, a tolerancia és a megértés országában. Az Inkognitó fájdalmasan szép identitáskeresés-történet egyes szám első személyben, inkognitó nélkül.
A két szélsőség, extremitás, a férfi és a nő. Magyarországon nem jó férfinek lenni, semmi értelme. A magyar foci halott, vagy minimum lélegeztetőgépen van. Szocreál apaminta, sör vagy kisfröccs, cigi, kis családon belüli erőszak megszokásból vagy dühből, mert nem jó férfinek lenni ebben az országban. De felnőni sem jó, kisfiúként rettegni, megfelelni akarni és soha meg nem felelni, és látni, milyenek az "igazi" férfiak. Amilyenné válni kell majd ahhoz, hogy elfogadják, hogy olyan legyen, mint a többiek.
Apa viszi kisfiát fociedzésre sárga Wartburggal, ő lesz a világbajnok, a magyar foci megmentője, a Fradi új csillaga. A győzni akarás nem elég, edzeni akarás is kell hozzá - áll a férfi öltöző ajtaján. Női öltöző nincs. Tibor hátravont középpályás a kezdőcsapatban, megszerzi a labdát és továbbpasszol. Stopli, mez, gombfocikészlet. Aztán rájön, hogy inkább női futballista lenne. Kiiratkozna a férfiak közül. Ő lehetne a világ legjobb női futballistája. Fölhördül a közönség. A labda keresztbe, a hosszú fölsőbe megy. Noémi lába keresztben, a hosszú fölsőben ül. Paróka, rúzs, magassarkú csizma. Durva belépő, egyértelműen piros. A közönség fölhördül.
A könyv első ötven oldala eltelik anélkül, hogy a transzneműség szóba kerülne, időhúzás és feszültségkeltés ez környezet- és társadalomrajzzal, a gyerek- és a felnőttkor között ugrálva időben és térben, töredékek között, élni pedig sehogyan sem könnyű a nyolcvanas-kilencvenes évek Magyarországában. A szöveg kezdetben feszült, száraz és minimalista. „Vihar közeleg, a szél felerősödik. Becsukom az erkélyajtót. A függönyön világoskék és sötétkék foltok, a függönyön túl a szürke árnyalatai. Az ég sötétszürke, a budai hegyek fölött fekete. A kommentátor ujjong.” Majd a viharral együtt egyre sodróbb, érzékenyebb és érzékibb lesz, Szolláth Dávid értelmezése szerint ha túlmagyaráznánk, benne van az átmenet férfiból nőbe, a nemváltás a prózában is megfigyelhető. Az egyetlen zavaró dolog az önreflexióban a sok fizikai tünet, a remegés, a szívdobbanások, az állandóan fájó mellkas, ezek egy idő után inkább elvesznek a hangulatból, mint hozzátesznek.
A keresés közben derül ki, hogy élhet az ember (férfi, ugye) férfi testben női lélekkel, női ruhákban, és a nőkhöz vonzódva,(a regény egyik legdrámaibb és legtökéletesebb pontja a homoszexualitás próbája). Tibor nővé szeretne válni, de nem egy nővé operált férfivé. A nőiség eszményképe jelenik meg, valamilyen könnyed és áttetsző, bájos és érzékeny lényé, akinek lenni jó, akivel azonosulni könnyű. A főhős identitását próbálja megtalálni, skatulyát, amely szerint definiálható és válaszokat önmagáról, amelyeket egy teszt sem adhat meg, mert semmi sem fekete-fehér a regény szürke világában, mint egy Juventus-mez, semmi sem egyértelmű, mint egy 27 méterről rúgott Forlan-gól. Csak a keresés biztos, a gólokat mások rúgják.
A magány és elveszettség érzésével azonosulni egyszerű, önazonos identitást találni pedig nehéz, ez teszi a transznemű főhős vallomását univerzálissá és nyit ajtókat olyan világok felé, amelyekről semmit sem tudunk.
