Az ember azt hinné, már lejárt a téma – hogy akkor most ki volt, mi volt az Emberfia, ha volt egyáltalán. Aztán évről évre mégis újra előkerül a kérdés – a végletekig szekularizálódó Európában, vagy épp a jobbra-balra (de inkább jobbra) csúszkáló Amerikában és Kelet-Európában: szupersztár-e Jézus Krisztus? Érdekel-e még bárkit is? Ki lehet-e vele még borítani bármilyen bilit?
Az irodalmi Nobel-díjas dél-afrikai JM Coetzee 2 hónapja jelentkezett legújabb regényével, a The Childhood of Jesus-szal. Tőle nem először olvashatunk rejtélyes disztópiát-utópiát, ám ennyire direkten Coetzee még sosem foglalkozott az Újtestamentummal. A The Childhood of Jesus („Jézus gyermekkora”) főhőse, David, nem kevés párhuzamot mutat ugyanis a kereszténység alapítójával – a gyengébbek kedvéért pedig ott van a regény címe is, biztos, amit biztos.
Coetzee nem éppen az első szerző, aki fiktív környezetben értelmezi újra Jézus történetét – sőt, ezek valószínűleg az első evangélisták voltak, legyenek bár kanonikusak vagy épp apokrifek. Azóta sem csappant az érdeklődés a szeplőtelen fogantatás, a halott-élesztgetés és a rajongók előtti feltámadás csodáival kapcsolatban. Ha el akarnánk viccelni a dolgot, azt mondanánk, messze még Krisztus utolsó megfeszítése, de szerencsére nem akarunk ilyen komoly dolgokkal viccelni.
Összeszedtünk pár érdekességek, avagy Blaszfémia Top 10:
1. BULGAKOV: A MESTER ÉS MARGARITA
Miután ugye maga a Sátán látogatott el Moszkvába, szinte számítani lehetett a Megváltó meglepő felbukkanására is! Megtudhatjuk, hogy Jézus Krisztus gesztusokból levágta a migrént, és kicsit meg is sajnálta az idegroncs Pilátust – akinek ugye van egy kutyája, ahogy azt a Pearl Jam is megénekelte. De akármilyen jó arc is Jézus ebben a kissé emó kultregényben, annak legfontosabb utórezgése mégiscsak az a gondolat volt, hogy érdemes jóban lenni az ördöggel.
2. NIKOSZ KAZANTZAKISZ: KRISZTUS UTOLSÓ MEGKÍSÉRTÉSE
Tud-e bármelyikünk kielégítő választ adni arra, vajon mi játszódik le egy ember fejében közvetlenül a kereszthalál előtt? Na ugye. Kazantzakisz mégis megpróbálkozott a dologgal: ha Krisztus ember volt, bizonyosan nehezére esett ellenállni azoknak a kísértéseknek, melyek nyugodt, hosszú, békés, testileg-lelkileg elégedett élettel kecsegtették. A görög szerző 1953-as botránykönyve a mai napig vita és tilalom tárgya annak ellenére, hogy sehol nem mond ellen az Evangéliumoknak. A Görög Katolikus Egyház a könyv megjelenése után kiátkozta Kazantzakiszt – az 1988-as Scorsese-adaptációt követően pedig Franciaországban a galamblelkű hívek Molotov-koktélokat dobáltak egyes filmszínházakra, sokakat megsebesítve.
3. ANDREW LLOYD WEBBER: JÉZUS KRISZTUS SZUPERSZTÁR
A hetvenes évek drogfogyasztási boomjának egyik legszórakoztatóbb folyománya volt, hogy mindenki szupersztárnak érezhette magát. Maga Jézus sem kerülhette el ezt a titulust. Andrew Lloyd Webber, a remek és a közepes musicalek atyja, 1971-ben mutatta be ezt a botrányosnak szánt, de inkább frivolra sikeredett értelmezést. A lényeg, hogy Mária Magdolna már megint tudta, mi kell a férfinek! Hát persze, hogy éneklés.
