Grecsó Krisztián vette át Dérczy Péter helyét az Élet és Irodalom prózarovatának szerkesztői székében. A kinevezés alkalmából Grecsó teveiről, elvárásairól és arról mesélt a Literának, mennyire lesz nehéz szépíróként más szerzők műveit szerkesztenie.
Hogyan jött létre az új helyzet? Az ÉS megkeresése milyen pillanatban talált? Kapóra jött, meglepett?
Megritkult körülöttem a levegő a korábbi szerkesztői munkámban, ezért beadtam a fölmondásom… lassan már a felmondási időm is lejár. De ez a lehetetlen helyzet hónapok óta tartott, és nekem nem jutott eszembe, hogy jelölt lehetnék a posztra. Ahogyan kívülről láttam, az ÉS-nél is alaposan megfontolták a döntést, Péter neve sem tegnap óta hiányzik az impresszumból. A puhatolózás, majd a megbeszélések után viszont Kovács Zoli mindjárt közzétette a hírt.
Mérlegelésre késztetett-e az ajánlat? Mik voltak a szerkesztőség opciói?
'95 óta vagyok szerzője a lapnak, néhány év versközlés után a próza volt a döntő, tehát Péterrel folyamatos kapcsolatban voltam. Mindig is nagyra tartottam őt, személyesen is sokat köszönhetek neki, tehát lett volna miért vacillálni. Másfelől viszont a kenyértörés hónapokkal ezelőtt megtörtént, tőlem teljesen függetlenül, és a rovat, a végtelenségig, nem maradhatott gazda nélkül. Az ÉS prózarovatát szerkeszteni nagy tisztesség, tele vagyok ötlettel és tervvel.
