Kétszáz éve, 1813. január 28-án jelent meg először nyomtatásban a Büszkeség és balítélet, amelyet 2003-ban a második legkedveltebb könyvnek választottak a britek – sokatmondó talán, hogy csak A Gyűrűk ura előzte meg akkor, Jean Austen regénye pedig olyan könyveket utasított maga mögé, mint az 1984, az Üvöltő szelek, vagy bármelyik kötet a Harry Potter-szériából. A regény népszerűsége, köszönhetően talán a számtalan feldolgozásnak, a mai napig töretlen, és nem volt ez nagyon másként a maga idejében sem.
Jane Austen népes családja szórakoztatására már egészen fiatalon írogatott, első regénye, az Értelem és érzelem azonban csak 1811-ben jelent meg. Ekkorra azonban már jó néhány kéziratot őrzött a fiókja, így például a First Impressions (Első benyomások) című regényét is: ezt 1796 és 1791 között vetette papírra, majd 1811 és 1812 között többször átírta. A regény később Pride and Prejudice, azaz Büszkeség és balítélet címmel jelent meg 1813-ban.
Jean Austen mindössze 41 éves volt, amikor 1817 júliusában elhunyt (vélhetőleg Addison-kórban szenvedett), addig összesen négy regénye jelent meg nyomtatásban (Értelem és érzelem, Büszkeség és balítélet, A mansfieldi kastély, Emma). Nem tudta már befejezni Sandition című regényét, viszont posztumusz megjelent A klastrom titka és a Meggyőző érvek.
A Büszkeség és balítélet megjelenése óta újra és újra rabul ejti olvasóit, és ehhez persze hozzájárul a számtalan belőle készült feldolgozás, vagy az azt inspirációként felhasználó alkotás. Az egyik talán legmesszebbre menő vadhajtás ebben a témában a Büszkeség és balitélet meg a zombik című regény, amelynek szerzője tényleg biztosra ment: nem elég, hogy a világ egyik legkedveltebb romantikus regényét írta át, hanem a népszerű zombi tematikát húzta rá a könyvre. Vagy ott van a Csavard be mint Backham című filmmel itthon is ismert Gurinder Chadha rendezése a Bride and Prejudice, amely a regény bollywoodiasított filmváltozata. 2005-ben a most az Anna Kareninát jegyző Joe Wright rendezett filmet a történetből Keira Knightley főszereplésével. Ezt az adaptációt négy Oscarra jelölték, ezek közül igazán fontos Knightley jelölése volt. Az idén, a Sundance-en bemutatott Austenland című film pedig már a feldolgozás feldolgozása: egy Jane nevű nőt annyira megbabonáz a BBC kultikus, 1995-ös tévéfilmváltozata és a Darcyt játsszó Colin Firth, hogy ellátogat egy Jane Austen-emlékparkba, hogy ott találja meg a szerelmet.
A Büszkeség és balítélet azonban nemcsak a belőle készült feldolgozások miatt érdekes még ma is, hiszen Austen univerzális problémákat feszeget. Akárcsak más regényeiben, a Büszkeség és balítéletben is a maga finom, ironikus módján mond véleményt kora társadalmáról, melyben a nők társadalmi felemelkedésének szinte egyedüli módja az volt, ha megfelelő rangú és vagyonú férjet választottak maguknak. Nem véletlen az sem, hogy Austen az összes regényét névtelenül publikálta, a tizenkilencedik század eleji Anglia ugyanis nem nézte jó szemmel a bármiféle közéleti tevékenységbe fogó nőket.
„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit” – így kezdődik a regény. Mrs. Bennet életének egyik legfőbb célja, hogy jó partit találjon a lányainak. Az öt lány közül a második a sorban Elizabeth, a regény narrátora, aki hajlamos első benyomásai alapján ítélni (Darcyt például eleinte „nagyon kellemetlen” embernek tartja, a csélcsap Wickhamtől azonban el van ragadtatva), de ugyanez elmondható a gőgös Darcyról is:
„- Melyikre gondolsz? - kérdezte Darcy; megfordult, s egy pillanatra Elizabethre nézett; mikor azonban tekintetük találkozott, elfordította szemét, és hidegen ennyit mondott:
- Megjárja; de nem elég csinos ahhoz, hogy engem kísértésbe ejtsen; olyan hangulatban pedig jelenleg nem vagyok, hogy a mellőzött fiatal hölgyeket felkaroljam.”