4. DAN BROWN: A DA VINCI KÓD
Dan Brown bestsellere olyan, mint egy klubszendvics: van benne minden, amitől ráharap a nép. „Izgalom”, nyomozás, vatikáni összeesküvés, az amerikai olvasók számára egzotikus (értsd: európai) helyszínek, szerelemféleség, gonosz szerzetesek. És persze a végén még azt is megtudhatjuk, hogy akár bennünk is csörgedezhet isteni vér. Mert ugye Jézus tisztes családapa volt…
5. SPIRÓ GYÖRGY: FOGSÁG
Az elmúlt 10 év egyik kedvenc – és egyik legjobb: bár ez a két dolog ritkán jár együtt! – regénye olyan, mint egy ókori Forrest Gump. Főhőse, Uri, mindig odakeveredik, ahol történnek a dolgok – legyen szó Rómáról, Júdeáról vagy épp Alexandriáról. A vakszerencsének hála mindenféle hatalmassággal megismerkedik, illetve véletlenül pont a fogvatartott názáretivel és két latorjával zárják egy cellába. Spiró elképesztő pszichológiai érzékkel vezeti fel, hogyan és miért tudott elterjedni a kereszténység a provinciákban, majd később Rómában is. Bár dundi Jézusa biztos kiverte a biztosítékot egyes politikai vezetőinknél. Hál’istennek.
6. KARINTHY FRIGYES: BARABBÁS
Karinthy is a tömegpszichológia felől közelített. Hogyan fordulhatott elő, hogy a tömegek által kedvelt, gyógyító-feltámasztó-szajháknak megbocsátó Jézus helyett a nép Barabásnak kért végül kegyelmet. Tüntetések és forradalmak előtt elgondolkoztató olvasmány!
7. JAMES KIRKUP – THE LOVE THAT DARES SPEAK ITS NAME
Lord Alfred Douglas felháborította kortársait óvatos-allegorikus költeményével: a Two Loves főszereplője két finom ifjú – egyikük a lány és a fiú szerelme, a másik – aki „nem meri kimondani a nevét” – pedig szomorúan kóricál körülötte. Hja, értették az angolok, mire gondolt ez a szemérmetlen! A hetvenes években aztán James Kirkup brit költő ki merte mondani a nevet: versében a Krisztus holttestét a keresztfáról leemelő római centurio nem csak homoszexuális fantáziáiba enged nekünk betekintést, de például elég nekrofil tettekre is ragadtatja magát. Na ebből legyen Pietà szobor!
8. JOSÉ SARAMAGO – JÉZUS KRISZTUS EVANGÉLIUMA
Milyen lenne az az evangélium, amit maga Jézus írt? Van-e Róla bármilyen megbízható információnk, melyen nem hagyott nyomot Szent Pál hiperaktív PR-tevékenysége vagy épp a zsinatok cenzúrája? Nem nagyon. Ez a kérdés számtalan szerzőt foglalkoztatott az elmúlt évezredben, akár volt a környéken inkvizíció/kommunizmus, akár nem. A portugál Saramago egész visszafogott ebben a Jézus-műben egészen addig a pontig, míg a Megváltónak leesik, hogy a kereszténység, melynek megalapításán annyit ügyködött, nem éppen békés biznisz lesz. A keresztfán aztán máshogy mondja, mint azt a későbbi életrajzírói lejegyezték: Emberek, bocsássatok meg Istennek – nem tudja, mit cselekszik.
Ennél eggyel könnyebben emészthető verzió talán CHRISTOPHER MOORE: BIFF EVANGÉLIUMA. Moore vicces-bájos regényében a mesélő nem más, mint Jézus gyerekkori haverja, aki aztán segít az olvasóknak a számtalan nagyon bonyolult gondolatot megérteni. Az amerikai szerző műve nagyon népszerű, ő maga kultusz tárgya lett bizonyos körökben.
9. A PASSIÓ
Bár nem irodalmi mű, muszáj megemlítenünk a filoszemitizmusáról híres ausztrál multitálentum, Mel Gibson kétórás, szuperbrutális, eredeti arámi (!) nyelven forgott személyes próbálkozását annak megemésztésére, hogy Jézus is zsidó volt. Bár ez a terve nem sikerült, azért mégiscsak elérte a lehetetlent: csinált egy filmet, melyben se Jim Caviezel, se Monica Bellucci nem szexi, de egyáltalán.
10. BRIAN ÉLETE
A Monty Python klasszikusában Jézus jól tudja, hogy az életnek mindig a napos oldalát kell nézni, hogy a latin nyelvtan még katonai presszió alatt is nagyon bonyolult, és hogy sokszor a legnagyobb összeesküvők se vágynak másra, minthogy egyszer ki tudjanak hordani egy gyereket. Blaszfémia az angol humor és az angolszász racionalizmus nevében – és mint ilyen, sosem tud elévülni. Minden karácsony estére ajánljuk!
Szerző: Gát Anna
