A könyvfesztivál és a könyvhét közötti időszak csak látszólag csendes: könyvek és magazinok készülnek rekordsebességgel, a kedvünkért pedig nem lassul le körülöttünk a világ, pedig egy időtágító most is jól jönne. Az e heti Hosszúba egy megrázó emlékezés, Beyoncé legújabb üdvöskéje és egy poliglott író került, akinek gyerekkorában két álma volt: könyvet írni és zöld sajtot enni. Spoiler: mindkettő sikerült.
Csernobil irodalmi öröksége
Harminc évvel a csernobili katasztrófa után a The Atlantic annak járt utána, hogyan őrzi az irodalmi emlékezet mindazt, ami 1986. április 26-án Ukrajnában történt. Az irodalmi művekre annak idején nem kellet sokat várni: Christa Wolf német kritikus és író például alig két hónappal a tragédia után elkezdte írni (angol fordításban) Accident: A Day’s News című művét, melyben a katasztrófa akkor még balesetként szerepel. Születtek azután olyan művek, melyekben mindaz, amit addig a science fiction világába sorolt volna szerző és olvasó, hirtelen valósággá vált, és olyan thriller is, melyben a nyomozás szálai a Zónába vezettek. A leghíresebb azonban mind közül a tavalyi Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics Csernobili ima című dokuregénye, melyben az író rengeteg olyan ember szólaltatott meg (akadtak köztük likvidátorok, önkéntesek és özvegyek is), akik közvetve vagy közvetlenül érintettek voltak a katasztrófában. A teljes cikkért ide érdemes kattintani!
Előtte is híres volt, de a Lemonade tette sztárrá
Kicsoda az a Warsan Shire?, kérdezgették sokan, amikor április végén kijött Beyoncé Lemonade című albuma. Az énekesnő biztos kézzel válogatja ki azokat, akikkel szorosan együttműködik egy-egy projektben, a szomáliai születésű brit költő művei pedig fontos inspirációs forrást jelentettek számára. Az NPR öt érdekességet gyűjtött össze az új irodalmi és popkulturális ikonról, a Hosszúba most csak egyetlen verset hoztam, amelyet a tavalyi párizsi terrortámadás után írt Warsan Shire:
„later that night / I held an atlas in my lap / Ran my fingers across the whole world / And whispered / Where does it hurt? / It answered / everywhere / everywhere / everywhere.”
A migráns író
Amara Lakhous Algériában született berber szülők gyermekeként. Jelenleg New Yorkban él, Amerikába érkezését harmadik emigrációnak, harmadik születésnek nevezi. Az első volt a biológiai, amely Algériához kötődik, a második 1995-ben következett be, amikor 25 évesen Olaszországba költözött, és elsajátította a nyelvet, a harmadik születés helyszíne pedig New York. 15 évesen a Bovaryné hatására döntötte el, hogy író lesz, öt regénye közül három arab és olasz nyelven íródott. A Clash of Civilizations Over an Elevator in Piazza Vittorio (~A civilizációk összecsapása egy lift miatt a Vittorio téren) című könyvében hőse, Amedeo így vélekedik a nyelvek sokféleségéről:
„So many people consider their work a daily punishment. Whereas I love my work as a translator. Translation is a journey over a sea from one shore to the other. Sometimes I think of myself as a smuggler: I cross the frontiers of language with my booty of words, ideas, images, and metaphors.”
Lakhous irodalmi célja az, hogy műveiben keverni tudja mindazokat a nyelveket, melyeken beszélni tud, a gyakorlatban pedig – az arab és az olasz mellé – az angolt akarja megtenni harmadik munkanyelvévé:
„I’d like to make English my third working language. In translation, this means I am working hard to become a trilingual writer: my personal version of the American dream.”
Amara Lakhous nyelvi tobzódásáról és a zöld sajt utáni vágyáról a Literary Hubon ír bővebben!