Elisabeth Bennet és Marc Darcy párosa máig az egyik legvonzóbb szerelmespár az irodalomtörténetben: egyszerre tudunk rájuk és hibáikra haragudni, csodálni büszkeségüket, korholni őket balul sikerült mondataikért és persze szurkolni nekik, hogy végre lépjenek túl önmagukon és boruljanak egymás karjaiba. Angliában akkora a Büszkeség és balítélet-láz, hogy a mai eseményre a rajongók például ezen az oldalon gyűjtik a Büszkeség és balítéletes relikviákat: van itt az első kiadás borítójával díszített torta, a The Lady magazin Marc Darcyval (azaz az őt legikonikusabban megformáló Colin Firthszel) a címlapon, de bárki feltöltheti saját Büszkeség és balítélet-gyűjteményét is.
Jane Austen egyébként annyira vigyázott arra, hogy a közvetlen családtagjain kívül senki se sejtse meg, mivel foglalkozik, hogy kérésére nem olajozták meg a háza egyik ajtaját. A nyikorgás mindig figyelmeztette, ha valaki a szobája felé közeledett, így még időben elrejthette kéziratait. A Memoir of Jane Austen című, eredetileg 1869-ben publikált életrajzában az írónő unokaöccse, James Edward Austen-Leigh beszámolt arról is, hogy Jane Austen ugyanezen okból kisméretű papírlapokra írt, így könnyűszerrel el tudta rejteni azokat.
A regény máig lesikeresebb adaptációja a BBC 1995-ös sorozata, amelyben Jennifer Ehle és Colin Firth alakították Elisabeth Bennetet és Marc Darcyt. A regény egyik központi jelenete a képernyőn is történelmi jelentőségű pillanatokat tartogatott: a brit tévézés máig egyik legnagyobb eseménye sokak szerint az a jelenet, amikor a kitikkadt Marc Darcy egy hirtelen ötlettől vezérelve beugrik a birtokán található kis tóba és néhány perc fürdőzés után úgy ahogy van, vizes mellkasára tapadt inggel sétál vissza a kastélyához, ám az úton szembetalálkozik Miss Bennettel, aki természetesen a sokktól és a lenyűgöző látványtól alig jut szóhoz. A film készítői eredetileg eljátszottak azzal a gondolattal is, hogy Darcy anyaszült meztelenül ugorjon be a tóba, mint ahogy tették ezt akkoriban a férfiak - végül Firth megvétózta az ötletet. A dolog ugye azért is lett volna annyira pikáns, mert nemcsak Elisabeth döbben meg Darcy látványától, hanem ugyebár maga a fiatal arisztokrata is igencsak felfokozott állapotba kerül - vagyis azonnali erekciója lesz, amikor meglátja a lányt.
És így érkezünk el a Büszkeség és balítéletből készült feldolgozások talán legviccesebbjéhez, a kortárs szinglirodalom máig legjobb és legalapvetőbb darabjához, a Bridget Jones naplójához. A regény maga is tekinthető egy Büszkeség és balítélet-feldolgozásnak, hiszen a férfi főszereplőt Mark Darcynak hívják, a regényben Bridget örök és óriási rajongója a BBC-féle tévéfilmnek, az ominózus tóba ugrós jelenetet pedig nehéz óráiban akár százszor is képes újra- és újranézni, a regénybeli Darcyval álmodik, hozzá hasonló férfira vágyik, őt imádja, miközben a nagyon is valóságos Darcy-t ugye ki nem állhatja, és helyette a megbízhatatlan Daniel Cleaverért rajong, csakúgy mint a regényben Elisabeth a csélcsap Wickhamért. És ha még nem lenne elég a párhuzamokból, Helen Fielding még egyet csavar rajtuk: a könyv egyik legviccesebb jelenete, mikor Bridget lehetőséget kap, hogy bebizonyítsa, mennyire felkészült és profi újságíró: interjút készíthet magával Colin Firthszel a legújabb filmje kapcsán, ráadásul Rómába repülhet elkészíteni az anyagot. Rengeteget készül is az interjúra - például megint jó sokszor megnézi a tavas jelenetet -, majd számos kalamajka (természetesen lekési a repülőt és majdnem meghiúsul az egész találkozó) után végre szemtől szemben ülhet magával Firthszel, vagyis hát számára Darcyval. Nem is foglalkozik Firth aktuális filmjével, hanem csak és kizárólag a számára legfontosabb kérdésre akar választ kapni: mégis hogyan érték el a forgatáson, hogy Firth inge olyan szexin nedves legyen végig, és vajon hányszor kellett inget cserélnie a felvételek alatt?
A Bridget Jones naplójából készült filmváltozatban aztán sajnos az ismert okok miatt (Darcyt itt is Firth játszotta, így aztán nem tudta volna eljátszani saját magát is a filmben) nem tudták sehogysem elhelyezni a fenti jelenetet, de azért a neten megnézhetjük, ahogy Colin Firth eljátssza, hogy ő Colin Firth:
Az összeállításhoz a MEK, a janeausten.org, a pemberley.com és a literatura.hu anyagait használtuk fel.
Ruff Orsolya - Szekeres Dóra
