Fotó: Valuska Gábor
„Van még egy dolgozószobám, egy nagyszoba, de az nem Budapesten van, hanem Hegymagason, ami egy kis falu a Szent György-hegy tövében” – mondja alagsori dolgozószobájában Konrád György. Hegymagason szebb a kilátás, mint a Torockó utcában, de ez a munkakedvét egyáltalán nem befolyásolja. Általában délelőtt tíz óra körül ül le a géphez, vagy áll fel az íróasztal előtti kis pulpitusra, és késő délutánig még az ebéd miatt sem hagyja abba a munkát. Monumentális regénysorozatának (Ásatás) második része, az Öreg erdő novemberben jelent meg a Magvetőnél.
Öreg bicska: „Ezt a barátomtól, Donáth Mátyástól kaptam. Az apja, Donáth Ferenc a Nagy Imre-per második számú vádlottja volt.”
Konrád György: Öreg erdő - Ásatás 2.
Magvető Könyvkiadó, 2018, 512 oldal, 5999 HUF
Családi fénykép: „A feleségem, Judit, és a kislányom, Zsuzsi. A kép elkészülte óta már eltelt vagy tíz év, a kislányom már filmrendező szakos egyetemi hallgató.”
Magnó: Konrád szívesen hallgat zenét munka közben, leginkább jazzt vagy klasszikust. „Főleg zongorát szeretek hallgatni, mert az valahogy nem olyan erőszakos. Egy Chopin-lemez van bent, de ha ezt a gombot megnyomom, akkor megszólal Art Tatum, a jazz-zongorázás klasszikusa, úgy is mondhatjuk, hogy a Homérosza.”
Papírkupac a sarokban: Kéziratok, köztük az Ásatás 2., az Öreg erdő. Ottjártunkor Konrád a regényfolyam 3205. oldalánál tartott éppen, a monumentális szöveg a tervek szerint 500 oldalas darabokban jelenik meg. „Mondhatni, én már megírtam az egészet, csak itt-ott javítgatom.”
Szép alakú kő: „Ezt a német kiadóm feleségétől kaptam, akik a tenger mellől hozták. Szeretem néha fogdosni.”
A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2018/4. számában jelent meg.
